Kétezer-húszban Pestről vezettem hazafelé, amikor az autópálya mellett a szántóföld természetes simaságából kimeredve észrevettem egy hirdető plakátot. Felkeltette az érdeklődésem. Saját magát hirdette. Az volt ráírva 65 m2 kiadó.
A hirdetőplakát alapterülete 65 m2, a lakótelepi lakások legnagyobb része itt körül van, vagy ennél kisebb. Ahogy elsuhant mellettem, nagyon kicsinek tűnt. Elképzeltem, hogy felülről nézve egy lakást látok, a falakat, bútorokat, kanapét, rajta elfekvő embert, feje, lába egy-egy méterre a szobafaltól. Szörnyen lehangoló volt, hogy szegény milyen kis területre van bezárva. Nem ketrec, zártfalú doboz. Csak úgy menekülhet, ha más dimenziókat nyit. A plazmatévét beizzítja, tudatát rákapcsolja, abban nézi, amit átélni szeretne, amitől fél, amin nevethet, vagy amitől felgerjedhet. Nem csodálom, hogy az emberek megőrülnek. Észre sem veszik, hogy be vannak zárva egy hirdetőtáblányi területre. Azon a hirdetőtáblán család él. Konyhával, előszobával, szétdobált cipőkkel, a vécében felkapcsolva hagyott villannyal, sült hús szaga terjeng, apa sört iszik és meccset néz, a gyerekek a másik szobában egymás mellett ülnek a plüss állatok között, chatelnek, spájzban befőtt és kishűtő, porszívó is elfér, pompás laktér. - Felülről mindez egyben rémületesen kicsi és szűk. Az apa feje 5 centire van a lánya fejétől a fal másik oldalán, a kanapén ül, izgatottan a meccset várja, élő, helyből. Reklám van. A világ sohasem volt még ilyen jó és biztonságos! Tarkóját a falhoz dönti, aminek a másik oldalán a gyerekszobában a kisebbik lánya hátát nekivetve nyomkodja a telefont. Aurájuk összeér, információ csere.
Apa feláll, elfogyott a söre, és ki is kell már mennie jó ideje. Lassan előre dől, felsőteste billen, fejnehéz, combból kinyomja magát és feláll. Kicsit vár, hogy a vérnyomása helyreálljon, nem akar leguggolni. A büszkeség és a véralkohol szint egyenesen arányos. Az ajtó messze, a két pont közötti legrövidebb út a támolygás. Ajtófélfa stabilitás, forgópont, behajlított kar sugarú körív, az előszobába repíti, elengedi, hosszan lép, bizonytalan, de gyors, vészes sebességgel közeledik a hosszú folyosó, a bal lába erős, valaha ő is focizott, kitámaszt, megkapaszkodik a fogasban, megrántja, kalapja lebillen, pont a fejére esik, odakap, a fogasról lerántja a zakóját, a kezében marad, a másikkal megkapaszkodik, a gyerekszoba ajtajában előre lép, terpeszt, stabil. Átlövő volt. A gyerekek ránéznek, a szoba rózsaszín, rajta pónik és szivárványunikornis csapat száll a felhők és hullócsillagok között, a lányok a plüssállatok puha rengetegével körülvéve, telefonjaik kék fényéből tudatukat kiemelik felé. A nagyobbik rá mosolyog, gondolatban küld egy szmájlit meg egy lájkot. A kicsi előre dől, szeme felcsillan. - Hajrá Metz! -kiáltja. Ő felragyog, a nagylány ránéz. Azt kérdezi.
- A meccsre mész, apa? - Nagylevegőt vesz, hogy válaszoljon, de oldalra néz és meglátja magát az előszoba tükörben. Kezében a zakója, fején kalap. Visszafordul, tekintete a kisebbik lányéval találkozik, összevillan, felragyog. - Hajrá Metz! - kiáltja újra. A hanghullám, fényhullám szíven találja, kissé megemeli és kifordítja, így, amikor elindul két hosszú lépés után a bejárati ajtónál találja magát. Lendületből nyitja, amikor váratlanul megszólal a csengő. Az ajtót feltépi, szembe találja magát Tihamérral. Lazán elsiklik mellette, karjába kapaszkodik, megrántja, kifordítja, maga elé lendíti, majd külső köríven elé megy, forgó ringlispílként táncolva a liftig, ami abban a pillanatban érkezett meg az emeletre.
- Megyek a meccsre - mondja beledugva mindkét kezét a zakóba, kalapját megigazítva, miközben tovább forog. Keringő, részeg Step.
- Hoztam két jegyet - mondja Tihamér, jobb kezével az arcába tolja, rajtuk aranypecsét, balkezével a liftajtót nyitja. Rövid ívről besenderedik Tihamér mellé, aki a jegyet a földszintig az arca előtt tartja, sőt a taxiban is, és egészen a Metz stadionjának kapujáig ott tartotta volna, ha nem szól rá, hogy elég. VIP szektor, minden gyors, sima és puha. Félórával később, hogy felállt az ágyáról két dupla után, egy harmadikkal a kezében, két lánnyal az ölében szurkolt a Metz-nek, amikor eszébe jutott, hogy miért is állt fel a kanapéról. El akart menni vizelni, mert már igencsak sokáig tartogatta tévénézés közben, de túlsiklott a vécén egészen a liftig és végig egész úton szorította, ha nem is akart figyelni rá, most a legnagyobb szerencsétlenségére elérkezett az a letagadhatatlan pillanat, amikor a lehető legőszintébben kell szembenéznie azzal a ténnyel, hogy tovább már képtelen visszatartani.
Kihajt a legközelebbi kijáratnál. Kurva plakát, elterelte a figyelmét. Kereshet kárpit tisztítót.
