Barion Pixel nuuvella

Eliza álma

SSzép arcú, szőke fiatal lány fekszik a kórházi ágyon. Orvosi műszerekkel ellátott szobában. Heti két alkalommal mindig pontos időben, van egy középkorú férfi látogatója. 

Ez a férfi nem más, mint Eliza, édesapja Miksa. Akinek nehezére esik még a járás. Járókerettel tud csak közlekedni. Pedig nem is olyan régen, a világot járta. Mindenhol nagy tapssal köszönték meg a csodálatos zongora játékát. 

Miksa tehetséges zongoraművész. Amikor, éppen nem a világot járta, itthon várta családja és a tanítványai. Elég sok tehetséggel foglalkozott. Volt közöttük egy igazán tehetséges fiú Rafael. 

A mester különös figyelmet szentelt ennek a fiatal embernek. Arról, viszont fogalma sem volt, hogy a fiú, mennyire kedveli a szép Elizát. Aki, magáról mit sem tudva, fekszik itt a kórházi ágyon. Szoktuk mondani a baj nem jár egyedül. Ez a mondás Miksa családjára most, különösen elmondható.

A szép harmonikus család élete, egyik pillanatról a másikra tört darabokra. Miksa szeretett volna egy meglepetés ajándékot a családjának megmutatni. Feleségével Majával és Eliza ikertestvérével Kamillával, elindultak a meglepetést megnézni. 

Eliza, csak azért maradt otthon a nagymamával, mert éppen beteg volt. Így nem tarthatott a szüleivel.  A boldog család útközben vidáman beszélgetett egymással. 

A nagy nevetgélés közepette, - egyszer csak fékcsikorgás, - hatalmas csattanás! 

Aztán? ……

Szirénázó mentőautó, közútra leszálló mentőhelikopter! Miksát, a tűzoltók nagy nehezen kivágták az összetörött autóból. Felesége, Maja a kórházba szállítás közben elhunyt. Kamilla az ütközés pillanatában távozott az égi világba. 

A zongoraművész életéért a mentősök küzdöttek, azon voltak minél előbb szállítható állapotba tudják hozni a férfit.

Több hónap küzdelem az életben maradásért, aztán pedig a gyógyulásért. Hetek múltak el, míg a kórházban az orvosok közölni tudták a súlyosan sérült apával, hogy elveszítette a családjának egyik felét. 

Míg ő az életéért küzdött a kórházban, feleségét és Kamilla leányát a nagyszülők, öröknyugalomra helyezték.

A tudat, hogy ő vezette az autót, rettenetes bűntudatott ébresztett benne. Ami, nagyon befolyásolta a gyógyulás folyamatát és idejét. Némi vígaszt jelentett számára, hogy Eliza a másik leánya, nem volt velük az út során. 

A kórházban töltött idő alatt, eleinte rendszeresen jött Eliza és a nagymama is látogatni. Jöttek még a tanítványai is időközönként.  

Volt köztük egy valaki, még pedig Rafael, aki heti rendszereséggel meglátogatta a mestert.

Közeledett az idő, mikor Miksa, annyira gyógyult lett, hogy lassan, haza mehet a kórházból. Sajnos ezt az örömhírt a leányával már nem tudta közölni. 

Eliza, ugyanis szintén kórházba került, agyhártyagyulladás gyanújával. Ez után, már csak egy látogatója maradt a tanítvány, Rafael. A nagymama Elizával foglalkozott. 

Igyekezett az unokájának mindent megadni. Szerette volna mielőbb, gyógyultan otthon látni! Így, aztán a fiú, már kétfelé ment beteglátógatóba.

A két fiatal egy alkalommal, véletlenül találkozott egymással.

A fiú éppen, készült elmenni a zongoraóra befejeztével. Mikor összefutottak.

Szia. Rafael vagyok, éppen végeztem az órával. -Mondta a fiú.

A nevem, Eliza. – Válaszolt a lány.

Nekem, most kezdődik. Én is járok apához, órákat venni. Szeretném, ha jól tudnék zongorázni. 

De, zongoraművész nem leszek!

Én viszont, szeretnék az lenni! -válaszolta Rafael.

Aztán elköszöntek egymástól és mindenki, ment a saját dolgára.

Eliza, jó kedvűen ment a zongora órára. 

Mielőtt gyakorolni kezdett, annyit mondott az édesapjának. 

Nem mondtad, - hogy ilyen csinos fiúk járnak ide hozzád! Miksa nem szólt, csak elmosolyodott. 

-Na, kezdjünk neki az órának. - Mondta.

Rafael, hazafelé menet végig, Elizáról gondolkodott. Nagyon szép lány! - Csinos! Nyugtázta magában.

Ahogy beért a lakásba, nagyi megkérdezte tőle! Na, jól sikerült az óra?

Igen. - Jól. Nagyon jól, nagyikám! És átölelte a nagyon szeretett nagymamát.

De, jó kedved van Rafi! Így becézte a fiút.

Jó ideje már, hogy Rafael nála lakik. Az édesanyja, ugyanis külföldre költözött. Rá, az édesanyjára bízta a fiát. Nagyi pedig, azt kívánta a leányának, váltsa valóra az álmát. 

Legyen, énekesnő! 

Ami, kislány korától kezdve szeretett volna az lenni. Így, aztán ők, vannak ketten egymásnak. 

Szóval Rafael volt az összekötő kapocs, apa és leánya között. De, egyszer csak, valami baj történt. Eliza állapota nagyon megromlott. Napról -napra, rosszabb lett! 

Miksának viszont elérkezett az idő, hogy haza mehet a kórházból. A teljes gyógyuláshoz még hosszabb időre lesz szüksége, de elhagyhatja a kórházat. 

Az idő múlásával a rettenetes bűntudat a család tragédiája miatt, valamelyest enyhült. De, nem múlik el nap, hogy ne gondoljon szeretett feleségére, és Kamilla lányára! 

Miksa imádta Maját és a két leányát. Majának, kedves növénye a kamillavirág volt, ezért kapta az egyik kisleány a Kamilla nevet. 

Azon a végzetes napon, szerette volna meglepni a feleségét! Egy kicsinyke kis, kamillavirágos réttel. Ugyanis a városhoz közeli, üdülőfaluban vásárolt egy telket. Hétvégi házzal. 

És a telek egy részét, kamillavirággal telepítette be. Ez lett volna a meglepetés!  Ami az ismert körülmények miatt azonban, elmaradt.

Otthon a szépen berendezett ház. Mintha nem is a saját házában érkezett volna meg.

Üresen álló szobák. 

Mindenhol a nagy csend!

Legalább Eliza itt lenne, - gondolta!

Ahogy kicsit összeszedte magát első dolga volt, hogy meglátogassa a szeretteit a temetőben.

Sajnos Elizánál bekövetkezett a legrosszabb dolog, amire az ember gondolni sem mer.

Kómába esett!

Maguk az orvosok sem gondolták, hogy ez bekövetkezhet.

Sajnos megtörtént. Bíztatták a család megmaradt részét, talán csak átmeneti állapot.

Közben hetek telnek el. Elizának mindig van látogatója. Egyik nap a nagymama, aztán Rafael. Ő, majdnem minden nap ott ült Eliza ágya mellett és zenét hallgatnak együtt.  

Aztán máskor, felolvas neki a fiú. Megint máskor, beszél hozzá és kéri, ébredjen fel! Miksa is meglátogatja a leányát, hetente kétszer, nála van a kórházban. Még nehezére esik közlekedni. Járókerettel tud, csak járni! 

Azért, szépen javul az állapota. Minden látogatás alkalmával, sokat beszél a látszólag, magáról mit sem tudó Elizával.

-Tudod kislányom! Örültem amikor a baleset után, magamhoz tértem és rájöttem, hogy nem voltál velünk az úton. Legalább te, meg maradtál nekem!

Nagyon szeretlek!

Kérlek szedd össze minden erődet és ébredj fel! Kérlek, - tedd meg nekem! 

A nagyi is nagyon várja a pillanatot, mikor kinyitod a szemed.

Látom, Rafael is aggódik érted! Azt hiszem kislányom, ez a fiú szerelmes lett! 

Úgy látom nagyon sokat jelentesz neki. Képzeld, vásárolt neked egy parfümöt. Meg is mutatta nekem. Diszkrét finom illata van. Nagyon szeretné ám, hogy felébredj!

Most megyek, hamarosan jövök újra hozzád. És elmesélem, milyen meglepetést terveztem nektek azon a borzalmas napon.

Azzal, elköszönt szép szőke kamasz lányától. Óvatos léptekkel indult hazafelé. Ahogy belépett a házba, ez a gondolat futott át a fejében.

 – Csak ne lenne olyan üres ez a ház! Mindenhol az üres szobák a nagy csend! 
Ezt én, - nem tudom elviselni. 

El kell költöznöm! 

Azzal elhatározta, hogy a hétvégi, kamillavirágos házba fog költözködni. Csak akkor jövök ide vissza, ha Eliza meggyógyul - gondolta. Na, meg arra az időre, mikor a tanítványaimnak zongora órát adok. 

Nem telt el sok idő és készen állt a költözködésre. Csak a legszükségesebb dolgot viszem magammal, - beszélte meg magával. 

Így aztán elég volt egy kis teherautót bérelni és hozzá embereket keresni, akik elvégzik a pakolást.

Ez a szép kis meglepetés ház az üdülőterületen, kicsit távolabb helyezkedett el a többi épülettől. Miksának ez a helyzet, nagyon is megfelelő volt. Még nem szeretett volna ismerkedni az itt lakó emberekkel. 

Szüksége volt rá, hogy ebben a gyönyörű szép környezetben, újra tervezze az életét. Nem is nagyon mutatkozott az emberek között. Hetente pár alkalommal hagyta csak el a házát. Ilyenkor, Elizához ment a kórházba.

Az itt lakó emberek, meg összesúgtak a háta mögött. Furdalta a kíváncsiság őket. Ki lehet ez a furcsa idegen?

A látogatás befejezése után a lakásán adott órákat a tanítványainak. Most, hogy ez a baleset történt, csak páran jártak hozzá. Rafaellel külön foglalkozott. És nagyon sokat beszélgettek. Megkedvelte a fiút. Már majdnem fiaként kezelte.

Rafael minden szabad idejét Elizánál töltötte. 

A kórházban híre ment, hogy a fiú mindig a lánynál van. Amikor elköszön a lánytól, minden alkalommal egy kevés parfümöt tesz Eliza nyakára. 

Ezt neked hoztam – és végig simítja a lány arcát.

Ahogy, tudok jövök. Nem hagylak egyedül. Olvasok, zenét hallgatunk és sokat mesélek. De, mindig hozzáteszi - ébredj fel! Kérlek! 

A nővérek Eliza szobáját egymás között, csak illatos szobának nevezik. Különös figyelemmel gondozzák a lányt. 

Már tudják, mikor jön a fiú, addigra szépen megfésülik és rendbe teszik.

Nem csak Eliza nagymama jön látogatni, időközönként, Rafael nagyija is meglátogatja a lányt. És természetesen az édesapa is rendszeresen látogatja gyermekét.

A legutóbbi látogatása alkalmával elmesélte a meglepetés házat és a kamillavirágos kis területet lányának. Amivel szeretett volna feleségének Majának kedveskedni. 

Sokat mesélt az üdülő faluról. A nagyon szép környezetről a jó levegőről. És kérte Elizát, minél előbb térjen vissza, mert nagyon várják. 

Most már a két nagymama, Rafael és ő az apja is. Na, meg az egész család.

Közben az orvosok némi kis változást vettek észre a lány állapotában. Ők sem tartják reménytelenek, hogy egy napon Eliza felébredjen.  

Rafael szorgalmasan tanul és nagyon sokat gyakorol. Aztán ül a szobájában és Elizára gondol. Most már világos lett számára, hogy életében először szerelmes lett. 

Szeretett volna segíteni Elizának. Abban bízott, hogy a lány is kedveli őt és hamarosan felébred. A parfümöt is azért vette. 

Talán Eliza érzékeli, mikor ott van nála és beszél hozzá! Csak remélni tudta, hogy érzi is az illatot.

Ha nem Eliza körül forognak a gondolatai, akkor az édesanyja jut eszébe. Nagyon szereti őt. És bizony hiányzik neki az anyja. 

Mielőtt, nagy hirtelen elment külföldre, szoros kapcsolat volt közöttük. Azóta, viszont alig tud valamit az anyjáról. Az apját nem ismeri. Annyit tud róla, hogy nem rendes ember. 

Mielőtt még ő megszületett volna a férfi, elhagyta az anyját. A nagyi szerint anya jött rá, milyen ember is valójában az apja. Így azóta, neki két nő van az életében. És most itt van Eliza is.

Miksával elég jól megértik egymást. Rafi elismeri a férfi tudását. És hálás neki, amiért annyit foglalkozik vele.

Sokszor ábrándozott arról, milyen jó lenne, ha az édesanyja ismerné a mestert! Elképzelte az életét egy ilyen apával, mint Miksa.

Közben telt, múlt az idő. Eliza, több hónapja kómában fekszik a kórházban. Nagyon szorítanak a lánynak, hogy legyen akarata és ereje visszajönni. 

Mióta kicsit jobb lett az állapota, izgatottan várják a jó híreket felőle.

Mester és tanítványa hetente több alkalommal gyakorol. Rafael elhatározott szándéka, hogy zongoraművész lesz. Miksa egészsége is javul. Lassan, de mindig jobb lesz. Ez idő alatt volt ideje átgondolni az életét. 

Arra az elhatározásra jutott, ő, már nem járja a világot és nem fogad meg hívásokat fellépésekre. Ezentúl csak tanítani fog. 

De, most első és legfontosabb, hogy Eliza felépüljön! Már a hétvégi házat is szépen berendezte. Szép kis vidéki otthont alakított ki maguknak.  

Szeretné, ha Eliza felébred, jól érezze magát, ebben nyári lakban! Talán a gyógyulása is könnyebb lesz, ilyen szép környezetben. 

Egy zongorát is hozott magával. Eliza ugyan nem készül zongoraművésznek, de szereti a hangszert. Nem utolsó sorban, pedig neki is kell a zongora. Esténként leül elé és kedvére zongorázik.

Közben a családból mindig van valaki, aki látogatja Elizát a kórházban.

Rafael végre hírt kap az anyja felől. Még hozzá nagyon jó hírt. Hamarosan érkezik. És ami ennél is örömtelibb, nem megy többet külföldre.

A fiúnak első dolga, hogy elújságolja a lánynak ezt a jó hírt. Persze, hogy Eliza, tudomást vett -e erről? - azt, nem tudhatjuk. 

Aztán természetesen a mesternek is elmondta, nagy boldogsággal.

Elérkezett a nap, mikor hosszú idő után, a fiú megláthatta az anyját. A nagymama is izgatottan várta haza a lányát. 

Egymás nyakába borultak és mindenki, sírt az örömtől. A nagy ölelkezésnek alig akartak véget vetni. 

Hanem, amikor a nagyi végig nézett a lányán, azonnal, tudta, hogy valami nincs rendjén. Sápadt, megviselt nő ált előtte. A fiú anyja Kamilla, észrevette a nagyi tekintetét. 

Rögtön tudta, hogy az édesanyja sejti, hogy valami nincs rendben körülötte. Megelőzve anyját, azt mondta. Kialszom magam és mindent elmesélek. 

Szeretlek benneteket. Rafael is látta a fáradt, de így is szép anyját. Gondolta, kipiheni magát és újra a régi kedves édesanyját fogja látni. 

Rafi másnap nem ment iskolába. Szólt Miksának is, hogy ma nem gyakorol, mert megérkezett az anyja.

Aztán végre együtt reggelizett a kis család. Nagyon régen nem volt ilyen alkalom. 

Reggeli után a fiú elakart menni, hogy a két nő tudjon beszélgetni egymással. De, anya szólt, hogy maradjon.

Megnőttél, okos vagy. Kérlek ülj ide mellém. Ezeket a dolgokat neked is tudnod kell!

Még kicsi voltál nem mondtam semmit az apádról. 

Hidd el meg volt rá az okom! És édesanyám, neked sem mondtam igazat, mikor olyan hirtelen elutaztam. 

Nem tanulni mentem. Nem mondhattam meg az igazságot, csak most.

Rafi az apád drogkereskedéssel foglalkozott. Amikor megismertem ezt, én sem tudtam róla. Csak éreztem, hogy valami nincs rendben körülötte. Ezért is szakítottam vele. 

Akkor ő külföldre távozott. Ahogy én láttam és érzékeltem, míg nála voltam, komoly hálózatot épített maga köré. 

Most, azért lehetek itthon veletek nyugodtan, mert drogfüggő is volt és túladagolta magát. Már nincs az élők sorában. 

Amikor hirtelen el kellett utaznom, veletek zsarolt meg. Ha nem megyek ki hozzá, nektek esik bántódásotok! Így, hát mentem.

Elég rossz sorom volt mellette. Sehová nem mehettem.  Annyit engedett, hogy elvégeztem egy masszőr tanfolyamot. Énekelni nem tanultam. Már el is engedtem ezt a dolgot. Viszont jól masszírozok. 

És szeretem csinálni. Lehettem volna gyógytornász is. Már csak a vizsga volt vissza. 

Én inkább a hazautazást választottam.  – Hát ennyi röviden. Örülök, hogy végre veletek lehetek.

És veletek mi a helyzet?

Rafi! Nagyot nőttél, lassan kész férfi lesz belőled.

Mesélj! Most te jössz!

Mi történt ez idő alatt, míg nem voltam itthon?

A fiú pedig mesélni kezdett. Mesélt és csak mesélt! Első dolga volt elmondani, Elizát. 

Aztán Miksát. És legfőképpen, hogy szerelmes Elizába. Aztán mesélt a balesetről és az elhunytakról. És örömmel közölte anyjával, hogy sokat gyakorol Miksával.

Aztán a nagyi is mesélt, sírt egy kicsit, aztán folytatta a mesélést. Így telt el a nap. 

Míg délután együtt mentek a kórházba, Elizát meglátogatni.

Anya vett egy nagy csokor virágot, mert -hát mégsem mehet üres kézzel! Hiszen látja a fián, hogy rajong ezért a kislányért.

Ahogy a kórház folyósóra értek, Eliza szobája előtt, nagy volt a sürgés -forgás! Megijedtek, hogy mi történhetett. 

De, mikor a fiú meglátta Miksát nagy boldogan kijönni a lány szobájából, gondolta baj nem lehet! 

A férfi nagy léptekkel sietett eléjük és újságolta a nagy hírt.

Eliza visszajött! - Mondta elcsukló hangon.

Rafael annyit mondott Miksának, ő az édesanyám és a nagymamám.

A nagy izgalomban csak üdvözölték egymást és már mentek a lány szobájába.

A fiú közelhajolt hozzá és ennyit mondott, meghatottan.

Isten hozott! Nagyon izgultam érted. És végig simította a lány arcát.

Eliza megfogta a fiú kezét. És ennyit mondott halkan.

Hol az a finom illat? – Nem érzem!

A fiú, meglepődve nyúlt a kabátzsebébe és elővette a parfümös üveget. Finoman a lány nyakára fújt egy keveset.

De finom az illata!

Aztán annyit mondott még, - nagyon fáradt vagyok, alszom.

Az ott tevékenykedő ápolószemély, pedig udvariasan megkérte a látogatókat, hogy hagyják Elizát pihenni.

Így az aznapi látogatásnak ezzel vége lett. Most már sokkal jobb szívvel hagyták itt a lányt, mint eddig bármikor. 

Miksa szólalt meg először. Bízom benne, hogy visszakaptam a lányomat!

Rafael csak úgy sugárzott a boldogságtól. A két nagymama sírással küszködött. Kamilla pedig, Rafihoz bújt és megszorította a kezét. Mi volt ez az illatügy? -kérdezte. 

Anyukám, otthon elmesélem. -Mondta a fiú, boldogan.

Azzal elköszöntek egymástól és mindenki ment a saját útjára.

Abban egyeztek meg, hagynak Elizának egy kis időt. Akkor jönnek legközelebb látogatni, ha az ápolószemélyzet szól, hogy minden rendben a lány körül.

Miksa pedig már azon gondolkodott, milyen meglepetéssel várja majd haza Elizát.

Eltelt egy kis idő. Kamilla elindult munkát keresni. Rafael, még inkább rákapcsolt a tanulásra és a gyakorlásra.

Miksa pedig egy alkalommal Rafaellel történt beszélgetés alkalmával, megemlítette, hogy szeretne találni egy masszőrt, aki segítene az utókezelésben neki. 

A fiú kapott az alkalmon és elmondta a férfinek, hogy az ő anyja masszőr. Abban maradtak, megkérdezi az édesanyját. Aztán szólni fog a mesternek.

A következő napok egyikén megszólalt Miksa telefonja. A kórházból telefonáltak, Eliza várja a látogatóit. Kéri, hogy az édesapja menjen elsőnek hozzá.

A férfi izgatottan sietett a kórházba. Eliza az ágyában ülve fogadta. Megölelték egymást és nagyon örültek az együttlétnek. 

Aztán a lány mesélni kezdett. Tudod apa, mielőtt felébredtem, volt egy álmom. Ez téged is érint.

Találkoztam anyával és Kamillával. Nagyon szerettem volna velük maradni. De, anya majdhogy nem összeveszett velem. És rám parancsolt, hogy nekem vissza kell hozzád jönni!

Azt üzeni, ne legyen bűntudatod a baleset miatt. Ők jól meg vannak Kamillával.

Mi is éljük tovább az életünket. 

Engem pedig erőszakosan visszaküldött hozzád. 

Azt üzeni még, - látta a gyönyörű kamillavirágos rétet és nagyon köszöni. 

Amúgy meg, azt is mondta még, hogy hamarosan találkozol egy Kamilla nevű hölggyel. Megbízhatsz benne!

Aztán az álmom végén pedig nekem is megmutatta a meglepetés kamillavirágokat. Csodálatosan szép volt.

Ott állt egy zongora a rét közepén és egy fiatal ember zongorázott rajta, nagyon szépen.

Ezek után pedig az édesanyám, egy határozott erős mozdulattal áttolt egy átlátszó falon.

És most itt vagyok!

Ha jobban leszek, - ezt az álmot még szeretném, valahogy megfejteni!

Olyannyira a hatása alá kerültem, hogy állandóan itt kavarog a fejemben. Egyszer biztosan a végére járok! Nagyon sok kérdés merült fel bennem az álmommal kapcsolatban.

De, nem most! Van még időm, - mondta.

És a fiúra terelte a szót. 

Apa! Szerinted, Rafael tényleg szerelmes lett belém?

Mert, én azt hiszem szeretem őt.

Miksa elmosolyodott és ennyit mondott.

Ott áll az ajtóban kérdezd meg tőle, te magad! 

És azzal elköszönt a lányától. 

Magatokra hagylak benneteket. - Mondta és elment. A fejében már megvolt a meglepetés Elizának, ha végre haza jöhet a kórházból. Közben az elmesélt álom járt a fejében. 

A fiú leült Eliza ágyára. Megfogta a kezét és azt mondta. Nagyon izgultam érted. Tudod? 

Azt hiszem, igen! Tudom.

Megkapom a parfümöt? Nagyon kellemes az illata.

Te, érzékelted az illatát? Igen! - Válaszolta a lány. 

Elég sokszor kértél, hogy ébredjek fel.

Nahát! – erre nem gondoltam. – Mondta a fiú.

Én sem értem! Válaszolt Eliza.

Bíztam benne, hogy megteszed. –Jött a fiú válasza.

Tényleg szeretsz? -kérdezte a lány. Apa ugyanis ezt mondta nekem.

Igen! Most már biztosan tudom.

Akkor jó, mert azt hiszem én is szerelmes vagyok, egy Rafael nevű fiúba. Azzal szorosan átölelték egymást. Maradtak volna még így egymás közelében. 

Azonban egy női hang megkérte Rafaelt, legyen szíves a látogatást befejezni! 

Így hát a két fiatal elbúcsúzott egymástól. 

Holnap jövök! - mondta a fiú. 

Közben a családban gyorsan elterjedt a hír Elizáról. Nagy volt az öröm, némi kis vigasz az elvesztett családtagok hiánya után.

Rafael anyja, Kamilla még nem talált munkát magának.

 A fiú, mikor ezt megtudta, arra gondolt így, talán sikerül rábeszéli anyját, hogy vállalja el Miksa gyógyulásának segítését. 

Első hallásra Kamilla nemet mondott fiának.

Azzal indokolta, hogy állandó munkát szeretne találni magának. Aztán ahogy végig gondolta a dolgot, mégis csak igent mondott! 

Egy feltétele volt, ha állást talál akkor, újra kell gondolni a dolgot. Rafael nagyon elégedett volt magával, hogy sikerült az anyját rábeszélni, Miksa segítésére.

Másnap el is újságolta a jó hírt a mesternek. 

Ez nagyszerű!  Megtennéd, hogy szólsz az édesanyádnak, szeretném vele is megbeszélni pontosan a dolgot. Jó lenne, ha eltudna hozzám jönni, -mondta Miksa. 

Rendben! Elkísérem ide a lakásra és aztán megbeszélhetik mester.

Azzal a fiú elköszönt és elment. Sietett a kórházba.

Miksa, egyedül maradt. Eliza álmán gondolkozott. Ahogy lányában sok kérdés merült fel ezzel a kómás állommal kapcsolatban, úgy benne is.

Állandóan a lánya szavai kavarogtak a fejében.

Hogyan láthatta Eliza a kamillavirágos kis rétet?

Mi az? - az átlátszó fal.

Ki az a Kamilla? - akivel találkozni fogok.

Honnan tudja Eliza, hogy megbízhatok ebben a nőben?

Szóval sok kérdés, amire nem tudja a választ. Próbálta lezárni magában ezt a témát a mester.

Rövid ideig sikerült csak a gondolatot a fejéből kiverni. Aztán egy idő után, azon kapta magát, hogy már a gondolatai megint a kérdések körül forognak.

Most, hogy Eliza jobban van, egyre többet tartózkodik Miksa a városi lakásban. És ha Rafael anyja elválalja, hogy segít neki a felépülésben, akkor főként ebben a lakásban kell maradnia. 

Ami nem jelenti azt, hogy a hétvégi házat háttérbe szorítaná. Nagyon szeret ott tartózkodni. A lánya felépülését is ott képzeli el. Biztosan jó hatással lesz rá is a szép környezet és jó levegő.

Aztán Elizának, úgy is halasztani kell a gimnáziumban egy évet. Így, lánya újra kezdi az utolsó évet. Addig meg több idő marad egymásra. És természetesen Elizának a tanulásra.  

Ahogy a zongoraórákat, úgy a tanulást is komolyan vette mindig, mert eddig az volt a terve, hogy orvos lesz.

Ezentúl, hogyan változik az élete? – sok múlik a felépülésén.

Hogy ezt a sok felmerült kérdést kicsit is kitudja üríteni a fejéből az apa, leült a zongora elé. Kíváncsi volt engedelmeskednek -e az ujjai? Hiszen a baleset óta nem zongorázott.

Örömmel nyugtázta magában, ha formája nem is a régi, azért még, mindig jóbarátok a zongora és ő!

Két nap múlva Rafael elkísérte anyját Kamillát, Miksa lakására. Mester, ő itt az anyám! És azzal el is köszönt.

A két felnőtt kettesben maradt. A kölcsönös bemutatkozás után, Miksa még egyszer rá kérdezett látogatója nevére.

Meg ismételné, kérem a nevét? – nem értettem jól.

Mikes Kamilla vagyok. Felelte Rafi édesanyja.

A férfi próbálta meglepetését leplezni, nem sok sikerrel!

Valami baj van? – kérdezett vissza Kamilla.

Nem! Nincs semmi baj. 

Kérem kerüljön beljebb. Foglaljon helyet.

Aztán leültek megbeszélni a dolgokat. Hogy a beszélgetés miről folyt, azt csak ők ketten tudják. Sokáig tartott mert már szürkült az idő, mikor Kamilla elköszönt a férfitól. 

Akkor a megbeszélt időben itt leszek, mondta még a köszönés után.

Miksa egyedül maradt. És ahogy ez lenni szokott, ilyenkor mindig a gondolataiba merül.

Eliza szavai jutottak eszébe. – Találkozni fogsz egy Kamilla nevű hölggyel. Megbízhatsz benne!

És tessék, találkozik a tanítványa anyjával és őt, éppen Kamillának hívják!

Ez szinte hihetetlen.

Megpróbált ezen a furcsa helyzeten túllépni.

Véletlen lenne?

Most állapodott meg a hölggyel, hogy a segít a fizikai erejét visszanyerni. És neki, pedig Kamilla a neve. Abban maradtak, amig nem talál állást, addig biztosan számíthat rá Miksa. 

Aztán majd meglátják, ha a két dolgot össze tudja egyeztetni Kamilla, akkor továbbra is a férfi segítségére lesz. Miksa annak is örült, hogy a nő nem csak masszőr, de kicsit gyógytornász is.

Vizsgája, ugyan nincs, mert inkább hazautazott a családjához. Egy percig sem akart tovább maradni. 

Nem bízott senkiben a külföldön élő ismerősök közül. Így amint, adódott a lehetőség gyorsan haza jött.

Ezekről a dolgokról a férfinek, persze nincs tudomása. Annyit tud, hogy nincs róla hivatalos papírja. Miksa arra gondolt, majd meglátja mire mennek egymással.

A gondolat, hogy a tanítványa anyját éppen Kamillának hívják! Nem tudott szabadulni ettől a felismeréstől.

Csinos, szép asszony! Nyugtázta magában.

Igaz, kicsit fáradtnak tűnik, de majd itthon a hazai levegő kisimítja az arcát – gondolta!

Azért másnap, mikor Rafael megérkezett az órára, a mester nem tudott szó nélkül elmenni a dolog mellett.

Így szólt a fiúhoz. - Nem mondtad, hogy Kamilla az édesanyád neve?

Nem kérdezte, mester! – mondta a fiú.

Ez igaz!

A fiú elmosolyodott és ezt, -gondolta!

-Remélem tetszik az anyám! -mester.

Gondolatainak tovább szövéséből a férfi hangja zökkentette ki.

Na, haladjunk, mert hamarosan itt az érettségi és a felvételivizsga!

Azzal átadták magukat a zene élvezetének. Ezen a napon különösen sokáig gyakoroltak. Utána, pedig még egy jó ideig, beszélgettek.

A fiú távozása után, arra gondolt a mester, egy ilyen fiút, ő is szeretett volna magának a lányai mellé.

Közben, ahogy az idő haladt, Eliza egyre erősebb lett. Minden nap elteltével egyre jobban érezte magát. A fiú, amikor csak ideje engedi, bent van nála a kórházban. 

Kicsit ritkábban jön mert, készül az érettségire, na meg a felvételivizsgára. Eliza örül, hogy a fiú kitart az elhatározása mellett. 

Zongoraművész szeretne lenni!

Ő, már beletörődött, hogy neki egy évet halasztania kell! Most minden erejével a gyógyulására kell összpontosítani, minden más csak ezután lehetséges.

Viszont sokat gondolkodik az eredetileg kitűzött célján. Már nem biztos, hogy orvos lesz belőle. Illetve szeretne az lenni, de nem a gyógyítás felé menne, sokkal inkább a kutatás felé!

Az, hogy a betegsége folytán egy ideig kómában volt, sok mindent megváltoztatott benne. A kíváncsisága hajtja a kutatás felé.

Nagyon felkeltette az érdeklődését az emberi agy működése. Abban bízik, hogy kutatóként választ kap például az álmával kapcsolatos kérdéseire. 

Vagy legalább is megpróbál többet megtudni az emberi elme bonyolult működéséről!

Ezért minden erejével és akaratával igyekszik a gyógyulását elősegíteni. És minél előbb szeretne már otthon lenni.

Hogy haza mehessen? - Kapott bíztatást, de minden tőle függ! Milyen ütemben? - javul az állapota.

Eközben Rafael szorgalmasan tanul, és gyakorol. 

Kamilla rendszeresen jár Miksához. A gyógytorna sokat javított Miksa járásán. Már nincs szüksége a járókeretre sem. 

A torna közben sokat beszélgetnek egymással. Lassan megismerik egymás múltját. A férfi most értette meg miért is tűnt olyan fáradtnak Kamilla mikor először találkoztak.

Azóta, ha lehet, még szebb és csinosabb lett. Az arca is kisimult. 

Nagyon jókat tudtak egymással beszélgetni. Miksának tetszik, hogy a zenéről is nagyon sokszor esik szó közöttük. 

Kamillától nem áll messze a zene szeretete.

Időközben, elmúlt a hideg rossz idő is. 
Kellemes volt a tavasz is. De, már mindenki várta a nyarat! 

Aztán eljött a nap mikor Eliza megkapta a várva várt mondatot a kezelőorvosától. 

Hazamehet, kis hölgy!

Ennél nagyobb boldogságot el sem tudtak képzelni, Eliza és mindenki, aki eddig aggódott érte.

Otthon, közben Miksa elő készítette a lányának a meglepetést.

Sokat segített ebben Kamilla. Aki közben már kapott állást, de továbbra is Miksa mellett van. Rafael sokat gyakorolt, mert neki is szerepe lesz a meglepetésben. 

A természet is a segítségükre sietett. Sokat sütött a nap a kis kamillavirágos rét, zöld -sárga és fehér színben pompázott. 

A kis rét közepén egy zongora, székkel.

Erre az időre, már az üdülőfalu minden lakója, mindent tudott a családról. És a családot ért tragédiáról is. Miksát megismerték és kedvelték az emberek. 

Esténként, mikor csak úgy kedvére zongorázgatott a házból kiszűrődő zenét, egyre többen hallgatták.

Előfordult, hogy ilyenkor a hétvégi ház körül többen is összegyűltek és hallgatták a művész játékát.

Lassan Kamilla is megismerte a kamillavirágos ház igazi történetét. És egyre többször hallgatta a férfi zongorajátékát. Elbűvölte a zene, hiszen ő mindig is énekesnő szeretett volna lenni! Mára, megmaradt neki a zene szeretete. 

És csodálva hallgatja Miksa játékát, valahányszor csak zongorázik. Ilyenkor legszívesebben maradna a férfi otthonában. Talán magának sem meri be vallani, hogy nem csak a zongorajátékot csodálja. 

És Miksán is valami hasonló érzés lett úrrá! De, ő minden erejével küzd az érzés ellen. Nincs egy éve, hogy elveszítette a feleségét és Kamilla lányát. Nem tartja helyén valónak, hogy máris bele szeressen egy másik nőbe.

Aztán ilyenkor eszébe jutnak Eliza szavai az álomról.

Hogy éljék az életüket tovább, -találkozol egy Kamilla nevű hölggyel, megbízhatsz benne!

Hogy is van ez?

Állandóan ezen gondolkodott. Akárhogy is, sorsszerű ami vele történik - még nem áll készen!

Nagyon kedveli Kamillát, talán szerelmes is? -De nem most, még nem! Ha Eliza haza érkezik és minden rendben lesz, ezeket a gondolatokat megosztja a fiú anyjával is. 

Erre az elhatározásra jutott.

Elérkezett a nap mikor Eliza haza jöhet a kórházból.

Összegyűlt a család és barátok a hétvégi ház udvarán. Megérkezett Elizával az autó. A lánynak feltűnt az úton, milyen sok ember jár ebben a faluban. 

Aztán ahogy befordultak a kis ház udvarába, még mindig nem tudta mire vélni a dolgot. Miért vannak ennyien?

Ki ez a sok ember és mit keres itt? -gondolta.

Akkor a nagyszülők és az édesapja, odavezették a kis rét szélén álló székek egyikéhez és leültek.  És mások is, helyet foglaltak, akinek jutott még hely. 

Ez után, egy csinos jóképű fiatalember lépett a zongorához. Rafael volt a csinos fiú.

A kis kamillavirágos rét tele virágokkal egy zongora és a fiú, teljesen elbűvölték Elizát.

Aztán a lány visszatérésének örömére Rafael játszani kezdett a zongorán.

Claude Debussy: A kis néger zongoradarabot.

Eliza lelkének, most pontosan ilyen, kicsit komoly, aztán vidám és bohókás zenére volt szüksége. 

Becsukott szemmel, apjába karolva hallgatta a szívének nagyon kedves fiú, zongorajátékát.

Amely zene a lány ünneplésére megjelent minden rokonnak, ismerősnek és osztálytársaknak is elnyerte a tetszését.

Nagy taps volt a jutalma.

Ezek után, Eliza a fiúhoz ment a zongora mellé és boldogan ölelték meg egymást.

Nagyon szép jelenet volt. Gyönyörű környezetben a kamillavirágos kis rét közepén egy zongora, egy fiú és leány.

Annyira megéríntette az összegyűlt embereket, hogy többen a telefonjuk után nyúltak és készítették a képeket a két fiatalról.

Miksa szívét melegség és nagy boldogság járta át. Kamilla sírással küszködött. A két nagymamáról nem is beszélve. 

Aztán az ünneplésnek szépen vége lett. Csak a közvetlen családtagok maradtak még egy kicsit.

Kamilla és családja is indult. Rafael elköszönt még a lánytól, azzal, hogy hamarosan jönni fog. Tudta, hogy a Elizának, most pihennie kell. És neki is van feladata, mert tanulni kell!

Míg ő a lánytól búcsúzott a szeme sarkából megpillantotta anyját és Miksát, ahogy bensőségesen elköszöntek egymástól.

Már egy ideje feltűnt a fiúnak az édesanyja változása. Nyugodtabb, kisimult lett az arca. 

És ami fontos, újra tud nevetni és boldognak látszik. 

Ő, mikor a mesternél zongorázik, néha azon kapja magát, hogy a gondolatai máshol járnak. Ilyenkor Miksa figyelmezteti is. 

Pedig, ha tudná? – hogy éppen az anyján és a mesteren gondolkodik. Rafael ugyanis, Miksát sokszor elképzelte már apjaként. Mindig egy ilyen apát szeretett volna magának!

Most, hogy mindenki haza ment, végre Eliza és Miksa örülhettek egymásnak.

Eliza nem győzte köszönni apjának a meglepetést. Álmomban, pont ilyennek láttam ezt a gyönyörű virágos rétet a zongorával és egy fiúval.

Köszönöm az élményt apa!

A lánynak nagyon tetszett, ahogy apja berendezte a kis házat. Kényelmes szép kis otthon lett belőle. 

Aztán beszélgettek még egy ideig. 

Tudod apa, -nem értem én ezt a dolgot!

Hogyan láthattam az álmomban ezt a gyönyörű szép kamillavirágos rétet a zongorával?

Hát! - Kislányom ezt, én sem tudom neked meg mondani!

Na látod! -mondta a lány.

Ezért leszek én kutató orvos. Elhatároztam az emberi agy tanulmányozásával szeretnék a jövőben foglalkozni!

Akkor -hajrá, időd, lesz! - neki állhatsz, majd a tanulásnak.

Válaszolta Miksa. Most viszont menj és pihenj! - mozgalmas napod volt.

Jót fog tenni a pihenés, -válaszolta Eliza és a szobájába ment.

Miksa a baleset óta nem érezte ilyen jól magát, mint ma! Örült, hogy sikerült a lányának emlékezetessé tenni a hazatérését.

Aztán ahogy Rafael játszott a zongorán? Meg győződése, hogy a fiú sokra hivatott, tehetséges fiatal ember. 

Megfordult a fejében, milyen jó, hogy a két fiatal így egymásra talált. Így talán, Elizának könnyebb elviselni az édesanyja és testvére hiányát!  

Aztán saját magán kezdett gondolkodni, mi is történik vele? 

Itt van a fiú anyja! Jól meg értik egymást. A zenéről is közös nevezőn vannak. Tetszik is neki Kamilla.

Csinos, szép asszony. Úgy látja az érzés kölcsönös egymás iránt.

Kicsit korán jött ez az érzés a felesége elvesztése után. De, nem szeretné elveszíteni Kamillát. Mindenképpen beszélni kell vele.

Aztán pár nap múlva találkozót beszélt meg Kamillával a városban. 

Egy csendes kis étteremben találkoztak. Vendég is csak kevés volt. Ez nekik így, pontosan megfelelő helyzet volt. 

Nyugodtan tudtak egymással beszélgetni.

Tisztázták egymás érzéseit és közösen úgy döntöttek, hagynak maguknak időt. Szeretik egymást, de nem sürgeti semmi és senki őket. Ezentúl többet találkoznak, de nem sietnek el semmit sem.

Aztán felmerült, hogy Eliza és Rafael mit szól a kapcsolatukhoz!

Kamilla elmondta, hogy a fia bizony már, kettejükkel kapcsolatban tett fel kérdéseket neki. És valószínű a két fiatal sejti, hogy ők, kedvelik egymást.

Kamilla felajánlotta, nagyon szívesen segít gyógytornával Elizának is.  Ezentúl kizárólagosan csak segítő szándékból!

És majd alkalom adtán közlik a fiatalokkal a döntésüket. 

Most Elizának kell segíteni a teljes felépülését!

Aztán Rafael is komoly feladatok előtt áll. Érettségi és felvételi. Tehát a két fiatalt kell erősíteni, hogy minden rendben menjen és rendben legyen.

Mintha az időjárás is tudta volna, ennyi rossz után már csak jó jöhet. Nagyon szépre sikeredett. Legalább is a nyár eleje eddig az időpontig szép. Sok a napsütés, kellemes meleg járja át az emberek lelkét is.

Míg Eliza kórházban volt nagyon sokan kívánták a gyógyulását. Most, hogy már itthon van szép környezetben a jó levegőn, mindennap többet sétál, mozog és jól érzi magát. 

Őszre szeretné magát formába hozni, mire kezdődik az iskola. Ha nincs a betegsége, akkor most ő is érettségire készülne. Így ez a jövő évre marad!

És határozott elképzelése van a jövőjével kapcsolatban. Mindenképpen az orvosira jelentkezik és kutató lesz!

Kamilla és Miksa egyre többet vannak együtt. Miksa lassan a nyárra befejezi tanítványival az órákat. Majd ősszel folytatják. 

Rafael és Eliza, kicsit ritkábban találkoznak egymással. De, hamarosan vége a tanulásnak. A felvételivizsga után több időt tudnak együtt tölteni. Még egy kis kitartás kell!

Kamilla és Miksa megbeszélték, hogy összehoznak egy közös családi programot és elmondják a gyermekeknek, hogy is állnak? - ők egymással. 

Ahogy Rafi túl lesz az érettségin és a felvételin. Utána közösen ünnepelnek. Ez lesz a megfelelő időpont.  A nagy bejelentésre.

Amíg eljön ez az idő, Miksa azon van minél hamarabb visszanyerje a régi formáját, vagy megközelítőleg a régit. Eliza és Kamilla sokat dolgoznak együtt. Torna egy kis átmasszírozás jót tesz a lánynak. 

Rafael egy akadályt már sikeresen maga mögött hagyott. Leérettségizett. 

Még pedig kiváló eredménnyel. Jön a következő megmérettetés. A felvételi.

Miksa biztos benne, hogy a fiú ezt az akadályt is simán megoldja.

Ők ketten Kamillával nagyon jól megértik egymást. Sok időt töltenek együtt. Nem is sejtik, hogy a családon belül, beleértve a két gyermeket is. 

Már mindenki a nagy bejelentésre vár. Igyekeznek leplezni a kíváncsiságukat a két felnőtt felé.

Aztán a felvételi napján Kamilla, Eliza és Miksa viszik a fiút a vizsgára.

Elizát le szerették volna erről a kirándulásról beszélni, de nem lehetett. Ott akart lenni, hogy a Rafael érezze, nagyon szorít érte. Úgy sem mozdult már régen ki az otthonából. 

Kamilla nehezen viseli, nagyon izgul a fiáért.

Hármasban töltik el az időt még a fiúnak dolga van. Tulajdonképpen ez az első ilyen alkalom. Eliza fürkésző tekintettel figyeli apját és Kamillát.

Anya szavai jutnak eszébe. Éljétek tovább az életeteket. 

Természetesen jobban szeretné apja mellet az édesanyját látni, de tisztában van vele, hogy ez már lehetetlen. 

És a közös munka során meg is kedvelte Kamillát. Még furcsa ez e helyzet, de nincs ellenére. 

Hogy így eltudja fogadni, valószínű az is közrejátszik, hogy bizony ő is imádja Rafaelt. És a fiú úgyszintén őt.

Aztán azon vették magukat észre, eljárt az idő. Mikor Rafael megérkezett, egymás után jöttek a kérdések. Látszott a fiún, hogy elfáradt. 

Annyit mondott. Úgy érzem sikerült. De most beszéljünk másról. Kell egy kis lazítás. 

Azzal kerestek egy éttermet és négyesben, jó hangulatban elfogyasztották a délutáni ebédjüket. Most már csak várni kell. Mi lesz a felvételi eredménye.

Nem is mentek a városi lakásba. Telefonáltak a nagyszülőknek, hogy meg van a felvételi vizsga.

Azzal a kis hétvégi ház felé irányították magukat. 

Mindenkire rá fér egy kis lazítás. Az idő gyönyörű, jó levegőn szép környezetben, most már felszabadultan tölthetik a nyarat.

Aztán eljött a nagy bejelentés napja! Kamilla ás Miksa úgy tervezték, hogy csak négyen lesznek. Először mindketten a gyermekeikkel szerették volna közölni, megbeszélni a kettejük között kialakult kapcsolatot.

Ezen a napon a két fiatal nagyon izgatott volt.

Kamillának szemet szúrt Eliza és Rafi viselkedése. 

Meg is jegyezte, Miksának. Ez a két gyerek valamiben sántikál!

Gondolod? -kérdezett vissza Miksa.

Igen! Meg vagyok róla győződve.

Alig, hogy ezt megbeszélték egymás között.

A bejáratnál megjelent két autó. 

Miksa meglátta a szüleit. Aztán Kamilla az édesanyját.

Hogy kerülnek ők ide? -néztek egymásra.

Velük csak a gyerekekkel történt beszélgetés után szerették volna közölni a köztük lévő kapcsolatot.

A kocsikból előkerültek a finom falatok, mert hát ennyi embernek enni kell! 

Miksa és Kamilla rájöttek, hogy ez volt a furcsa viselkedés oka. 

Nincs mit tenni kész tények elé állította őket a család. Helyet foglalt mindenki az asztalnál. Mielőtt neki láttak volna az evésnek, Miksa felállt és kezdte mondani a mondókáját! 

Aztán felállt a család is. Mielőtt a férfi folytatta volna!

A család kórusban ennyit mondott.

Igen! Tudjuk!

Már kíváncsian vártuk mikor mondjátok el nekünk.

 Kamilla és Miksa meglepetten vették tudomásul, hogy a család már mindent tud.  Alig győztük kivárni, hogy végre bejelentsétek.

Eliza és Rafael csak ennyit tett még hozzá elég sokáig tartott, még elhatároztátok, hogy elmondjátok!

Mi már régen tudjuk! Jó szemünk van láttuk.

Hiszen, - mi is szeretjük egymást mondta Rafael.

Ezt meg mi láttuk! - válaszolta Miksa. Ha már itt tartunk, mindenki tud mindent. 

Akkor most olyan dolgot közlök veletek, amit csak mi ketten tudunk Kamillával. 

Rafael, fiam! Szólíthatlak így? -kérdezte Miksa. A fiú a meglepetéstől csak bólintani tudott.

Nos fiam! Sikeres lett a felvételid. Rajtad múlik, valóra váltod -e az álmod. Kívánom legyél a vágyad szerint nagy zongoraművész. 

A tehetséged meg van hozzá!

Most Kamilla állt fel és kérdezte Elizát. Tudom az édesanyádat pótolni nem lehet. Én lányomként tekintek rád. 

Ez idő alatt nagyon megszerettelek. Nem tudom mi lesz veled és a fiammal a távlatokban? Én szorítok nektek nagyon szépek vagytok együtt. 

De, még nagyon fiatalok vagytok. Én mindig lányomként foglak szeretni. Remélem idővel elfogadsz, ha máshogy nem, hát jóbarátként. Én örülnék neki. 

Na most, akkor figyeljen ide mindenki! Szólalt meg Miksa.

Mi nem vagyunk, leszünk egy szokványos család. Én most kaptam egy fiút a lányom mellé. Így a fiam lehet, hogy a későbbiekben a vőm lesz! Kamilla, pedig? 

Most lett egy lánya a fia mellé. És lehet, hogy a lánya lesz a menye? 

Ugye értitek?

Na, ezt csinálja valaki utánunk!

Lehet, hogy -ebben a történetben anya keze is benne van? 

Kérdezte Eliza.

 Ezt nem tudom -válaszolta meg magának a feltett kérdést. Azt viszont tudom, hogy ezt a kellemes szép napot szeretném egy kis zenével veletek befejezni.

Kérlek!

Hallgassuk meg együtt, a zongoradarabot, amit Rafael játszott a hazatérésemkor.  

Azt hiszem az egyik kedvencem lesz, amíg élek ez a darab.

A szülők meghatódva, Eliza Rafael mellé bújva, Kamilla és Miksa egymást átkarolva hallgatták a számukra emlékezetes zongoraművet.

Debussy Claude: A kis néger 

Mindenkinek ajánlom hallgassa meg, érdemes!

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Keresi Magdolna 11 történetét!


  • 1262 szerző
  • 858 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Műfaj

romantikus

Rövid leírás / Beharangozó

Eliza családjának egy baleset következtében teljesen megváltozik az élete. A családból a zongoraművész apa és Eliza maradnak egymásnak. Az apa Miksa az életéért küzd a kórházban.
Eliza, egy betegség következtében, szintén korházi ápolásra kényszerül. Aztán van egy különös álma.
Rafael, aki zongoraművésznek készül, hogyan találkozik a lánnyal. A fiú szüleinek a kapcsolata.
A fiú édesanyja és Miksa találkozása. A két fiatal szerelme.

Rövid összefoglaló

Eliza családjának balesete.
Eliza betegsége, kórházi ápolása. Álom.
Zongoraművész találkozás a lánnyal.
A Fiatalok szerelme!

Olvasási idő

31 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Keresi Magdolna nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!