Egyszer a falu mellett lévő kiserdőben egy meseszerű találkozás történt. Pamacs egy kiscica. A nevét azért kapta, mert kicsit duci és igazi kis szőrmók volt. Kicsikölyök de, nagyon kíváncsi. 
Petya a gazdi, állandóan kereste, mert mindig elcsavargott valamerre.
Bokrok közül, virágos edényből, nagy bakancsból a legfurcsább helyekről került elő.

Egyszer aztán gondolt egyet a mi Pamacsunk. 
És kicsit messzebbre merészkedett az ottthonától. A falu határában volt egy kis erdő. Addig ment, míg egyszer csak az erdőbe találta magát.
Minden hol szép zöld lombos fákat látott maga körül. 
Ahogy jobban körülnézett, felfigyelt egy érdekes és nagyon különleges fára. 

Igencsak rácsodálkozott. 
Teljesen más volt, mint a körülötte lévő fák. 
Egy ideig csak állt a fa előtt és csodálta.
Nahát! 
Ez a fa olyan, mint akit valamelyik meséből itt felejtettek. – Gondolta.

Különleges fa. 
És kicsit távolabb, meglátott egy vastag letörött ágat.  
Jó öreg fának lehetett az ága, mert meglehetősen nagy volt. Macska szemmel nézve pedig óriásnak tűnt. Nem is merészkedett közelebb! 

Egy ideig megállt és figyelt. 

Valami furcsa szőrcsomót látott a letört ágak között mozogni. Ez úgy felkeltette az érdeklődését, összeszedte minden bátorságát és közelebb ment. Óvatosan, testét megnyújtva lopódzott a szőrcsomó közelébe. Az meg mit sem sejtve, átugrott egy másik ágra.

Így aztán pont szembe kerültek egymással. Egy ideig csak néztek egymásra. Még egyikük sem látott ilyen csodabogarat, mint ami éppen ott van az orra előtt.
A kölyök macska szedte össze előbb a megmaradt bátorságát. 

Nahát, - Hogy te milyen csúnya macska vagy?
Még hogy én! – macska? Kérdezte a szőrcsomag.
Mókus vagyok! És Móki a nevem. 
Hát, neked rossz a szemed? – kérdezte.
Jó az én szemem! Csak nem láttam még mókust – felelte Pamacs.
És te ki a csodabogár vagy? -kérdezte Móki.

Semmiféle csodabogár nem vagyok! Pamacs a nevem.  Macska vagyok. Nem láttál még életedben macskát? Nem, én még nem láttam hozzád hasonló csudabogarat. Akarom mondani ilyen macskát. Válaszolta a mókus. 

Szóval te macska, - mit keresel itt az erdőben? – Hát jöttem kicsit körülnézni.
Na, jó – már megint elcsavarogtam a gazdimtól.  
Tudom nem kellene, de kíváncsi vagyok. Látod?
– Ha nem jövök, nem találkoztunk volna.

És te, hogy kerültél ide? Kérdezte Pamacs a mókustól.

Én, itt az erdőben élek. Nézd azt a különleges fát az ott az otthonom. 
-Mondta Móki. 
És rá mutatott Pamacs által is megcsodált fára.
Te biztosan nem itt élsz, mert még nem találkoztunk!
Én az erdő mellett nem mesze egy házban élek. 
Ott van a gazdim otthona. Vele élek.

Ahogy ezt megbeszélték, a fiú hangját lehetett hallani. Kétségbe esetten kereste a macskáját. 
Mennem kell! -mondta Pamacs. 
És futásnak eredt.
Na, most megint dorombolhatok, hogy Petya ne haragudjon rám! 
– Gondolta és szaladt kis gazdája elé, ahogy csak tudott.

Azért jössz máskor is? Szólt utána Móki.

De, Pamacs már nem válaszolt. Bújt Petyához, ahogy csak tudott. Érezte, hogy megint rosszat csinált. Milyen furcsák ezek a macskák?  De, jó volt vele beszélgetni! Gondolta a mókus. Aztán pár ugrás az ágakon és már el is tűnt a lombok között.

Bebújt a különleges fa törzsén található otthonába. Itt érezte biztonságban magát. Megaztán, meg is éhezett a nagy beszélgetésben. Evett egy kis diót és mogyorót. Mi után a pocakját tele rakta, úgy érezte, most jól esne egy kis pihenés.
Közben pedig arra gondolt, milyen érdekes találkozása volt a macskával. Arra gondolt, lehet, hogy ő is körülnéz legközelebb az erdő széli házak közelében.
Biztosan arra is talál magának egy tölgyfát. Talán még diófát is, amiről gyűjthet magának ennivalót. 
Aztán még az is lehet, hogy összetalálkozik a csudabogár macskával.

Ha az otthonod környékén van diófa, akkor ősszel lehet, hogy te is találkozhatsz mókussal. Ilyenkor szorgalmasan gyűjtögeti magának a télire való élelmet.

Mit gondolsz Móki és Pamacs találkoznak még?