Barion Pixel nuuvella

VÁRATLAN SZERELEM

KRISZTA, megfogadva a kolléganőjének tanácsát, elindul hazafelé. Időközben, megérkezik a GRILL bárba, ALEX meglepetés vendége.

- Szia ALEX.

- Szia szerelmem. Ezt a kellemes meglepetést.

- Mivel éreztem a hangodon tegnap este, hogy szükséged van rám, és hogy szeretnél még valamit elmesélni nekem, ami nem telefontéma volt, így arra gondoltam, előbbre hozom a látogatást.

- Jól tetted. Nagyon örülök a látogatásodnak. Megkínálhatlak valamivel?

- 3 dl szénsavas narancslét kérek szépen.

ALEX kitölti pohárba az innivalót, átnyújtja a szíve hölgyének, majd így szól.

- Kedves egészségedre. Valóban jól érezted a hangomban a változást, mert tényleg van egy szomorú történetem.

- Mesélj, mi nyomja a lelked?

- Tegnap, mikor meglátogattuk az édesanyámat, az történt, hogy nem ismert meg bennünket.

- Te szentséges ég. Mi történt vele?

- Azt mondta az orvos, hogy a szívrohama mellett, kialakult nála egy részleges amnézia.

- Milyen az állapota az édesanyádnak?

- Egészen pontosan majd csak akkor tudom megmondani, ha majd meglátogattam őt.

- Elkísérhetlek anyukádhoz a kórházba?

- Igen, az, nagyon jó lenne. Te és a családod, hogy érzitek magatokat?

- Szomorúak vagyunk, hogy anyukád ilyen szerencsétlenül járt. Ettől eltekintve nagyon jól érezzük magunkat. KARCSI bütykölgeti az autókat, anyu meg készítgeti, és árusítgatja az édességeket.

A szerelmespár beszélgetése közben, kijön az irodából az üzletvezető.

- Jó napot kívánok kedves ALEX, üdvözlöm kedves BEATRIX. Hogy érzik magukat?

- A körülményekhez képest tűrhetően. A barátnőmmel éppen arról beszélgettünk, hogy majd műszak végén, együtt megyünk be anyukámat meglátogatni a kórházban.

- Ezt nagyon jó ötletnek tartom. Biztos örülni fog a látogatásnak.

- Bízunk benne mi is, hogy örülni fog nekünk.

- No de kedves ALEX. Hogy mondhat ilyet? Egy édesanya mindig örül a gyermekeinek, főleg ilyen kivételes helyzetben.

- Tetszik tudni, azért fogalmaz így ALEX, mert az édesanyjának sajnos a szívproblémája mellett, kialakult váratlanul egy részleges amnéziás tünet.

- Erről sajnos nem tudtam. Kérem, bocsásson meg kedves ALEX. Nem akartam önt megbántani. Kívánok az édesanyjának jó egészséget, és mielőbbi gyógyulást.

- Szóra sem érdemes, átadom a jó kívánságot.

- Mivel most úgyis gyenge a forgalom, nyugodtan elmehet hamarább, az édesanyjához. Nem szükséges megvárni a műszak végét.

- Akkor én lezárom a pénztárgépet, és mehetünk.

- Rendben. Mielőtt lezárnád, szeretném kifizetni az üdítő árát.

- Nincs tartozás, mert én már azt lerendeztem.

- Köszönöm szépen.

Miután ALEX elvégezte a teendőit, a barátnőjével együtt, elindul a kórházba. Így beszélget MÁRIA és az egyik ápolónő.

- Jó napot kívánok MARIKA néni. Hogy érzi magát?

- Jaj kedves nővérke, ne is kérdezze. Úgy el vagyok keseredve, hogy már élni sincs kedvem.

- Ne mondjon már ilyet. Hoztam magának egy kis vitamint, amit most szépen be fog venni, és meglátja utána sokkal vidámabb lesz a kedve.

- Nem a betegségtől van nekem rossz kedvem, hanem egészen mástól.

SZOMORÚ ÁLMODOZÓ!

Ne félj, szomorú álmodozó,

Lépj ki kérlek, a magányból.

Készítsd fel a lelkedet arra,

A jövőben, szeretni akarnak.

Hallgasd meg, mit kér a szíved,

Éld vidáman, bátran az életed.

Mondj igent a felkérésnek,

Szállj magasan a szerelemmel.

A völgyeket, mezőket, réteket,

Madarak szárnyán repülve át,

A nyugtalan múltat felejtsd el,

A boldog jövő, csak téged vár.

Keresd meg azt, aki neked kell,

Zárd örökre a szíved közepébe.

Sírj majd a vállán örömödben,

Hogy a magánytól megmentett.

- Eltetszik nekem mesélni? Hátha tudok segíteni a problémán.

- Tetszik tudni nővérke úgy vettem észre, hogy amíg egészséges voltam addig jó voltam a családomnak, mert mindenben tudtam segíteni nekik, de amióta lebetegedtem, azóta már nincs szükség rám.

- Miért gondolja ezt?

- Azért, mert amióta itt fekszem a kórházba, még egyszer sem jöttek be meglátogatni engem. Pedig milyen jó érzés lett volna.

- Biztos sokat kell nekik dolgozni.

- Ha délelőtt nem is értek rá, délután azért bejöhettek volna. Vagy maga szerint, nem ez lett volna a legegyszerűbb megoldás?

- Annak ellenére, hogy nem tud a családja olyan sűrűn látogatást tenni, mint amilyet szeretne, biztos sokat gondol önre.

- Nem hiszem én azt el. Biztos csak azért mondja, hogy elterelje a gondolatomat másra. Ha úgy lenne, ahogy azt maga gondolja, akkor a férjem, aki szintén rokkantnyugdíjas, tehát egész nap ráér, itt ülne az ágyam mellett, és ápolna engem.

- Pedig elhihetné nekem azt, amit mondok, mert én tényleg láttam, illetve látom a családját itt tartózkodni.

- Csak nem azt akarja mondani, hogy itt van a családom?

- De igen. Pontosan ezt akartam mondani.

Ebben a pillanatban, ALEX és BEATRIX belép a kórterem ajtaján.

- Jó napot kívánok.

- Jó napot kívánok. Az édesanyja már nagyon várta az önök érkezését.

- Mi is igyekeztünk, hogy minél hamarább láthassuk a barátom édesanyját.

- Akkor én nem is zavarom önöket, beszélgessenek csak nyugodtan. Majd később visszajövök.

Az ápolónő távozása után, ALEX megdicséri az édesanyját.

- Szia anya. Nagyon jól nézel ki. Meglásd, egy – két nap, és hazajöhetsz végre. Eljött hozzád BEATRIX is. Megbeszéltük, hogy bejön velem meglátogatni téged.

- Üdvözlöm kedves MARIKA néni. Csak ismételni tudom a fia szavait. Talán még annyit fűznék hozzá, hogy szépnek és fiatalosnak tetszik ki nézni.

- Elnézést, de szerintem önök eltévesztették a házszámot. Elárulnák nekem, hogy kik maguk?

- Én ALEX vagyok, a fiad. 

- Az én nevem, KOVÁCS BEATRIX. A fiának vagyok a barátnője. Azért jöttünk, hogy meglátogassuk önt.

- Sajnálom, de nem értem, hogy mit mondanak. Megismételnék még egyszer?

- Nagyon örülünk annak, hogy kezd visszatérni a humorod.

- Hoztunk önnek egy kis gyümölcsöt, egy kis édességet, és üdítőt. Ráteszem az asztalra.

- Örülnék, ha most elhagynák a lakásomat. Szeretnék lepihenni.

Miután BEATRIX elpakolta a látogatásra vásárolt élelmet, gyümölcsöt, és üdítőt, ALEX társaságában, szomorú tekintettel ballag ki a kórteremből. A búskomor arcvonásokat észlelve, így szól az ápolónővér.

- Nagyon sajnálom, hogy az édesanyja ilyen csúnyán viselkedett magukkal. Kérem, higgye el nekem, hogy az érkezésük előtt teljesen normális volt.

- Elhiszem magának. Tudom én azt jól, hogy az előbbi viselkedése már csak megjátszás. Ne haragudjon, de nekünk már menni kell. Viszontlátásra.

- Viszontlátásra. Jó egészséget kívánok.

- Viszont kívánjuk önnek is.

A családtagokkal való szóváltás után, az ápolónővér visszatér a kórterembe.

- Nos, jobban érezzük már magunkat, a látogatás után?

- Hagyjon engem békén. Mit érdekli az magát, hogy én most mit érzek a lelkemen belül?

- Mire való most ez a morcosság?

- Még van mersze megkérdezni azok után, hogy az előbb átvert.

- Mivel csaptam én be magát?

- Azzal, hogy azt mondta, a családom jön engem látogatni.

- És nem ők voltak?

- Nem. Ha ők lettek volna, akkor nem mentek volna el ilyen rövid idő múlva.

- Pedig száz százalékosan elhiheti nekem, hogy a családtagjai voltak itt.

- Akkor miért nem maradtak még velem?

- Azért, mert nagyon csúnyán tetszett velük beszélni, és vadidegenként kezelte őket. Így most már, a viselkedését követően, elképzelhetőnek tartom, hogy még ritkábban fognak jönni magához. Sőt! Azon sem csodálkoznák el, ha soha többé nem jönnének el látogatóba.

ALEX és BEATRIX, kéz a kézben, néma csendben bandukolnak a kisváros utcáján. Mindkettőjüket mélyen lesújtja az a tragédia, ami MARIKA nénivel történt. Amíg hazaérnek, addig KARCSI látogatást tesz ALEX nővérénél.

- Szia KARCSI. Mi járatban errefelé?

- Ebben az utcában volt egy kis dolgom, és gondoltam egyet, ha már úgyis itt vagyok, meglátogatlak benneteket. Hogy vagy?

- A bajokat leszámítva, egészen remekül.

- Mi történt? Tudok valamiben segíteni?

- Nagyon kedves gesztus tőled, de sajnos most olyan problémával állunk szemben, amiben nem tudsz segíteni.

- Ha akarsz róla beszélni, én szívesen meghallgatom. Ha fizikailag nem is, lelkileg hátha segít egy kis beszélgetés.

- Azzal a problémával állunk szemben, hogy az édesanyámnak, a szívproblémája mellett, amnéziás betegséggel is meg kell küzdenie.

- Mi történt az édesanyáddal? Ezt nem akarom elhinni.

- Pedig elhiheted, mert ez így történt. Pár nappal ezelőtt mikor bementünk hozzá, egyszerűen nem ismert meg bennünket. Megkerestük a főorvost, és megkérdeztük tőle, hogy mi ez a jelenség, ő mondta ki, hogy amnéziával állunk szemben.

- Ez borzasztóan szörnyű dolog. Ebben tényleg nem tudok fizikailag segíteni. Édesapád, hogy viseli a történteket?

- Nehezen. Egy pár napig itt lakott velünk, de aztán úgy döntött, hogy inkább hazamegy, és otthon próbálja magát túl tenni a megrázó eseményen.

- ALEX – el mi a helyzet? Ő, hogy van?

- Hála az égnek ő is jól van. Jelenleg dolgozik, később meg szerintem, bemegy anyuhoz a kórházba. Én azért nem mentem be a kórházba, mert nem akartam, hogy anyu lássa rajtam az idegességet. Féltem attól, hogy esetleg az idegességemtől rosszabb lesz az állapota.

Pár perccel később, a beszélgetés alatt, hazaérkezik ALEX és BEATRIX. Így üdvözlik egymást a testvérpárok.

- Halihó, megjöttünk.

- Sziasztok. Itt vagyok a konyhába. Gyertek be.

- Máris megyünk.

A szerelmespár belépve a konyhába, egy kis meglepetésbe botlik.

- Meglepetés!

- Szevasz KARCSI. De örülök annak, hogy látlak.

- Sziasztok.

- Szia barátnőm. Gyertek, üljetek le közénk.

- Szevasz cimbora. Szintén örömet okoz a viszontlátás.

A NÉMA VALLOMÁS!

Itt állok most előtted,

Ajkam vallomásba kezd.

Zuhog kint a zápor eső,

Alászáll a felhős égből.

Könnyektől ragyogok,

A négy fal között sírok.

Nincsen semmim nekem,

Csak a szerény életem.

Néma csendben élek,

Mint a kimerült elem.

Így élem le az életemet,

Szerelemre éhesen.

Vízcsepp hull a karomra,

Fel-fel nézek a magasba.

Nem látok ott foltokat,

A szívem könnyezik szomorúan.

- Mesélj, mi van veled?

- Vagyogatok, dolgozgatok. Most is ebben az utcában volt dolgom, és gondoltam meglátogatlak benneteket. Te, hogy érzed magad?

- Én is elvagyok a tömegben. Néha kiszolgálom a vendégek rendeléseit, munka után pedig udvarolgatok egy kicsit a gyönyörű húgodnak.

- Ezt nagyon jól esik hallani. Köszönöm a bókot.

- Anyukád, hogy van? Mesélte KRISZTA, hogy milyen sajnálatos eset történt vele.

- Igen, valóban. Az emlékezetének kiesése jelentkezett nála. De hála az istennek, a körülményekhez képest már jobban van. Szerintem, két vagy három hét múlva már biztosan hazaengedik a kórházból.

- Ennek szívből örülök. A nyaralásról van már valami hír?

- Arról még sajnos nem kaptunk értesítést.

- Majd lehet, hogy betelefonálok a rádióba, és rá kérdezek, hogy hol késik a nyereményünk.

- Most látom csak, hogy elszaladt az idő. Úgy gondolom, elérkezett a búcsúzkodásnak az ideje.

- Hová siettek? Ráértek még hazamenni.

- Az a helyzet, hogy nekem még vissza kell mennem a műhelybe, mert le kell adnom az autót, meg a külső javításokból a bevételt.

- Az igazat meg vallva, nem akarunk tovább feltartani benneteket, illetve alkalmatlankodni nálatok. Biztos van nektek is, megbeszélni valótok bőven.

- Egyáltalán nem zavartok minket. Addig maradtok ameddig csak akartok.

- Ti sohasem alkalmatlankodtok nálunk. Bármikor jöhettek, amikor csak kedvetek tartja, mi mindig szívesen látunk benneteket.

- Köszönjük a megtisztelő bizalmat és meghívást, törekedni fogunk arra, hogy többször ellátogathassunk hozzátok.

- Most pedig, ha nem haragszotok meg érte, szeretnénk elköszönni. Vigyázzatok egymásra, MARIKA néninek pedig mielőbbi gyógyulást kívánok.

- Csatlakozom az előttem szólóhoz, annyi bővítéssel, hogy az egész családunk nevében kívánunk mindenkinek nagyon jó egészséget.

- Hálásak vagyunk nektek, hogy csupa jóságot kívántok nekünk. Át fogjuk adni az üzenetet.

- Mi meg azt kívánjuk nektek, hogy legyen balesetmentes az utatok, és nyugodalmas a pihenésetek.

- Megígérem, hogy az lesz. Sziasztok.

- Sziasztok.

ALEX kikíséri a szíve hölgyét, és annak testvérét. Ezután így érdeklődik KRISZTA.

- Megkérdezhetem tőled, hogy miért gondolod azt anyu betegségéről, hogy csak színjátszás az egész?

- Egyrészt azért, mert az ápolónővér elmondta nekem, hogy már teljesen visszatért az emlékezete, másrészt pedig azért, mert láttam az arckifejezésén, hogy mennyire utál engem, amiért BEATRIX – el együtt mentem be meglátogatni. Mivel nem akart szót váltani velünk, ezért megjátszotta magát, hogy nem ismer minket, és neki nincs senkije. Sőt! Még azt is lemerem fogadni, hogy azért viselkedik így, mert ilyen formában akarja elérni, hogy szakítsak BEATRIX – el.

- Nem hiszem én azt el, hogy anyu a szívbetegségét csak megjátszaná. Tudhatnád nagyon jól, hogy az ilyen betegség nem játék.

- Tudom én azt nagyon is jól, hogy a betegség nem játék. De abban is száz százalékig biztos vagyok, hogy az amnéziáját, csak megjátszotta. Ezt úgy hidd el, ahogy mondom.

A beszélgetést, BEATRIX és KARCSI folytatja, útban hazafelé.

- Milyen szerencsétlen egy család? Úgy sajnálom őket. Nem elég ALEX – nak a baja, még itt van a MARIKA néni esete is. Még belegondolni is szörnyű, nem még átélni.

- Én is nagyon sajnálom őket. Nekem is hihetetlennek tűnik ez az egész, ugyanúgy, mint neked. De sajnos, az élet már csak ilyen. Mikor beléptünk a kórterembe, észrevettük, hogy MARIKA néni nem ismer meg minket. ALEX és én, bemutatkoztunk neki, hátha akkor sikerrel járunk, de sajnos nem így történt. Innentől kezdve, teljesen a lakás bejáratáig nem tudtunk megszólalni. Egyszerűen nem jött ki hang a torkunkból.

- Szörnyű egy érzés lehetett. Akkor ti úgy mentetek végig az úton, mint a Néma Levente?

- Igen. A szónak a legszorosabb értemében így volt.

Félúton járva, KARCSI a következő ajánlatot teszi meg.

- Mit szólnál hozzá, ha megvárnánk anyut a cukrászda előtt, és együtt mennénk haza.

- Remek ajánlat. Menjünk és lepjük meg anyát.

KARCSI, a cukrászda felé irányítja az autót. Amikor KATALIN kilép az üzletből, és megpillantja az autót, nagyon meglepődik. Ugyanis nem szokta a fia megvárni őt, a cukrászda előtt. Elindul az autó felé, közben megpillantja a gyerekeit. Ekkor már megnyugszik, hogy nem történt semmi baj. Miután találkozott a gyerekeivel, így szól hozzájuk.

- Sziasztok. Micsoda kellemes meglepetés. Mi járatban vagytok erre felé?

- ALEX családjánál voltunk látogatóba, és gondoltuk megvárunk téged, hogy együtt induljunk haza.

- Nagyon örülök neki. Hogy vannak ALEX – ék? Ahogy látom, nem lehetett valami kellemes a találkozás, mert nem nagyon vagytok feldobva.

Mielőtt még válasz érkezne a kérdésre, a család helyet foglal az autóba, majd elindul hazafelé. Útközben, megérkezik a válasz.

- Jól látod. ALEX és többiek egészen kitűnő állapotban vannak, csak az édesanyjánál jelentkeztek gondok.

- Mi történt vele?

- Mikor bementünk ALEX – el meglátogatni, nem ismert meg minket. Azt mondta az orvos, hogy amnéziás tünetek léptek fel nála. De hála a Jó Istennek, a gyógyszeres kezelések hatására, már javuló stádiumban van. ALEX szerint, körülbelül két vagy három hét múlva hazajöhet.

- Szörnyű, hogy micsoda tragédiákon kell keresztül mennie az embernek, az életben. Ha majd kiengedik a kórházból, akkor majd elmegyek hozzá én is látogatóba.

Másfél hét elteltével, egy hétköznap reggel, mikor a főhősünk dolgozni készül épp, megszólal a lakáscsengő. Mivel nem vár senki látogatót, így érdeklődik kissé meglepődve.

- Igen, tessék? Ki az?

- A postás vagyok. Ajánlott levelet hoztam, amit alá kellene írni.

- Máris nyitom.

ALEX kinyitja az ajtót, majd így üdvözli a postást.

- Szia FERI, üdvözöllek. Kerülj beljebb.

- Szia ALEX.

Miután beléptek a lakás előterébe, ALEX megkérdi:

- Honnan jött már nekem ajánlott levelem. Nem várok sehonnan levelet.

- Azt sajnos nem tudom. Nekem csak annyi a feladatom, hogy a leveleket a céljaikba juttatom, és ha szükséges, akkor aláíratom az átvételi papírokat.

- Ebben igazad van. Ha valakinek ajánlott levele érkezik, akkor biztos valami fontos magánjellegű dologról lehet szó, ami csak címzettre tartozik. Mutasd, hol kell aláírnom a papírt?

FERI megmutatja, hol kell aláírni a papírt ALEX – nek. Mikor megtörtént az aláírás, így szól ALEX.

- Köszönöm, hogy felhoztad a levelet.

- Nagyon szívesen, máskor is.

- Kérsz valami innivalót? Kávét, vagy esetleg ásványvizet?

- Nem kérek semmit köszönöm, mert sietek. Nagyon sok lakásban várják még a leveleket. Szia ALEX.

- Szia FERI. Kellemes napot neked.

- Neked is hasonlót kívánok.

A beszélgetést követően, ALEX kikíséri a postást, majd ezután felbontja és elolvassa a levelet. Ez áll a levélben.

GYÖNGYÖSI BUGÁT PÁL KÓRHÁZ RENDELŐINTÉZETE

TISZTELT, VARGA ALEX ÚR!

Ezúton értesítem, hogy az Édesanyja: VARGA ZOLTÁNNÉ, Lánykori név: MORVAI MÁRIA, a kardiológiai osztályunkról, súlyos betegségből való felgyógyulása után, otthonába távozhat.

Üdvözlettel:

DR BALOG MÁRTON

OSZT. VEZ. FŐORVOS 

ALEX, a levél elolvasása után, elindul a munkahelyére. A lépcsőházból kilépve gondol egyet, és a szülői ház felé veszi először az irányt. Amíg odaér, addig a nővére KRISZTA, örömmel újságolja el a kolléganőjének, hogy az öccse nyert egy nyaralást.

- CSILLA rá érsz egy pillanatra? Van egy jó hírem, amit már régóta szerettem volna elmondani neked, de eddig mindig elfelejtettem

- Igen, ráérek. Milyen jó híred van?

- Az öcsém pár nappal ez előtt, nyert egy nyaralást, a DIO rádió egyik telefonos játékán.

- Teljes szívemből örülök ennek a jó hírnek. Hová utazik majd nyaralni ALEX?

- A HAJDÚSZOBOSZLÓI THERMAL HOTEL VIKTÓRIÁBA fog majd utazni, a barátnőjével.

A két kolléganő beszélgetése közben, ALEX így beszélget az édesapjával, mikor hazaért a szülői házhoz.

- Szia Apa.

- Szia ALEX. Ezt a kellemes meglepetést. Mesélj, hogy vagy?

- Egészen remekül érzem magam. Te, hogy vagy?

- Én is meg vagyok. Kora reggel elmentem a piacra, utána meg kiváltottam az inzulin inekciómat a gyógyszertárból. Megkínálhatlak valamivel?

- Köszönöm, nem kérek semmit, csak azért jöttem, hogy elújságoljam a jó hírt.

- Milyen jó hírt?

- Ma reggel, kaptam egy levelet a kórházból, hogy ma délután végleg hazaengedik anyut.

- Mikor érkezik haza egészen pontosan?

- Azt sajnos, nem tudom megmondani. Az attól függ, hogy mikor kapja meg a zárójelentését.

- Nagyon örülök neki, hogy édesanyád meggyógyult és végre hazajöhet a kórházból. Már kezdtem azt hinni, hogy sosem jön el ez a nap. Nagyon rossz volt nélküle.

- Elhiszem, hogy rossz volt egyedül lenni. Mi nekünk is hiányzott anya.

- KRISZTA tudja már, hogy édesanyátok hazajöhet a kórházból?

- Nem, ő még nem tudja a hó hírt. Majd felhívom, és elmondom neki. Most sajnos mennem kell, mert már várnak rám a kávézóba. Megpróbálok eljönni, hamarébb a munkából, hogy együtt tudjunk bemenni anyuért. 

- Oké, rendben. Szia. Vigyázz magadra, jó munkát neked.

Útban a munkahelye felé, felhívja a nővérét.

- Tessék, VARGA KRISZTA.

- Szia ALEX vagyok.

- Szia. Mi a helyzet? Valami baj van?

- Ne ijedj meg, nincs semmi gond. Csak azért hívlak, mert van egy jó hírem a számodra.

- Mi történt? Megvan a nyaralás időpontja?

- Arról még nincs hír, de attól nagyobb meglepetésem van a számodra.

- Áruld már el légy szíves. Már nagyon kíváncsivá tettél.

- Na jól van, nem húzom tovább az időt. Az a meglepetésem lényege, hogy anyu végleg hazajöhet a kórházból.

- Ezt nem hiszem el. Ez tényleg így van? Úgy örülök neki.

- Igen, ez valóban így van. Én is nagyon megőrültem neki, mikor elolvastam a levelet, amit a kórházból küldtek.

- Mikor engedik haza?

- Ma engedik haza, a délután folyamán.

- Merre vagy most?

- Úton vagyok a kávézó felé. Megpróbálok hamarább eljönni. Előtte meg apunál jártam, elújságoltam neki is a jó hírt.

- Mit szólnál hozzá, hogyha apunál találkoznánk, és együtt mennénk be a kórházba.

- Remek ötlet, de én már ezt lerendeztem apuval.

- Ügyes vagy. Ne haragudj, de most le kell tennem a telcsit, mert jött egy vásárló. Majd apunál találkozunk. Szia.

- Szia, szia.

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd KeskenyRobert 46 történetét!


  • 1200 szerző
  • 783 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Műfaj

életrajz

Rövid leírás / Beharangozó

A történet részben a képzeletben, részben pedig a valóságban előforduló eseményeken alapul. Napjainkban, egy 30 – as éveiben járó fiatal srácról szól, akinek az egészségi állapota eltér az embertársaitól. Születése óta mozgássérült. Az állapotából adódóan, nagyon sok kellemetlenségekkel és hátrányokkal kell megküzdenie, a mindennapos teendőiben, a családján belül és az élet minden területén. Az emberek többsége kigúnyolja, lenézi őt. Egy fülledt nyári hétvégén azonban, váratlan esemény sorozat veszi kezdetét, melynek kedvező fordulatai, szintén akadályokba ütközik.

Rövid összefoglaló

Az életrajzi történet, kitalált esemény elemeket, személyeket tartalmaz. A valósággal megegyező hasonlóság, csupán a véletlen műve.

Olvasási idő

16 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni KeskenyRobert nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!