Ennek a történetnek a főszereplője, egy általam igencsak, okosnak tartott tehén. A gazdája Zsömlének hívta. Volt még egy másik tehene is a Szegfű. 

Ez a két tehén abban az időben, nagy hasznára volt a szóban forgó családnak! Történetünk egy kis zalai faluban játszódik. Zala megye egy szép dombos vidék!  Elég sok, kisebb, nagyobb szőlős területet találunk még, ma is ezen a vidéken. Az itteni embereknek régen, egyik megélhetési forrása volt a szőlőművelés! A falu, ahol az emberek laktak elég messze volt a szőlőhegytől. 

Akinek volt tehene, és szekere, az a szekér elé kötötte a teheneket és nem kellett gyalog megtenni, ezt a viszonylag hosszú utat! Sokan voltak, akik bizony, nap, mint nap, gyalog mentek dolgozni a szőlőbe. Útközben ha, találkoztak egymással a köszöntésen kívül, mindig megkérdezték egymástól, - hová mégy szomszéd?

Zalai tájszólással, ez így hangzott!
Há, mén szomszéd? Mennek a hegyre, - volt a válasz a kérdésre!

A családnak a tulajdonában volt a szóban forgó szőlőhegy, és egy másik földterület, ahol minden más növény félét termeltek maguknak. Ezen a másik mezőn, a két tehénnek is bizony dolgozni kellett. Például a szántásnál, nekik kellett az ekét húzni, amivel megdolgozták a földet.

Na, a mi Zsömle tehenünk ezt, nagyon nem szerette! A másik tehén a Szegfű, tette a dolgát, különösebb gond nem volt vele.

Tudni kell, hogy a mezőre és a szőlőhegyre is, egy út vezetett ki a faluból. Egy bizonyos távolság után, az út ketté, ágazott. Az egyik vezetett a mezőre, a másik út a szőlőhegyre! Az út kettéágazása előtt volt egy nagy öreg fa. A mi Zsömlénk, sokszor tette meg ezt az utat. Nem csoda, ha alaposan megismerte a járást a mezőre. Volt alkalma, megjegyezni, melyik útról, hová jut. 

Mivel nem szeretett a mezőre menni, dolgozni, egy alkalommal, a nagy fánál valahogy rávette a Szegfűt is, hogy fussanak, ahogy csak a lábuk bírja! Mire a szekéren ülő, gazda rájött, hogy mi történik, a két tehén már a szőlőhegy felé vezető úton rohant.

Nem volt könnyű megállítani őket! 

A gazda nem is tette. Ugyanis ő sem szeretett a mezőre menni, dolgozni.  Hagyta a két állatott, had menjenek az általuk kiválasztott úton. A szőlőhegyen ő is jobban érezte magát! Azért, gazdánk ebből az esetből okulva, ezentúl, ha a mezőre akart jutni az elágazás előtt az öreg fánál, leszállt a szekérről és megfogta a Zsömlét, hogy ne tudjon elszaladni a másik irányba!

Így aztán, ha tetszett, ha- nem, végül a mezőre értek.

Nekem, ezt az esetet is figyelembe véve, megváltozott a véleményem a bennünket körülvevő állatokról!