Barion Pixel nuuvella

Treadmill spirituális utazása

   Treadmill spirituális embernek tartotta magát. Sokat olvasott a témában, odafigyelt az étkezésre, néha meditált is és nagyon szívesen beszélt erről a témáról. Vagyis Treadmill leginkább csak erről beszélt. Oktatott, néha agitált és érezhető volt, hogy kifejlesztett egyfajta enyhén lekezelő gőgösséget is a hétköznapi anyagbaragadt emberekkel szemben, ahogy ő nevez minket, halandókat. Mert ő nem hal meg - legalábbis ezt állítja -, ugyanis tisztában van azzal, hogy ő nem a teste, hanem valamiféle lélek, ami anyagtalan és az túléli a test pusztulását és csinál magának egy másikat. Persze megszületik, ahogy mások, nem csak úgy csinál egy testet, szóval gyerekként kezdi ő is, csak azt mondja, ő már akkor tudatos lesz. Mond ennél vadabbakat is… Én annyit értettem belőle, hogy van valami reinkarnáció, vagy micsoda és nincs ok aggodalomra, mert a lélek, ami én vagyok, túléli, ha a test meghal. - Szeretnék neki hinni, de nem tudom még, mert akkor az a lélek, aki én vagyok, az most hol is van? Mert én itt vagyok. És velem, akiről tudok, aki most kérdezget erről, de igazából nem vagyok, mégis ennek hiszem magam, mi lesz, a halál után? - mindegy, Treadmill nagyon fura figura. Mindig is az volt és ez még valamivel jobb, mint amikor paleózott, azzal mindenkit kikészített. A háta mögött ettem meg a túró rudikat, nehogy belém kössön. Persze most is, mert már nem paleós, eszik cukrot és elkunyerálja mindenkitől az édességet. Négy cukorral issza a kávét. De legalább el lehet vele járni sportolni. Fut, meg bicajozni is csak ő jött, hogy ne hízzon el. Csak ne dumálna annyira sokat.

   A zarándoklat hosszú volt, kimerítő és veszélyes. A hihetetlen táv a homokon keresztül egy élet keserves útja. Ha túljutsz rajta, túljutottál mindenen, már meg is halhatsz. Persze a zarándoklat közben is meg lehet halni, mert nagyon veszélyes, de az nem jelent megdicsőülést.

   Jobbra előtte a Nagy Öreg ment. Mindenki így hívta. Élő legenda. Azt beszélik, egyszer már megtette az utat át a homokon és túlélt egy életperiódust. Ha másodjára is megteszi egy életen belül akkor … 

   Csak a legnagyobb szenteknek sikerült, akik magasabb életformában születtek újjá. Ha az öregnek sikerül, az egész faj részesülhet élettapasztalatának eszenciájából. Mennyit adhat nekünk, mennyivel sikeresebbek lehetünk az átkelésben és nem pusztulnak el annyian feleslegesen. Felfoghatatlan áldás az ő jelenléte. És már olyan közel van a végéhez, messze előttünk jár. Kétfajta halál leselkedik a zarándokra, egy dobogva jön és úgy csap le, a másik suhan, hosszú árkot hagy maga után a földben és szinte hangtalan. Egy pillanat és …

   - Ha meditálsz előre meg lehet érezni dolgokat - mondta szuszogva, miközben közepes tempóban pedálozott. Engem nem érdekelt, amit mondott, a fasort figyeltem a dűlő két oldalán. Fantasztikusan szépek voltak. Treadmill az utat bámulta maga előtt. - Olyanokat is, amik veszélyesek. Magadra, vagy másokra. Bárkire - lihegte. - Életeket menthetsz, vagy még komolyabb, érted? - Bólintottam, de mögötte mentem, nem látta. - Ez nagyon fontos, Ahimsza van. Nem ártás, tudod. Jobb, ha mentesz, mintha ölsz. Az egy spirituális pluszpont. Jobb, ha a belső hangra hallgatsz, az érzékszervek tökéletlenek. Az irányítson, a belső hang. Na, tekerjünk - mondta, de abban a pillanatban, ahelyett, hogy belelépett volna, oldalra kapta a kormányt és nagyot fékezett, majdnem belerohantam. – Na, ez az - ordított! Erről beszéltem - mondta diadalmasan. - A belső hang - maga elé mutatott az útra. - Egy csiga! Egyszerűen megéreztem. Mintha egy hang megszólalt volna a fejemben: Figyelj! Persze nem szólalt meg, nem vagyok őrült, csak olyan volt. És nézz ide, lepillantok és előttem egy csiga itt van az út közepén. Most megmentettem, nem hajtottam rá. Jó karma - nagyot csettintett. Láthatóan elégedett volt.

   Szerintem látta jó előre, végig az utat nézte és az egész sztori a belső hangról hülyeség.

   Megéreztem a Suhanó Halált, kettő jött, hang nélkül. Későn vettem észre. De nem ölt meg, valami nagyon érdekes történt. A suhanó halál láthatóvá lett. Mintha érkezett volna, hogy lecsapjon, de meggondolta magát és megnyilvánult. Láttam őket. Az első hatalmas, dühös krátert vájt és megjelent előttem. Fantasztikus volt. De ez még semmi! Hirtelen megjelent mellette egy Döngő a semmiből és lecsapott az öregre. Agyontaposta. 

   Mindennek vége. Már tudom, senkinek sem sikerülhet kétszer, az csak egy legenda. Megértettem a tanítást. Utána eltűnt a Döngő, magával vitte az öreget, hűlt helye sem maradt.

   -  Na, látod, ezért kell neked is meditálni, hogy életet ments, még ha csak egy csigáét is. - Olyan önelégült volt. – Na, menjünk - mondta, majd felugrott a bicajra és elsuhant. Láttam a talpára ragadt csigát, amit eltaposott, miközben kikerülte a másikat az út közepén. Vékony törékeny háza volt, nagyon öreg lehetett, talán túlélte a telet is. Bár az lehetetlen.

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Kocsis László 23 történetét!


  • 1201 szerző
  • 785 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Műfaj

spirituális

Rövid leírás / Beharangozó

Spirituális kerékpáros nem messze a Nirvanától.

Rövid összefoglaló

Egy transzcendenciával átszőtt kerékpárút messze a végtelenbe - de jobb lett volna ha mindenki otthon marad.

Olvasási idő

4 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Kocsis László nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!