Barion Pixel nuuvella

Információs Ellenforradalom

Számos emlős képes hangképzésre, így a kutyák ugatnak, a madarak énekelnek és az emberek beszélnek. Feltehetően már a neandervölgyinél megjelent a hangszálak olyan kifinomultsága, hogy széles spektrumban tudjanak hangokat képezni, amiknek a kifejezőereje nagyságrendekkel nagyobb, így a párkeresés vagy idegen törzsek elüldözésének szándékán túl sokkal összetettebb gondolatokat is ki tudtak fejezni. A kommunikáció ezen fajtája – mely időben együttjárt a barlangrajzokkal is – nem csak felgyorsította a fejlődést, hanem kinyílt a tér a kultúrák és a civilizációk számára is. Noha ennek az az ára, hogy ez az emberi minőség – ideértve a Homo Sapienst is – félre tud nyelni, sőt meg tud fulladni evés közben.
A beszédet annak komplexitása különbözteti meg az ugatástól, a nyávogástól és más hasonló, mondjuk így primitívebb kommunikációs formáktól. Az ember nagyon bonyolult gondolatokat tud megfogalmazni, és a felkínálkozó niche készteti is összetett gondolatok kiötlésére. A kauzalitás iránya vitatott, de a kettő mindenképpen együtt jár. Viszont bizonyos dolgokban más állatok megelőztek minket, így például a kutyák térhallásának vagy érzékeny feromonkommunikációjának is nagy hasznát vennénk. Természetesen az ember is képes időben érzékelni, hogy valami közeledik vagy távolodik, de ez összehasonlíthatatlan azzal a készséggel, hogy bizonyos állatok képesek egy pillanat alatt megállapítani egy hangforrás térbeli elhelyezkedését, sőt akár tájékozódni is ezáltal – mint a denevérek. Viszont mi a beszédtudásunkat nagyjából tükröző íráskészséget fejlesztettünk ki, így az írástudók képesek a hallott beszédet írásjelekké és szöveggé konvertálni, majd valamilyen formában leírni azt – akár kőtáblákra vésve, akár a klaviatúrát ütve. De egy komoly korláttal szembenállunk.
Az emberi kommunikáció legnagyobb korlátja vagy a linearitás, vagyis hogy a kommunikációs csatornáknak nem használjuk ki a többdimenziós természetét, vagy pedig a jel előállításának nehézségei. Előbbi világos, tekintve hogy hallásunk 1 dimenziós jelként juttatja az agyba a fül által felfogott hangokat, nem pedig több dimenziósként, mint a kutyáknál vagy a denevéreknél, így esély sincs arra, hogy ezzel párhuzamosan a térbeli hangképzés valamilyen formában kialakuljon. Írásmódunk is lineáris: a karakterek sorban követik egymást, még ha megis törnek a sorok és az oldalak. Azonban a barlangrajzok vagy a komolyabb, akár képzőművészeti vagy tudományos alkotások már többdimenziósak, amiket az ember be tud fogadni, képes értelmezni. Az egyetlen probléma, hogy ha képesek is vagyunk ilyen képeket/filmeket létrehívni, az nagyon költséges időben vagy/és más erőforrások tekintetében. Pedig ha az emberi gondolatok kiötléséhez valós időben társulna egy legalább 2 dimenziós kép, amit a kommunikációs partner be tud fogadni, akkor radikálisan megváltozna az emberi kommunikáció. Egyrészt felgyorsulna, másrészt sokkal összetettebb és talán univerzálisabb gondolatokat tudnánk felszínre hozni. Összehasonlíthatatlan lenne a jelenlegi beszédképességünkkel.
Erre jelenleg a gépek képesek. Egy mesterséges neurális hálózaton alapuló gép-gép kommunikációban az ember számára – egészében – értelmezhetetlen gondolatok fogalmazódnak. Így a gépi intelligenciák információgyűjtési, -feldolgozási folyamatai sokkal könnyebben termelnek ki olyan információkat, fedeznek fel olyan összefüggéseket, bizonyítanak matematikai tételeket oly módon, amire az emberi elme ezer év alatt sem lenne képes. Az internetnek hála az amatőr és profi elmék, a gépek és programozói hálózatba vannak kapcsolva, így felgyorsítva nem csak a tudomány fejlődését, de a globalizmust is. A sok pozitívum ellenére, az elmúlt évtizedben mégis látszódik egy olyan tendencia, hogy az internetet fizetős hellyé akarják tenni és teszik is, ill. bizonyos tartalmakat cenzúráznak. Tehát nem csak az internet elérhetőségéért kell már fizetnünk, hanem nagyon sok tartalomért vagy szolgáltatásért is. Ez érthető abból a szempontból, hogy a tartalomgyártók nem ritkán a karrierjüket építik fel, hogy képviseljenek valamit és fogyasztható formában vigyék ennek a jóhírét; ugyanez a szolgáltatásokra. Nem azért tanul az ember sok szemeszteren át az egyetemen, hogy jóindulatból szórakoztasson másokat a szolgáltatásaival – a szervereket, az informatikus gárdát és a karbantartási költségeket valakinek meg kell fizetni. És nem biztos, hogy mindenkinek tetszene az országban, ha államilag támogatnánk mindenféle internetes szolgáltatást.

Sokkal izgalmasabb kérdés a belsős tudásbázisok nyitottsága a világ felé. És itt jutunk el a címben megfogalmazott problémáig: akarjuk-e, hogy mindenki minden tudáshoz szabadon hozzáférjen vagy sem? Holocén időszámítás szerint a 9400-es évek második felében alakulhatott meg a Püthagoraszt és matematikáját éltető – talán nem túlzás: istenítő – társaság, a püthagoreusok. Anélkül, hogy különösebben belemennék a kultúrtörténetükbe, legyen elég annyi, hogy az iskolájuknak voltak külsőbb tanítványai, ún. akuszmatikusok, és voltak belsőbb tanítványok is, ún. mathématikusok, akik viszont minden tudásban részesülhettek. Ezen belső kör ismerte az irracionális számokat, amiket csak kimondhatatlan számoknak neveztek, és féltve őrizték titkukat. Ilyen volt például az, hogy egy egységoldalú négyzet átlója irracionális szám, éppenséggel gyök kettő. Egy nap viszont egy Hüppaszosz nevű püthagoreus kiszivárogtatta ezt a titkot, és jutalmul tisztázatlan körülmények között vízbefulladt. A rossz nyelvek szerint a többi püthagoreus hajította vízbe, rituálisan kivégezve őt. Egyes beszámolók szerint azonban, ahogy Proklosz is írja:

… akik elárulták az irracionális számok létezésének titkát, mind egy szálig elpusztultak egy hajótörésben. Az alaktalannak és kimondhatatlannak rejtve kell maradnia, akik pedig fellebbentik a fátylat a valóságnak erről az arcáról és megérintik azt, halálnak fiai, és testük az örök hullámverés játékszere lesz.

Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy ma is élnek köztünk amolyan neopüthagoreusok, akik tisztelik és követik a tudományt, továbbá köreik felbomlik külsőbbre és belsőbbre. Úgy vélem minden európai országnak van már egy információs hivatala, ahol eme belsőbb körök, mint a 12020-as évek modern mathématikusai építik tudásbázisaikat, és védik azt a kompromittációtól őrizve azt a külsős, halandó akuszmatikusoktól. De vajon miért is teszik ezt, miért nem férhet hozzá mindenki minden tudásanyaghoz? Nos, talán egyetértünk abban, hogy nem lenne jó, ha minden szervezet tudná hogyan kell atombombát vagy e-bombát készíteni. Ha a honvédelem nem rendelkezne fejlettebb technológiákkal és tudással, akkor bárki megbéníthatná az országot és anarchiába sodorhatná azt. Tehát valahol van értelme az információrobbanásnak megálljt parancsolni.
Ezzel szemben definiálom az ex petto szabadságot: olyan társadalmat biztosít, melynek tagjainak nem kell félni, ha látják egymás privát gondolatait, üzeneteit vagy hozzáférnek az erőforrásaihoz, így nincs szükség zárszerkezetekre, őrökre és kriptográfiára sem. (Ex petto szószerinti jelentése: mellkason kívüli, azaz nyíltan, publikusan.) Úgy hiszem, ha a szóban forgó társadalom természete ezt engedi, akkor ez a társadalom nagyságrendekkel fejlettebb és civilizáltabb lesz, mint a mai ember.

Halt, anarchia!

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Kismester 13 történetét!


  • 1200 szerző
  • 784 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Kismester

Információs Ellenforradalom

Műfaj

tudományos

Rövid leírás / Beharangozó

Az, hogy tudunk széles spektrumban hangokat képezni, képessé tesz minket igazán összetett gondolatokat megfogalmazni, de ennek van egy korlátja: a linearitás. Ez szerencsére átléphető akadály; kérdés, hogy elbírja-e a társadalom egy ilyen információ- és kommunikációs robbanás súlyát?

Rövid összefoglaló

Még lineáris kommunikációval is, mint a beszéd vagy az írás, igazán komoly gondolatokat tudunk megfogalmazni. Több információt, mint azt egyesek szeretnék...

Olvasási idő

5 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Kismester nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!