Egy szép de, fárasztó nap után, mesehősünk esti lefekvéshez készülődik. Anya éppen az ablakon lévő sötétítő függönyt készült behúzni, amikor megszólalt az ágyban fekvő Ádám.

Anya, kérlek – ne húzd össze! 
Nézd, milyen szépen világít a Hold! -mondta.
Szeretném nézni, ahogy megvilágítja a szobámat.

Nézd meg te is! Ugye, neked is tettszik?

Anya az ablakon át, felnézett a szép esti égboltra. – Igazad van kisfiam. Ez tényleg nagyon szép! És már lépett a könyvespolc felé. Hozta volna az esti meséhez a könyvet. Ádám tudta, hogy most a mese következik. És azt mondta anyának. Tudod mit anya? Ma este nem kérek mesét.

Olyan szép a Hold! Szeretném nézni, míg el nem alszom!
És anya! – nem baj, ha beszélgetek vele egy kicsit? -Kérdezte. 
Anya elmosolyodott és csak ennyit mondott. Akkor jó éjszakát, álmodj nagyon szépet. És magára hagyta kisfiát. Még az ajtóból visszaszólt. Akkor jó beszélgetés kívánok neked és a Holdnak is.

Holnap reggel elmeséled, hogy miről beszélgettetek? - Mondta mosolyogva.
Szép álmokat! 
Azzal becsukta Ádám szobájának ajtaját. A fiú pedig kényelmesen elhelyezkedett az ágyában. 

Nem tudott betelni a Hold látványával. Gondolataiban ott volt a kíváncsiság és a vágy. 
-Milyen jó lenne csak, egy kis ideig is közelebb kerülni, ehhez a csodálatos égitesthez!
Kis idő múlva, anya csendben visszajött a szobába. Ádám mosolyogva szépen elaludt!

Reggel az ébredésnél anya rákérdezett. 
-Na, mit beszélgettél a Holddal?
Igen! Beszélgettünk, felelte a fiú.
De, képzeld anya! Én meglátogattam a Holdat.
Nahát, azt meg hogy csináltad? -kérdezte anya.
Az úgy volt, – kezdte a mesélést Ádám! Hívott, hogy látogassam meg.

Én meg elindultam.

Lelógatott nekem egy erős holdfonalat és bíztatott, kapaszkodjak bele jó erősen. Ne félj megtartalak! – mondta.
Ő pedig húzta felfelé a fonalat.
Én meg olyan erősen kapaszkodtam, ahogyan csak bírtam. 
A nagy kapaszkodásba, aztán hamar el is fáradtam. 
Akkor a Hold meg kérte a csillagokat, hogy segítsenek nekem!

Hogyan segítettek kisfiam? -kérdezte anya.
Készítetek nekem csillagszekeret. 
Olyan jó volt a selymesen simogató csillagok ölében. 
Nagyon kényelmes volt a csillagszekérben lenni anya. 
Aztán éppen arra járt a szél.

Ő, szép kerek, szélkerekeket fújt a csillagszekér alá. Én meg belefeküdtem a szekérbe. Azért kapaszkodtam a holdfonálba! Nem mertem elengedni. 
A csillagok pedig a szekeret a fonalhoz erősítették. Így aztán hamar feljutottam a Holdra. Többre sajnos nem emlékszem.

Mire kicsit körül néztem volna, – felébredtem.

Szívesen töltöttem volna kicsit több időt ott a Holdon és a csillagok között! Akkor, nagyon szép álmod volt -mondta anya! Igen, az volt. 

– De, hiszen én a Holdon jártam álmomban! Örvendezett Ádám.

Ezt elmesélem az oviban, -mondta csillogó szemmel.
Rendben felelte anya. De most már indulnunk kell! Mert különben elkésünk!

Próbáld meg! 

Lehet, hogy egyszer neked is sikerül az álombéli Holdlátogatás.