Pár hete egy egyesülettel voltam nyaralni, és haza egy egyesületi busz vitt minket, ami több helyen is megállt kirakni a közelben lakó embereket. Mire elértük Budapest központját, egész kevesen maradtunk. Az utolsó állomás a népligeti buszközpont volt, ahová rajtam kívül még egy ember tartott, és véletlenül ő is pont ugyanabba a vidéki városkába ment, mint én. Itt az egyesületi busz kitett minket, és ezzel az ismerőssel mentünk átszállni a VOLÁN egy távolsági járatára.

Lementünk az aluljáróba, majd onnan mozgólépcsőn fel a váróterembe, mely idő alatt az alig ismert fiatal férfit volt alkalmam megkérdezni, hogy van-e valamilyen utazási kedvezménye. Nem rejtettem véka alá, hogy ezt azért kérdezem, mert nekem van egy ún. MÁK kártyám, aminek birtokában én és kísérőm 90% kedvezményben részesül az együtt töltött távolsági utazások alatt. Merő jóindulatból felajánlottam neki ezt a lehetőséget, mire ő ezt udvariasan visszautasította, s megjegyezte, hogy 50%-os közalkalmazottival már rendelkezik.

Én erősködtem, hogy már pedig:

- De, de, de! Csak mondd azt, hogy a kísérőm vagy, és 90% kedvezménnyel utazhatsz te is! – De ő csak ellenállt.

Elmagyaráztam neki, hogy nincs félnivalója, mert már csomószor utaztam ilyen módon más emberekkel, sőt egyszer egy teljesen vadidegennel is, és sose lett belőle baj. Abba bele se mentem, hogy matematikailag a 90% ötször olyan jó, mint az 50%. De mindez hiába, a kolléga ellenált. Nem értettem miért, de ráhagytam.

Végül felszálltunk a buszra: én megvettem a saját kis 90%-os jegyemet, a fiatalember az 50%-osát, majd leültünk. Gondoltam adok még egy esélyt, hátha megtöröm a jeget, így megkérdeztem a szűkszavú jóembert, hogy:

- És amúgy mivel is foglalkozol?

Mire ő közölte, hogy NAV-os. Nyeltem egyet, és csendben magam elé meredtem. Pár perc múlva megtörte a kínos csendet azzal, hogy ő akkor most zenét hallgat. Bőszen helyeseltem, és követtem a példáját, hátha elfelejti a történteket, de legalábbis nem adok lehetőséget magamnak a további fekete pontok begyűjtésére.