A barátommal sétálok a téren,
Beszélgetünk, nevetgélünk.
Később, megjön a barátom nője,
Aki örömmel üdvözöl minket.
Átöleli, megcsókolja a barátomat,
Itt az idő, csendben odébb álljak.
Nem bántottak ők soha engem,
Csak nem zavarom tovább őket.
Bárhol is járok a nagy világon,
Boldog embereket, párokat találok.
Kívül örülök, de belül fáj nagyon,
Nem találom, az örök boldogságot.
Mikor azt látom, a párok ölelkeznek,
Magam ilyenkor, fölöslegesnek érzem.
Menekülnöm kell, mert nincs más kiút,
Nem hiányzik senkinek, egy árva fiú.