Szemcsés homokban felejtett ásó,
kesztyűben érj hozzám,
mert odafagy a kezed a hidegben,
velem csak finoman lehet bánni,
ha árkot ásol, figyelj milyen mélyen dugsz a földbe,
nehogy ott maradjak, beékelődjek a sárba,
esténként meg kell élesíteni, spaklival
megvakarni a hátam,
ha nem törődsz velem,
a fészerben fellógatom magam a többi kacat mellé,
de ha összebarátkozunk,
gyakran elmegyek veled,
és rubintot rakok a kezedbe.