Barion Pixel nuuvella

VÁRATLAN SZERELEM

Az örömhírnek közlése közben, a főhősünk megérkezett a munkahelyére. Mikor hozzáfog a teendőinek elvégzéséhez, kiballag az irodából a kávézó tulajdonosnője. 

- Jó napot, jó munkát kívánok önnek kedves ALEX.

- Önnek is hasonlót kívánok. Elnézést kérek a késedelemért.

- El van nézve, ha egy megfelelő magyarázattal tud szolgálni. Hogy érzi magát?

- Kitűnő hangulatban vagyok, mert ma reggel egy nagyon jó hírt kaptam az édesanyámról.

- Hogy van az édesanyja?

- Hála az égnek, sikerült olyan mértékben meggyógyulnia, hogy ma délután végleg hazajöhet a kórházból. Erre az esetre való tekintettel, szeretnék korábban távozni amennyiben ez lehetséges.

- Ennek semmi akadálya. Szívből örülök az édesanyja felépülésének. Majd a hétvégén szorítani fogok rá időt, hogy meglátogassam.

- Szeretettel fogjuk majd várni önt.

Körülbelül egy órahosszának elteltével, megérkezik a főhősünkhöz a barátnője, de nem egyedül, hanem a kolléganőjével KITTY – vel. 

- Üdvözlöm a kedves hölgyeket. Miben lehetek a szolgálatukra?

- Szia, én azt szeretném megkérdezni, hogy koffeinmentes hosszú kávét lehet–e itt kapni?

- Igen, lehet.

- Akkor én azt kérnék szépen.

- Neked kedvesem, mit szolgálhatok fel?

- Én egy Brazil kapucsínót kérnék szépen.

- Azonnal hozom, egy kis türelmet kérek.

Amíg elkészülnek az innivalók, addig a két kolléganő beszélgetésének lehetünk szem és fültanúi.

- Csak ámulok és bámulok, hogy milyen hangulatos ez a kis kávézó. Hogy nem fedeztem én ezt már hamarább?

- Erre a kérdésre, csak te tudsz válaszolni. Én nem szabhatom meg neked, hogy mikor és hová menjél a szabadidődben.

- Teljesen igazad van. Erről valóban csak én tehetek egyedül, hogy kihagytam az életemből egy ilyen kulturált helyet, ahol még a kiszolgálás is tele van udvariassággal.

A beszédváltás közepette, megérkeznek a megrendelt innivalók. A főhősünk, leteszi a barátnője, és annak kolléganője elé a frissítően ható kávékat, és az etikett szabályzata szerint járó ásványvizeket.

- Már itt is vagyok. Kedves egészségetekre váljanak az italok.

- Köszönjük szépen.

- Csatlakozom az előttem szólóhoz, aki nagyon dicséri a kávézót. Rengeteg szép, és jó dolgot mondott, amíg várakoztunk.

- Örömömet szolgálja, hogy jól érzitek magatokat nálunk. Tolmácsolni fogom a dicsérő szavakat az üzletvezetőnek.

ALEX, átsétál egy másik asztalhoz, ahol a vendég rendezni szeretné a számláját. KITTY viszont, kíváncsi érdeklődéssel fordul BEATRIX felé.

- Honnan ismered, ezt a jó képű, szimpatikus srácot?

- Ez egy nagyon hosszú történet. Ha majd egyszer több időnk lesz, akkor elmesélem. Egyelőre, most csak annyit mondhatok, hogy a mi kapcsolatunk, egy hatalmas biztonsági lábakon áll.

- Mit értesz az alatt, hogy a kapcsolatotok biztos lábakon áll? Csak nem azt akarod mondani, hogy ti ketten szerelmespárt alkottok?

- Ha így szebben hangzik, fogalmazhatunk úgy is, hogy mi együtt járunk.

- Ezt örömmel nyugtázom. A világ legcsodálatosabb dolgának tartom a szerelmet. Gratulálok, és sok szerencsét kívánok nektek. Most pedig, mesélj? Mindent tudni akarok.

- Mondtam az előbb, hogyha majd több időnk lesz, akkor majd elmesélem. A faggatózás helyett, inkább idd meg a kávédat és menjünk, mert el fogunk késni.

- Van még idő arra, hogy könnyítsek magamon?

- Menjél, siessél.

Amíg KITTY teljesíti a természet hívó szavának kérését, addig BEATRIX odasétál a pulthoz. Kifizeti a fogyasztást, és érdeklődik a főhősünk édesanyja felől.

- Elnézést kérek. Zavarhatok egy kicsit?

- Miben segíthetek?

- Szeretném kifizetni a két kávénak az árát.

- Azt mondja, hogy volt egy koffeinmentes hosszú kávé. 220 FT – ot kérnék szépen.

- Biztos, hogy csak ennyit kell fizetnem?

- Igen, biztos. Miért kérdezed?

- Csak azért kérdezem, mert a hosszú kávén kívül, még egy kapucsínó – t is rendeltünk.

- A kapucsínóra a vendégem voltál, így azt azért nem számoltam.

- Most már értem, hogy miért kell kevesebbet fizetnem. Mivel érdemeltem ki, a kedvességedet?

- A szereteteddel, és a gyönyörűségeddel.

- Nagyon jól esik hallani, ezeket a lebilincselő szavakat. Anyukáddal mi a helyzet? Hogy van?

- Köszi az érdeklődést, már sokkal jobban van. Hála az égnek sikerült annyira felgyógyulnia, hogy ma délután végleg hazajöhet a kórházból.

- Ezt szintén örömmel hallom. Gondolom, már nagyon izgultok és várjátok az időt, hogy anyukád belépjen a lakásajtón?

- Ez pontosan így van. De az időről jobb, ha nem is beszélünk, mert csak még jobban felingerlem magam. Néha olyan gyorsan telnek el a percek, hogy észre sem venni, most meg olyan lassan pereg, mintha egy csiga húzná. Nálatok mi a helyzet? Jól vagytok?

- Vagyogatunk. Mindenki teszi a dolgát, a napi menetrendje szerint. A kolléganőm vetette fel az ötletet, hogy jó lenne meginni egy finom kávét, de mivel az ÉMÁSZ büféjén kívül nem ismer más helyet, így felajánlottam neki, hogy elhozom ide az AMIGO – ba.

- Ezt nagyon jól tetted. Úgy látom megtetszett neki a kávézónk, mert nagyon el van ájulva.

- Én is ezt vettem észre rajta. Most éppen a folyó ügyletét ment elintézni, de jobb lenne, ha már itt lenne, mert a végén el fogunk késni a munkából. 

- Úgy látom, hogy már jön.

- Éppen itt volt már az ideje.

- Készen is vagyok.

- Akkor indulhatunk végre?

- Még ki akarom fizetni a két kávét. 

- Hagyjad, a vendégem voltál. Szia szerelmem, légy jó, vigyázz magadra, üdv a családnak.

- Szia kincsem. Én is üdvözlök mindenkit.

A RÓZSA FA!

Tömbház előtt egy parkban,

Álldogál egy magányos fa.

Díszíti ágait egy rózsa,

Mely vörös mint az égalja.

Tömbháznak egyik lakásában,

Éldegél egy szemre való lányka,

Szívemnek olyan kedves párja,

Hogy a világ is megcsodálja.

Amíg lehet, szeretnék vele élni,

Éjjeleken, nappalokon rá vigyázni.

Édes csókját örökké érezni,,

Amíg csak az élet engedi.

A kimondott és leírt szónak,

A sokszor megtett ígéretnek,

Hatalmas súlya van, néha

Nehezebb, néha könnyebb..

A szerelemnek nagyobb súlya van,

Hogy pontosan mennyivel, azt

Árulja el, a rózsaág levele,

Súgja azt meg, mennyire szeretem.

KITTY, a munkahelye felé vezető úton, kissé neheztel a kolléganőjére.

- Miért nem engedted meg, hogy kifizessem a kávék ellenértékét?

- Azért, mert meggondoltam magam. Úgy döntöttem, hogy inkább én hívlak meg téged.

- Miért nem hagytad, hogy személyesen köszönjem meg az udvarias kiszolgálást?

- Azért, mert már így is késésben vagyunk. Ha még tovább beszélgetünk, akkor tuti, hogy olyan totális megrovásban részesülünk, hogy még az állásunkba is kerülhet. Azt meg ne akartam. Meg ígérem neked, hogy egy másik alkalommal bepótolhatod a dicséretosztást. Jó lesz így?

- Igen. Jó.

A későbbi percekben, BEATRIX azon kezd el töprengeni, hogy miként tudna ALEX – nek örömet szerezni. Egyszer csak hirtelen eszébe jut, hogy ragyogó ötlet. Felhívja a testvérét, hogy segítséget kérjen tőle. KARCSI, így reagál a telefonjának csengésére.

- Szia BEATRIX.

- Szia. Mondd csak, sok munkád van még mára?

- Nem. Nincs most sok javítani valóm.

- Szabaddá tudnád tenni egy kicsit magad?

- Igen. Miben segíthetek?

- Abban kellene a segítséged, hogy ALEX édesanyját ma engedik el végleg a kórházból, és őt kellene hazavinni.

- Oké, rendben. Mikor engedik ki pontosan?

- Azt nem tudom. ALEX csak annyit mondott, hogy ma délután.

- Akkor az lesz a legjobb, ha most elindulok, és útközben felveszem ALEX – t az AMIGO – ba.

- Nagyon rendes dolog tőled, hogy megteszed nekem ezt a szívességet. Ha nagy leszek, ígérem, hogy meghálálom.

- Én meg azt veszem fontolóra, hogy szavadon fogjalak-e, vagy se. Nyugi, csak vicceltem. Nem kell meghálálnod semmit sem, mert az a világ legtermészetesebb dolga, hogy a testvérek segítenek egymáson. Van kedved esetleg velünk jönni?

- Kedvem az volna, de megígértem anyunak, hogy elkísérem a nagy bevásárló körútra.

- Oké rendben, akkor majd otthon találkozunk.

KARCSI, elindul az AMIGO CAFFE & GRILL bárba. Amikor odaér, ALEX már pont indulófélben van az édesapjához.

- Szia KARCSI. Kérlek, nézd el nekem, hogy nem szolgállak ki, de nekem most sietnem kell.

- Semmi gond. Inkább örülök neki, hogy még itt értelek téged a kávézóban.

A szóváltás közben, ALEX és a leendő sógora, beülnek az autóba.

- Hogy érted ezt?

- Úgy, hogy pont azért jöttem, hogy elvigyelek téged oda, ahová menni készülsz.

- Honnan tudod, hogy én hová indultam?

- Onnan, hogy BEATRIX elmesélte nekem, hogy anyukádat ma engedik ki, a kórházból.

- De rendes tőle, hogy ilyen meglepetést szerzett nekem. Még mielőtt elmennénk a kórházba, még fel kell vennünk az apukámat, és a nővéremet?

- Aggodalomra semmi ok, minden probléma meg lesz oldva. Az autó arra megy, amerre én irányítom.

Az autó elindul a kávézó előtti parkolóból, majd pár perc múlva megáll a HONVÉD utcában lévő családi ház előtt. Mikor az autó sofőrje és utasa belépnek a házba, az alábbi beszélgetésnek lesznek fültanúi.

- Elsétáljunk a kórházig, vagy inkább hívjak egy taxit?

- Én inkább taxival mennék, mert az izgalomtól kissé furcsán érzem magam.

- Oké, rendben. Meg is rendelem a taxit.

A rendelés szó elhangzása után, KARCSI jelentkezik a szállításra. Ezt megelőzve, ALEX szakítja félbe a testvérét.

- Nem kell hívnod a taxit, mert már itt van.

- Ki szeretne taxival utazni? Én ingyen és bérmentve elviszem. Ahová csak óhajtja.

- Helló, sziasztok. Ezt a kellemes meglepetést.

- Szia KRISZTA. Üdvözlöm, kedves ZOLI bácsi.

- Én is üdvözöllek téged kedves KARCSI. Remélem, nem haragszol meg érte, hogy letegeztelek?

- Dehogy haragszom. Inkább örülök neki. Tetszik tudni, én azt szeretem, ha tegeznek.

- Hol jársz errefelé?

- Hallottam hírét, hogy ma engedik haza az édesanyádat, és gondoltam, felajánlom a szállítást a kórházig meg vissza.

- Kitől hallottad ezt a remek szenzációs hírt?

- Csiripelte egy madár.

- Nagyon jót csiripelt a madár. Hálás is vagyok érte neki. De most, hogy megbeszéltünk mindent, szerintem indulhatunk.

- Már éppen szólni akartam, menni kéne, mert a végén még gyalog indul el anyu a kórházból.

- Kedves hölgyem, tisztelt uraim, legyenek szívesek helyet foglalni az autóban, mely már indulásra kész.

Miután mindenki elfoglalta a helyét a járműben, KARCSI is elhelyezkedik a volán mögött. Majd az ígéretét betartva, kényelmesen elviszi a családot az egészségügyi központba. Amíg odaérnek, addig nézzük meg, miről beszélget BEATRIX, az édesanyjával.

- Csak azt tudnám, hogy hol a fészkes nyavalyába csavarog már megint KARCSI?

- Ne idegeskedj már annyit. Most az egyszer nem csavarogni van, hanem jó szolgálatot teljesíteni.

- KARCSI meg a jó szándékosság. Biztos megint összekevert mindent.

- Elmondanád, hogy mi bajod van? Amióta hazajöttünk, egyfolytában csak morgolódol, meg idegeskedsz. Nemhogy örülnél velem együtt.

- Minek örüljek annyira? Annak, hogy KARCSI mindig akkor csavarog, amikor szükségem volna rá.

- Mondtam már az előbb, hogy nem csavarogni van, hanem jó szolgálatot teljesíteni.

- Honnan tudod te azt ilyen biztosan?

- Onnan, hogy én kértem meg rá. Egyébként, elmondom neked, akár érdekel, akár nem, hogy ALEX édesanyjának sikerült teljesen meg gyógyulnia, így végleg hazamehet a kórházból.

- Végre már valami jó hírt is hallok. Látod, ha most itthon lenne KARCSI, akkor hazavihetné ALEX édesanyját, hogy ne kelljen neki gyalogolnia a csomagokkal együtt.

- Pontosan azt teszi. ALEX édesanyját, és családját szállítja háztól házig.

- Így most már értem, hogy miért nincs itthon KARCSI. Miért nem mondtad ezt hamarább?

- Én próbáltam elmondani neked, de téged nem is nagyon érdekelt, hogy mit mondok. Nem is figyeltél rám.

- Kérlek, ne haragudj rám.

- Fátylat rá.

A BEATRIX és édesanyja között zajló vitatkozás közepette, pillantsuk be az egészségügyi intézmény azon kórtermébe, ahol MÁRIA, a következő módon fogadja a családtagjait.

- No végre, hogy már itt vagytok. Már kezdtem megijedni, hogy örökre itt akartok hagyni a kórházba. Hol voltatok ennyi ideig?

- Szia anya. Tudod nagyon jól, hogy mind a kettőnknek munkahelye van. Csak munkaidő után tudunk jönni.

- Te miért nem jöttél be hozzám ZOLTÁN? Nem kaptad meg az értesítést?

- Én, voltam itt többször is látogatóba. Volt olyan, amikor a gyerekekkel jöttem, és volt olyan is, amikor egyedül.

- Ezt a mesét, én nem hiszem el, mert akkor én emlékeznék rá.

- Pedig elhihetnéd, mert apa tényleg volt bent látogatni. Ami az értesítést illeti, azt én kaptam meg. A mi lakáscímünk volt leadva a nővéreknek.

- Azt, honnan tudod olyan biztosan, hogy volt itt nálam az apád?

- Onnan, hogy én is elkísértem őt, egy pár alkalommal.

- Az lehetetlen, mert én nálam nem volt egyetlen látogató sem. Persze, előfordulhatott az is, hogy egy másik kórterembe voltatok meglátogatni valakit, én rólam meg, elfeledkeztetek. Megmondja az ápolónő is, hogy nem voltatok itt. Kérdezzétek meg tőle, ha nekem nem hisztek. Úgy is hozza majd a zárójelentésemet.

Meg is érkezik az ápolónővér, az orvosi papírokkal.

- Jó napot kívánok, üdvözlöm kedves MARIKA néni. Meghoztam a papírjait, búcsúzás képen pedig engedje meg, hogy további jó egészséget kívánjak önnek, és a kedves családjának.

- Viszont kívánunk önnek is minden jót. Kérhetek öntől egy kis segítséget?

- Természetesen. Miben tudok segíteni?

- Azt állítja az édesanyám, hogy mi nem látogattuk meg őt egyszer sem itt a kórházban. Ön szerint igaz, vagy hamis az állítás?

- Nincs igaza az édesanyjának, mert önök mindennap itt voltak látogatóba. Ezt azért tudom biztosra mondani, mert még arra is emlékszem, hogy teljesen vadidegenként kezelte magukat, és még rendőrségi feljelentéssel is fenyegetőzött az anyukája, zaklatás miatt.

- Köszönöm az információt.

- Nincs mit, nagyon szívesen. Viszontlátásra.

- Látja, mi folyik itt fiatalember? Tisztességgel felneveltem a gyerekeimet, ha kellett mindig segítettem őket, kiálltam mellettük, a férjem mellett. Most pedig mivel hálálják meg? Azzal, hogy lerobbant állapotomban bedugnak a bolondok házába, ahol úgy kezelnek engem, mint akinek teljesen elborult az elméje. Most, szóljon hozzá. Hát nem szörnyű viselkedés ez egy édesanyával szemben?

- Sajnos, nem tudok ehhez mit hozzáfűzni. Én csak azért jöttem, hogy segítsek hazavinni önt és a családját, a csomagokkal együtt.

- Ez is milyen dolog már? Ahelyett, hogy a saját kocsijával vinne haza a gyerekem, inkább megkér egy vadidegen fiatalembert, a fuvarra. Pedig a jogosítványt, és az autót abból a célból szerezte meg, hogyha majd egyszer lebetegedek, vagy a férjem olyan állapotba kerül, akkor könnyebben el tudjunk jutni, az orvoshoz.

SZERETLEK!

A szó, hogy szeretlek,

Egy rövidke üzenet,

De tartalmaz mindent,

Amit irántad érzek.

Mást nem tudok adni neked,

Csak a szerelmes szívemet,

Amit ha szíved mellé helyezel,

Egy életen át boldog leszel.

MÁRIA családlejáratós beszéde közben, ALEX kivételével, mindenki megérkezett az autóhoz. Amíg a családtagok elfoglalják a helyüket az autóban, addig a főhősünk, köszönetet mond a főorvosnak, a sikeres kezelésekért. Az orvosi szoba ajtaján való kopogás után, ALEX belép a helységbe.

- Elnézést kérek főorvos úr a zavarásért.

- Tessék csak nyugodtan beljebb jönni. Egyáltalán nem zavar. Miben segíthetek?

- Csak azért bátorkodom feltartani egy percre, mert szeretném megköszönni önnek, az édesanyám gyógyítását.

- Nincs mit köszönnie, mert én erre áldoztam fel életem, mikor orvosnak jelentkeztem.

ALEX belenyúl a kabátja zsebébe, hogy kivegye a borítékot, amit az orvosnak szánt. Ezt a cselekedetet észreveszi a főorvos, és így reagál.

- Most azonnal tessék eltenni azt a borítékot, mert azt úgy sem fogadom el. Én nem azért gyógyítom meg a beteg embereket, hogy utána bármit is elfogadjak tőlük, hanem azért, mert nekem ez a hivatásom, erre esküdtem fel.

- A Jó Isten áldja meg önt és a családját, minden jóval. Még egyszer nagyon hálásak vagyunk, a segítségéért. Viszontlátásra kedves főorvos úr.

- Viszontlátásra. Viszont kívánok önöknek is nagyon jó egészséget.

ALEX, kifordulva az orvosi szobából, elindul a családja után a kórház parkolójába. Mikor odaér, így szól a nővére.

- Sikerült elintézni, amit akartál?

- Sikerült vele beszélnem, de nem fogadott el semmit sem.

- Hogyhogy nem fogadott el semmit sem?

- Azt mondta, hogy ő nem azért tette, mert valamit vár érte cserébe, hanem azért, mert ő arra esküdött fel, hogy emberséggel kell bánni a betegekkel.

- Hol voltál ennyi ideig fiam? Már azt hittem, hogy elvesztél.

- Ebédrendelést vettem fel a portán, és azt intéztem.

- Nem kell a gyereket félteni, tud ő magára vigyázni. Elég talpraesett ahhoz, hogy megvédje magát.

A beszélgetés alatt megérkezik az autó, a Honvéd utcába. Miután a család kilép az autóból, és belép a lakásba, így szólal meg a házigazda.

- Isten hozott újra itthon drágám. Üdvözlünk téged nagy szeretettel.

- Jöttem volna már én hamarább haza, de azok a szemét gazember orvosok nem engedtek. Úgy bezártak abba a szobába, mint egy közveszélyes bűnözőt a börtönbe. Pedig nincs is nekem semmi bajom. Mégis úgy bántak velem, mint a sintérek a kóbor kutyákkal. Szörnyű volt.

KARCSI, miután segített bevinni az autóból a csomagokat, és meghallgatta a panaszkodást, úgy döntött, hogy elköszön a családtól, hogy együtt tölthessék el a meghitt perceket.

- Elnézést kérek, hogy megzavarom a meghitt családi hangulatot, de én szeretnék elköszönni, mert várnak rám. További jó egészséget kívánok mindenkinek. Viszontlátásra, sziasztok.

- Szia KARCSI. Örök hálánk a fuvarért. Üdvözöljük a családodat.

- Kikísérlek az autóhoz.

- Oké, rendben.

- Mivel tartozom a segítségért?

- Ezt meg sem hallottam. Egyáltalán nem tartozol semmivel sem. Nagyon szívesen tettem eleget a kérésnek. Egyrészt azért, mert volt egy kis szabadidőm, másrészt pedig, mert a barátoknak mindig ráérek.

- Nagyon aranyos és kedves vagy. Vigyázz magadra, jó utat hazafelé.

- Vigyázni fogok. Ti is vigyázzatok egymásra. Szia KRISZTA.

- Szia KARCSI.

KRISZTA a búcsúzkodást követően, visszatér a családja körébe, és az alábbi vitatkozásnak lesz fültanúja.

- Köszönöm szépen, hogy megpróbáltad megint tönkretenni az életem. Meglátni, hogy téged semmi más nem érdekel, csak az, hogy nálad minden rendben legyen, és mindig úgy történjenek a dolgok, ahogy te akarod. A lelkiismeretedet egyáltalán nem zavarja, hogy nekem is vannak álmaim, vágyaim, terveim? Nagyon remélem, hogy KARCSI nem vette komolyan azt, amit összevissza hazudtál, mert akkor nekem végem. Lőttek az egész életnek. Végezetül, még valamit jó, hogyha jól az eszedbe vésel. Egy csöppet sem bántam meg, hogy elköltöztem itthonról, mert ez a ház, egy börtön volt a számomra.

A végszó elhangzása után, ALEX el hadja a szüleinek házát. Rövid idővel később, KRISZTA is hasonló lépéseket tesz meg, mint az öccse.

- Figyelj, apa. Baj lenne, ha én most ALEX után mennék? Félek, hogy valami őrültséget készül elkövetni.

- Menjél csak nyugodtan, majd segítek én anyádnak elpakolni a cuccait. Nem hiányozna egy csöppet sem, hogy öngyilkosságot kövessen el ALEX.

- Akkor én leléptem, vigyázzatok egymásra, majd jelentkezem. Sziasztok.

- Szia kislányom.

KRISZTA, elindul gyors léptekkel a lakásuk felé. A hazatérés pillanatában, ALEX gyógyszert próbál bevenni, hogy véglegesen lecsillapítsa a fej és idegrendszeri fájdalmait. Ez a szándéka azonban szerencsésen meghiúsul, mert a nővére meglátva az esetet, ökölbe szorított kézzel, kiüti a gyógyszeres dobozt az öccse kezéből. Megijedt tekintettel, így faggatózik.

- Mit akartál a gyógyszerrel!?

- Nagyon megfájdult a fejem, és gondoltam veszek be fájdalomcsillapítót meg nyugtatót, hogy tudjak pihenni egy kicsit.

- Én ezt most el is hiddjem neked, hogy te csupán ez miatt szerettél volna gyógyszert bevenni? Azt hiszed, nem tudom, hogy öngyilkosságra készültél? Úgy látom, hogy nálam lesz a legbiztonságosabb helyen a gyógyszeres doboz.

- Nekem már teljesen mindegy, hogy ki mit hisz el. Az én szavam, az én álmom, az én vágyam már semmit sem ér. Már régen szertefoszlott.

- Miért mondasz ilyen badarságokat?

- Azért, mert ez az igazság. Az, amit én teszek, az, amit én mondok, az, amit én szeretnék, az, senkinek sem jó, illetve senkit sem érdekel. Nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy vajon, miért történhetnek így dolgok?

- Milyen magyarázatot találtál a furcsaságokra?

- Egyetlen indokot találtam, mégpedig azt, hogy engem senki sem szeret. Mindenki csak kényszerből mutatja ki a szeretetét.

- Ez nem így van. Mi a családban, egytől – egyig egyformán szeretünk, és büszkék vagyunk rád.

- Akkor meg tudod magyarázni azt, hogy anyu miért viselkedik olyan ellenségesen velem?

- Nem.

- Akkor miért vagy olyan magabiztos, hogy tévedek?

- Azért, mert van neked egy nagyon kedves barátnőd, aki elfogadott téged olyannak amilyen vagy, aki tiszta szívből szeret.

- Ha KARCSI elmondja neki az anyu által elmondottakat, akkor már BEATRIX is csak álom lesz.

- Legjobb lesz, ha most lefekszel, és alaposan ki alszod magad. Mindjárt hozok neked egy gyógyteát, ami majd segít ellazulni.

KRISZTA, elkészíti a gyógyteát. Eközben, KARCSI az autózás közepette, azon kezd el gondolkodni, hogy szörnyű mennyi tragédiát, idegeskedést kell túlélni egy embernek az élete során, mindazon túl, hogy van egy egészségi állapot romlása. Az elmélkedés folyamatában, picit visszagondol a múltra is. Elszégyelli magát, mert eszébe jutnak azok az idők, amikor még a nevelőapja tanácsára, bántalmazta a beteg embereket. Ma már megtanulta az illemet, és nagy ívben próbálja ki kerülni a konfliktusokkal teli helyzeteket.

HAJNALCSILLAG!

Az esthajnalnak csillaga

Ragyog most fenn az égen,

Elküldtem hozzád, hogy

Kísérje minden léptedet.

A mindenható csillaga ez.

Kértem, védje meg a családod,

Védje, mindenki életét a világon. 

Miután KARCSI hazaér, és belép a lakásba, a húga rögtön észreveszi rajta a letörtséget és a sápadtságot.

- Szia. Mi történt? Miért vagy ennyire letört és sápadt?

- Semmi különös nem történt, csak annyi, hogy mikor hazavittem ALEX – t és családját a kórházból, MARIKA néninek az volt az első reakciója a hazatérés után, hogy megpróbálta lejáratni előttem a családját. A mondani valóját, természetesen úgy mondta el nekem, hogy nem tudta ki vagyok. Mivel nem akartam belefolyni a családi vitába, jobbnak láttam inkább eljönni. Aztán, hazafelé rám tört a múlt árnyéka, ami miatt elszégyelltem magam.

- Nagyon sajnálom, hogy ilyen kellemetlen helyzetbe kerültél. Szerintem is az volt a legjobb döntésed, hogy magukra hagytad őket. Ami a lejáratást illeti, azt jobb, hogyha saját maguk beszélik meg.

- Teljes mértékben igazad van. Itthon mi a helyzet?

- Anyu mikor hazaért, tiszta idegbe volt.

- Mi lelte anyut?

- Nem tudom pontosan, de szerintem a cukrászdában idegesíthették fel, és itthon adta ki magából a gőzt. Téged keresett, de mivel nem voltál itthon, ez még jobban feldühítette, mert azt hitte, hogy csavarogni vagy.

- Megyek és beszélek vele. Hátha megtudom, hogy mi rosszat tettem.

- Nem kell megkérdezned semmit sem, mert mindannyian tudjuk, hogy semmi rosszat nem tettél.

- Miből gondolod, hogy ezt ő is tudja?

- Abból, hogy mikor elmondtam neki merre vagy, egyből lenyugodott.

- Rendes dolog volt tőled, hogy megmentettél egy vitás beszélgetéstől. Köszönöm.

- Szóra sem érdemes.

- Akkor én elvonultam vízszintbe helyezni magam.

- Oké, rendben. Nem sokára én is ugyan ezt fogom tenni.

A testvérpár beszélgetését, titokban végig hallgatta KATALIN, aki úgy döntött, hogy majd reggel megkéri a fiát, vigye el a VARGA család házához, hogy látogatást tudjon tenni, a lánya barátjának szüleinél. A következő napnak délelőttjén, a felkérés meg is történik.

- Szia KARCSI. Ráérsz ma délelőtt? Egy szívességet szeretnék kérni tőled.

- Szia Anya. Igen, ráérek. Miben kell, hogy segítsek?

- El tudnál vinni ALEX szüleihez? Szeretném meglátogatni őket, de legfőképpen az édesanyját.

- Örömmel elviszlek hozzájuk, de szeretném előre bocsátani, hogy ne ijedj majd meg, ha MARIKA néni nem ismerne meg. Az emlékezete ugyanis még nem jött helyre teljesen.

- Megígérem, hogy figyelni fogok a részletekre.

- Mikor akarsz indulni?

- Úgy terveztem, hogy most kimennék a piacra venni egy kis gyümölcsöt, és ha visszajövök, akkor utána.

- Részemről semmi akadálya.

- Akkor én ellibbentem, sietek vissza. 

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd KeskenyRobert 46 történetét!


  • 1200 szerző
  • 784 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Műfaj

életrajz

Rövid leírás / Beharangozó

A történet részben a képzeletben, részben pedig a valóságban előforduló eseményeken alapul. Napjainkban, egy 30 – as éveiben járó fiatal srácról szól, akinek az egészségi állapota eltér az embertársaitól. Születése óta mozgássérült. Az állapotából adódóan, nagyon sok kellemetlenségekkel és hátrányokkal kell megküzdenie, a mindennapos teendőiben, a családján belül és az élet minden területén. Az emberek többsége kigúnyolja, lenézi őt. Egy fülledt nyári hétvégén azonban, váratlan esemény sorozat veszi kezdetét, melynek kedvező fordulatai, szintén akadályokba ütközik.

Rövid összefoglaló

Az életrajzi történet, kitalált esemény elemeket, személyeket tartalmaz. A valósággal megegyező hasonlóság, csupán a véletlen műve.

Olvasási idő

19 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni KeskenyRobert nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!