Barion Pixel nuuvella

Rosszul végződő találkozás

2020. Nagy Britannia, Bradford. Végre leesett az első hó, a gyerekek nagy örömére. Egy kertes házban, békésen reggeliztek, az ebédlő asztalnál. A családfő Noah Evans ép a négyéves kisfiának szeletelte fel tükörtojását, közben felesége Mia az asztalra helyezte szeretett kisfia, meg férje teás csészéjét. Majd pár másodperc elteltével, csatlakozott hozzájuk ő is. 

-      Oliver kincsem, hamarosan itt lesz a Télapó, miután megreggeliztünk, ha szeretnéd szívesen segítek megírni a levelet. – magyarázta Mia kisfiának, ahogyan kente kedvenc vajaskenyerét. 

-      De utána drágám szeretném kivinni Olit kicsit a frissen hullott hóba, ha persze nem bánod. – kortyolt bele férfiasan csészéjébe Noah.

-      Rendben, ez jóötlet szívem, addig én rendbe rakom a szanaszét heverő dolgokat, kitakarítok és közben felhívom Tracy-t, olyan rég beszélgettem vele. – mondta a fiatal és csinos anyuka, aztán jóízűen elfogyasztva reggelijüket összeszedte a mosatlant, majd neki látott elmosni azokat, míg férje vetkőztette Olit pizsamájából.

Röpke egyóra elteltével Mia már hajtogatta türelmesen a négyéves fia levelét, amit közösen írtak meg rajzoltak. 

-      Szerintem a Télapó örvendeni fog, hiszen olyan ajándékot kértél tőle kicsim, amit el is tud majd hozni piros zsákjában. – dicsérte meg kisfiát Mia, ahogyan bársonyos tenyerével simogatta arcát, aztán puszit nyomott rá. 

Férje Noah közben előkészítette a kezeslábast, amit gyorsan fel is adott fiára. Miután készen álltak, hogy kimenjenek a nagy hóba, egy jót hógolyó csatázni, Oli odaszaladt Miához s megölelte.

-      Szeretlek, anyuci! – közölte gyermeki boldogsággal a kisfiú.

-      Én is nagyon szeretlek kincsem, fogadj szót apának, amig odakint lesztek! – kérte szépen gyermekét Mia, azzal Oli elengedte édesanyja nyakát s már kint is termett a hófödte udvaron.

Noah kacéran kacsintva fiatal feleségének, követte gyereküket. Aznap Mia délutánig tevékenykedett bent a házban, este finom bolognait készített, amiből alig maradt valami. Azután elmosogatott majd esti mesét olvasva kisfiának, aki hamar álomba szenderült, ő is letusolt s a francia ágyukig vánszorgott, ahol már várta férje.  

-      Holnap Tracy-vel karácsonyi nagybevásárlásra megyek a központba. Ma beszéltem vele, azt mondta, látott ott az egyik áruházban olyan könyvet, amelyet Olivér kért a Télapótól. – magyarázta Mia, közben hosszú hajával bíbelődve. Mellette Noah ép az esti híradót nézte. 

-      Remek, holnap hálaadás, és én sütöm a pulykát. Szóval Oli segít nekem majd, megleszünk amig hazaérsz ne aggódj. – felelte Noah még mindig a televíziót figyelve. Hirtelen felesége átölelte a mellkasánál őt, miközben hatalmasat ásított.

Abban a pillanatban kezdetét vette egy kisseb fajta birkózásnak, amely szenvedélyes forró csókkal ért véget. 

-      Mondtam már, ne próbálkozz, mert úgy is én győzők. – kuncogott Noah, felesége derekán ülve, miközben vékony csuklóját fogta.

-      Ne már, hogy mindig te kell győzzél. – nevetett fel hangosan Mia, mert férje csiklandozni kezdte homokóra derekát. Néhány másodperc elteltével lecsillapodtak, aztán ismét ajkon puszilva egymást nyugovóra tértek. 

Másnap reggel ismételten hóesésre ébredt az Evans család. A kis Oli besurrant szülei szobájába, akik még mindig aludtak. A négyéves fiú óvatosan felmászott az ágyra, majd meglepve szüleit, elkiáltva magát rájuk szökött. Mia meg Noah azonnal felült az ágyban, s mikor meglátták gyereküket, aki huncut gyermeki kacajjal mutogatott rájuk, egy pillanatra összenéztek aztán Olit elkapva párnacsatába kezdtek. 

-      Na meg állj te kis suhanc, most megvagy! – püfölték hárman egymást, párnájukkal, közben felszabadultan nevetve. Tíz perc elteltével, Mia telefonja szakította félbe őket. 

-      Állj! – Tracy az. – emelte fel kezét, azzal jelezve fiának s férjének, hogy vége a párnacsatának. 

-      Halo! – igen, persze, most kilencóra lesz, olyan tíz fele elkészülök és féltizenegykór találkozunk a központban. – mondta Mia.

-      …nem, gyalog megyek, tudod nem szeretem a kényelmet, ha egyszer egészséges lábaim vannak. – felelte és elköszönt. 

-      Anya nézd! – mutatott a kisfiú a tévé fele, amiben a Jégvarázs című Disney meserajzfilm ment. 

-      Olaf! – kuncogott Oli, mikor meglátta a bohókás hóembert. A fiatal édesanya homlokon csókolta gyermekét, majd magára vette halványkék selyem hálóköntösét. Közben férje meg Olivérrel az ágyban maradtak. Mia lesietett a konyhába, ahol negyedóra alatt elkészítette a reggelit szeretett családjának, majd tálcára téve felvitte a hálószobába, ahol apa és fia még mindig nagy élvezettel nézték a rajzfilmet. 

-       Jé, ma reggel ágyba jön a reggeli. – éljenezett Noah és gyorsan felesége segítségére indult. Átvette az étellel teli tálcát, aztán letette az ágyra. 

-      Megyek és felöltözök, különben elkések. – hangoztatta Mia, és eltűnt a fürdőszobában.

 Mire elkészült, a reggeles tálca már üresen gubbasztott az éjjeli szekrényen. Nem akarta megzavarni férjét, csöndben elvette azt, s levitte a konyhába. Azt követően, kiment az előtérbe, ahol felhúzta kedvenc bőrcsizmáját, magára vette posztókabátját és nyakára tekerte fehér, kötött sálját. Mivel még mindig a lehető legszebben esett odakint a hó, néhány percig gondolkozott, hogy feltegye vagy ne tegye fehér sapkáját, végül az előbbinél döntött. Mikor végre indulásra készen állt, meglepetésére előtte termett férje gyerekükkel az ölében. 

-      Csak nem akartál elmenni puszi nélkül? – csóválta fejét feleségére tekintve.

-      Ne haragudj kérlek szívem, csak sietek, mert gyalog megyek és amig odaérek legalább háromnegyedórai séta. – kért bocsánatot férjétől Mia aztán szorosan magához ölelte Olit meg Noaht, majd mindkettőt szájon puszilva kiment az ajtón. 

-      Siessél asztán haza, délutánra elkészül a pulyka! – kiáltotta utána a férje.

-      Rendben! – ígérem szedem a lábaimat! – felelte Mia, aztán eltűnt a sarkon. 

-      Nos Oli, most, hogy anya kettesbe hagyott minket, nincs kedved asztali focizni, apa titkos játékszobájában? – kérdezte fiától Noah mosolyogva.

-      De igen! – üvöltötte torkaszakadtából Olivér, s már szaladt is az a bizonyos titkos szoba felé. 

Közben Mia, élvezte a hóesésben gyaloglást. Mintha egy pillanatra visszakapta volna gyermek korát. Mire odaérkezett a találka helyére teljesen havas lett sapkája, de nem érdekelte őt, ugyanis Tracy sehol sem volt a megbeszélt helyen. Mia azt gondolta, hogy barátnője késik, viszont félóra várakozás után rájött, más valami történhetett. Ezért azt gondolta, hogy előveszi táskájából mobilját és felhívja, mi történt vele, hogy nem jelent meg a találka helyszínén, de amikor táskájába nyúlt észrevette, a telefonját otthon hagyta a fogason.

-      Nagyszerű Mia, ez is csak te lehetsz. Most mehetsz Tracy-hez. – duzzogott hangosan, aztán útnak indult. 

Tracy O’ Neil a külvároson élt férjével David O’ Neil-lel. Mindketten tapasztalt marketing vezetők voltak az egyik Bradfordi reklámcégnél, de David másodállásban a helyi egyetemen reklám tervezőként oktatott. Ott ismerkedett meg Mia-val, hiszen a diákja volt. Aztán David látva rajta, az igyekezetet, csapatmunkát, a gyors fejlődést, munkát ajánlott neki annál a cégnél, ahol Tracy-vel dolgoznak. 

Mia ismét majdnem egy órai séta után, végre megérkezett Tracy-ék tömbháza elé. Felsietett a másodikra, s kifújva magából a levegőt, becsöngetett az ajtón. Az ajtó mögül mocorgás hallatszott, és pár másodperc elteltével kattant a zár, nyílt az ajtó. Tracy ott állt furcsa mód otthoni öltözékben. Mia belépett az előtérbe és az ajtó keservesen nyikorogva mögötte becsukódott.  

-      Miért vagy még mindig az itthoni öltözékedben? – nem úgy volt, hogy ma közös karácsonyi bevásárlásra megyünk? – vonta kérdőre Mia barátnőjét, aki nagyon zavartan viselkedett előtte, majd végül megszólalt:

-      De igen, csak ép…- mutatott a konyha felé fejével Tracy. 

-      Szép napot neked is Mia. – köszönt egy feketehajú, magas, izmos öltönyös pasas a konyhaajtó között állva.  

-      Kyle? – kerekedett el szeme Miának, azzal hirtelen melegedést érzett testében, és arca pirossá változott, mint az alma. 

-      Rég láttuk egymást. Azóta gyönyörű nővé érettél. – lépett közelebb kezet nyújtva a férfi Miához. 

Tracy megköszörülte közben torkát, és a férfi tisztességes távolságban megállt Mia előtt. 

-      Gyerünk, készítek neked is egy forró finom teát. – mondta még mindig zavartan viselkedve Tracy, majd besietett a konyhába. 

-      Csak utánad. – vigyorgott bájgúnár módjára Kyle a fiatal és szép Miára, aki számba nem véve őt, belépett a konyhába, aztán helyet foglalt, a kedvenc székére leülve. 

-      English breakfast vagy Earl Grey? – kérdezte Tracy miközben forgolódott a tűzhely körül. 

-      English breakfast! – felelte olyan határozottságot sugallva Mia, hogy Kyle szájtátva figyelte őt, talán még a nyála is kicsordult. 

-      És hol dolgozol mostanság? – húzta ki magát a férfi, közben magán megigazítva zakóját. 

-      Tulajdonképpen David és Tracy-vel egy cégnél dolgozok, mint reklám tervező. – válaszolta Mia szűkszavúan, mert nem tetszett neki ahogy stírölte őt Kyle azokkal a türkizkék szemeivel. 

-      Tessék a teád. – tette le remegő kézzel Tracy barátnője elé a teáscsészét, majd ő is helyet foglalt az asztal mellett, de csak a saját csészéjét figyelte. 

-      Nagyszerű, mindig is tudtam, amig az egyetemen tanultál, hogy sikeres leszel. – magyarázta nagyképűen Kyle, szokásos formáját hozva.

-      Sokat vártál rám? – kérdezte Tracy váratlanul félbe szakítva barátnője meg Kyle beszélgetését. Mia mielőtt válaszolt volna, belekortyolt teájába.

-      Szerencsére nem… Jut eszembe kölcsön adnád a telefonod, az enyémet otthon hagytam, s szeretném felhívni Noaht, hogy később érek haza. – mondta Mia és váratlanul megszédült.

-      Persze, egy pillanat, kint van a nappalimban. - válaszolta Tracy s fel állott az asztaltól, majd kilépett a nappaliba a mobiljáért. Kihasználva Kyle az alkalmat, szóra eredt megint a szája:

-      Tudom, hogy megzavartam a kis találkátokat Tracy-vel, de nagyon fontos dolgokról beszélgettünk, addig amíg meg nem érkeztél. – hajolt közelebb Miához a férfi. A fiatal nő, szemrebbenés nélkül tűrte, ahogy a türkizkék szempár felemészti őt.  

-      Sajnálom, ha megzavartam a fontos és unalmas előadásodat, ha arra célzol menjek el, nem fogok! Tracy meg én túl jóban vagyunk ahhoz, hogy bármit is eltitkoljunk egymástól. Szóval kénytelen leszel eltűrni a képemet. – jegyezte meg csípősen Mia, majd megint beleakart inni teáscsészéjébe, mikor a filteren egy írásra lett figyelmes. 

-      „Menekülj! „- olvasta, és nagy szemeivel Kyle-ra tekintett. 

-      Mi van? – talán nem finom a tea? – húzta össze szemöldökét a férfi.

Miának akkor tűnt fel igazából, barátnője túl sokat időzik a nappaliban. Szóval gondolta, komolyan veszélyben lehet. Ezért eltaszította teáscsészéjét, és zaklatottan felállott az asztaltól. 

-      Most meg hová mész? – pattant fel közben Kyle is, aztán közeledni próbált a nőhöz. 

-      Semmi, semmi, csak eszembe jutott, hogy…- nem tudta befejezni mondanivalóját, mert váratlan rosszullét tört rá. Rápillantott az egyre feléje közelítő férfira.

-      Ne félj, csak az erős altató hatása, amit a teádba csepegtetett az előbb Tracy. – felelte elégedett arckifejezést vágva Kyle, s ép, hogy az utolsó pillanatban eltudta kapni az elgyengülő nőt. 

-      Te…- mondta alig kivehetően Mia, aztán mély álomba merült.

-      Tracy visszajöhetsz! – emelte fel ölébe a fiatal nőt közben Kyle. Mikor Tracy visszatért a konyhába, a sírás kerülgette őt.

-      Most, hogy teljesítettem kérésedet, kérlek add vissza David gyógyszerét. – hebegte a középkorú nő az alvó barátnőjére pillantva, és kirázta a hideg.

-      Te komolyan azt hitted, hogy vissza fogom adni neked? – nevette el magát gúnyosan Kyle azt követően karjaiban fogva Miát, kiviharzott a konyhából. Tracy mind aközben kétségbeesetten toporzékolni kezdett egymagában.

-      Mit tettem? – Istenem! – kuporodott le hátát nekitámasztva a konyhaszekrénynek, szégyenében tenyerébe temetve arcát.

 Közben a jóképű férfi, lent termett a vadonatúj fekete Jaguárja mellett. Miután Miát lefektette a hátsóülésre, még egyszer utoljára körültekintett, hogy nem-e látta meg őt valaki, s azzal behuppant a kormány mögé, majd elhajtott.  

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Kocsis Enikő 7 történetét!


  • 1213 szerző
  • 798 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Kocsis Enikő

Rosszul végződő találkozás

Műfaj

fantasy

Rövid leírás / Beharangozó

Mia Evans boldogan él, szeretett kis családjával Nagy Brittaniában, Bradford városában. Azonban egy téli napon minden megváltozik. Egy régi ismerős bukkan fel életében, aki könyörületet nem ismerve az életére tör.

Rövid összefoglaló

Mia Evans és szeretett kis családja buzgóan készülődik a közelgő karácsonyra. Azonban egy napon, Mia egyik régi ismerőse fenekestől felforgassa a család életét.

Olvasási idő

9 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Kocsis Enikő nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!