Sírok ha sírsz, ragyogok ha ragyogsz,

Mert felvidítod létem, idegen hatalom.

Nem tudom, milyen bűverőd vagyon,

De van egy hely, ahová tartozom.

Néma hódolód, barátod vagyok,

Bármerre mész, bárhová lépsz,

Mindid ott vagyok a nyomodban,

A nap, a hold között bolyongva.

Nem kérek semmit, némán imádlak,

Lábaim, alázatos árnyékodban állnak.

Akár búcsút int, akár köszönt a nap,

Büszkén, tisztelettel magasztallak.

Adok mosolyt, ha lelked bánatos,

Adok szivárványt, mely símítja arcod.

Tudd, én mindig a sarkadban vagyok,

Az ég és föld között, reád vigyázok.