Várom a tavaszt, hogy jó idő legyen,
Virágok nyíljanak a mezőkön, réteken.
Rózsák nyíljanak a szerelmemnél,
Megtaláljam benne, életem értelmét.
Réges-régen arra vágyom,
Arról álmodom éjszakákon,
Létemet egyszer észreveszi,
Szívemet majd megszereti.
Hangját hallom, ha fúj a szél,
Arcát látom, ha eljön az éjfél.
Gyönyörű, egy angyal a lány,
Alakja karcsú, mint a nádszál.
Mikor lesz, hogy tőle csókot kapok?
Azt még most, sajnos nem tudom.
De érzem, hogy közeledik az alkalom,
Mert a szívem, csak ő érte dobog.