Ülök a tévékészülék előtt,

Te vagy lelki szemem előtt.

A tévé hangját nem hallom,

Mert közben rád gondolok.

A tévé műsorát nem látom,

Mert könny takarja arcom.

Szeretnék ott lenni nálad,

Hogy jóvá tegyem hibámat.

Letérdelnék az ágyadnál,

Mint alattvaló a királynál.

Kérném szíved bocsánatát,

Nagyon szeretlek drágám.

Álmodat boldogan őrizném,

Testedre örömmel vigyáznék.

Ha tehetném, a ruhád lennék,

Mert mindíg veled lennék.

Szeretnék kezeimmel érinteni,

Veled millió gyönyört átélni.

Nem akarok én tolakodni,

Csak álomba ringató lenni.