Várom a tavaszt, hogy jó idő legyen,

Virágok nyíljanak a mezőkön, réteken.

Rózsák nyíljanak a szerelmemnél,

Megtaláljam benne, életem értelmét.

Réges-régen arra vágyom,

Arról álmodom éjszakákon,

Létemet egyszer észreveszi,

Szívemet majd megszereti.

Hangját hallom, ha fúj a szél,

Arcát látom, ha eljön az éjfél.

Gyönyörű, egy angyal a lány,

Alakja karcsú, mint a nádszál.

Mikor lesz, hogy tőle csókot kapok?

Azt még most, sajnos nem tudom.

De érzem, hogy közeledik az alkalom,

Mert a szívem, csak ő érte dobog.