A barátommal sétálok a téren,

Beszélgetünk, nevetgélünk.

Később, megjön a barátom nője,

Aki örömmel üdvözöl minket.

Átöleli, megcsókolja a barátomat,

Itt az idő, csendben odébb álljak.

Nem bántottak ők soha engem,

Csak nem zavarom tovább őket.

Bárhol is járok a nagy világon,

Boldog embereket, párokat találok.

Kívül örülök, de belül fáj nagyon,

Nem találom, az örök boldogságot.

Mikor azt látom, a párok ölelkeznek,

Magam ilyenkor, fölöslegesnek érzem.

Menekülnöm kell, mert nincs más kiút,

Nem hiányzik senkinek, egy árva fiú.