Breuer Marcel 1902. május 21-én született Pécsen és 1981. július 1-én halt meg New Yorkban. Elsősorban a két világháború közötti alkotásai miatt tiszteljük a legjobban, de nem elhanyagolhatóak az Egyesült Államokban tervezett épületei sem. A Bauhausban diákként és bútortervezőként tűnt fel, mely tevékenységét később is folytatta, egyetemes belsőépítészeti és építészeti tervezés és a tanári tevékenység jellemezte.

Bútorai

Breuer Marcel: B64-es szék, 1927.

Breuer Marcell 1922-ban készítette a Walter Gropius és Adolf Meyer által tervezett, berlini Sommerfeld ház, 1920-21 között, székeit és asztalait. Erről a házról azt kell tudni, hogy első egyetemes mérték szerinti, a Gesamkunstwerk, összművészet, unified work of art, szellemében épült ház. Külsejében emlékeztet Frank Lloyd Wright Amerikában álló prériházaira.

Breuer Marcel: S35 nádfonatos karosszék.

Breuer 1925-ben alkotta az első csőbútorát, hajlított acélcsőből. De ugyanakkor készült, az úgynevezett Typenmöbel, azaz típusbútor, ami egy sorozat része volt és ugyanúgy tartoztak hozzá egymásba tolható, kis asztalkák, mint székek. 

Breuer Marcel: Egymásba tolható székek, asztalkák B9 néven. Hasonlóak voltak Molnár Farkas házában, Budapesten 1929-ben.  

1927-ben készítette a Thonet-cég számára, a B64 nádfonatú, támlás karosszéket. 1928-1929 között, a B35-ös szövethuzatú karosszéket és a klubfotelt B3, ami ma Vasilly néven ismert, Vasilly Kandinszkij után. Ezeket mind a mai napig gyártják.

Breuer Marcel: A kultikus B3 Vasilly szék, 1928-1929, Vasilly Kandinszkij orosz festőművészről nevezte el, aki a kollégája volt a Bauhausban.
A harmincas évek közepén Breuer szívesen dolgozott rétegelt lemezzel és alumíniumcsővel, amiket 1933-ban Svájcban szabadalmaztatott. Az új bútorainak a lényege az volt, hogy az alumínium lemezeket kettéhasítva alakította ki a lábat és háttámlát, a másikból a kartámaszt és támasztó részeket. 

Breuer Marcel: Faléc szék, 1922.

Amikor Breuer 1935-ben Londonba ment az Isokon cégnek rétegelt lemez és furnér bútorokat tervezett. Lényegük, hogy fűrésszel vágták őket formára és akkoriban nem volt annyira nagy sikerük, mint később, de formaviláguk a bútortörténetben újítás. 
Az ilyen típusú bútorait a szakirodalom Cut-out-nak nevezi. Amerikában Breuer számos lakóház berendezésében alkalmazta.

Épületberendezései

Breuer Marcel: Harnischmaher house berendezése, Wiesbadenben, Németországban. A ház 1932-ben fél év alatt épült fel, Paul Harnischmaher gyár vezérigazgató megrendelésére.

1922-ben a Bauhaus növendékeként konyhaberendezéseket tervezett. 1925-től már mint a Bauhaus tanára ténykedett. Modulrendekbe foglalható szekrényelemeket szerkesztett és akkor készítette kis acélvázas lakóháztervét Dessauba. Ezen a modul tervek szerint készült berendezései kialakították a modern formatervezés alapjait, a konyhákat illetően, de minden olyan helyiségben, ahol beépített bútorokat lehetett alkalmazni. Már voltak tolóajtós szekrényajtók, amikkel igen sok helyet lehetett megtakarítani azzal, hogy nem kellett az ajtókat a térbe ki és benyitni. 1928-ban Osztravában családi házat tervezett. 1930-ban a Deutsche Werkbund kiállításon bemutatták, a szállodatervének egy felépített egységét.

Breuer Marcel: Az Emil és Alfred Rothtal közösen tervezett Doldertal-házak, 1933-1936 között, Zürichben, Svájcban.

A harmincas évek házai
Breuer Marcel a harmincas években számos házat tervezett. Többek között Wiesbadenben a Harnischmaher – házat 1932-ben.
Zürichben, a Dolderthal-lakóház együttest, bérvillát Alfred és Emil Rothhal. Ennek rövid történetéhez tartozik, Siegfrid Giedion az akkor éppen Budapesten élő Breuer Marcelhez fordult, hogy az építészpároson segítsen. A telkek egyébként Giedion tulajdonában voltak, aki a CIAM a modern nemzetközi építészetszervezet főtitkára volt. Az építészpáros készségesen beleegyezett abba, hogy Breuer közreműködjön, aki a lényeges dolgokban egyetértett és csak pár kisebb változtatást javasolt. A zürichi munkálatokat elsősorban Alfred Roth felügyelte, aki már korábban Le Corbusier mellett dolgozott, mint építésvezető a stuttgarti Weiβenhof lakótelep kivitelezésénél.
Breuer Marcel 1932/1933-ban Fischer Józseffel közösen vett részt, a Budapesti Nemzetközi Vásár építészeti pályázatán, ahol első díjat nyertek. 1934-ben Brauer a Bauhaus feloszlatása után haza akart jönni, de a Magyar Építész Kamara nem fogadta el, a Bauhausos képzését. Így Angliába ment, majd Walter Gropiussal az USA-ba, ahol ismert, világhíres építészeti és formatervezői pályája még jobban kibontakozott.

Amerikai és európai épületei

Breuer Marcel: Típusház a MoMa udvarán, New York. 

1938-1939 között tervezte a Breuer-ház I.-et, Walter Gropiussal, Massachusettsben.
1948-1949 között a MoMa Házat, New Yorkban. Ennek az az érdekessége, hogy a New Yorkban lévő kortárs művészeti múzeum kertjében található mintaház, ahol a látogatók megismerkedhettek a modern lakberendezés és térszervezés elveivel. A múzeum teremtette meg ezt a lehetőséget, a modern építészet és a nézők találkozására, amihez elsőként Breuert kérték fel. Az elrendezésben a legfontosabb a nappali összekapcsolása az étkezővel, aminek óriási üvegfala a teraszra és a kertre nyílik. 
A nappaliból megnyitott lépcsővel közelíthető meg a szülői háló, aminek kis erkélyéről lépcsőn lehet lejutni a kertbe. A nappali másik oldalán a konyhát, a fürdőt, háztartási helyiségeket, gyerekek játszószobáját találjuk. Majd feljebb gyerekszobát és vendégszobát tervezett Breuer az emelkedő tető alá. A mintaház szempontjaiból is kitűnik, hogy minden funkciónak eleget kívánt tenni. A ház egyik oldalán bejárati és gazdasági udvart, a másik oldalon pihenőkertet és játszóteret tervezett a családnak és a gyerekeknek.

Breuer Marcel: Unesco Palota, Párizs, 1952-1958. Pier Luigi Nervivel és Bernard Zehrfussal.

1952-1958 tervezte az UNESCO-Palotát, Pier Luigi Nervivel és Bernard Zehrfussal, Párizsban. 

Breuer Marcel: Szent János apátsági templom, Collegeville, Minnesota, USA 1953-1961. 

1953-1961-ben építették a Szent János-apátságot és Egyetemet Breuer tervei szerint, Collegevilleben, Minnesotában, ami a világ legnagyobb bencés apátsága. A könyvtárban tervezőtársa Hamilton P. Smith volt. Az épületegyüttes magába foglalta a templomot, a könyvtárat, az egyetem természettudományi karát, kutatóintézetét, diákszállást, azaz a kollégiumot. 
 A bencések azért bízták meg pont Breuer Marcelt ezzel a nagyszerű és nehéz feladattal, mert azt mondták a számos nagy neves építész között, ő volt az, aki őszintén és csendben figyelte, amit kérnek tőle. Ebből arra következtettek, hogy minden igényüket figyelembe fogja venni a tervezéskor és a tőle telhető legjobban meg is fogja oldani. Bárcsak ezek a szempontok ma is érvényesülnének egy komoly munka odaítélésénél.

Breuer Marcel: Szent János-apátság és Egyetem temploma, Collegeville, Minnesota, 1953-1961.

1960-1962 között tervezte az IBM-kutatóközpontot, Robert F. Gatje-vel, Nizza mellett, Franciaországban. Ellentétben az Amerikai Egyesült Államok magasba törekvő felhőkarcolóival, itt az épületszárnyakat a hatalmas területen hosszan, dupla Y formában rendezte el. A megrendelők kívánságaihoz tarozott, hogy nem szerettek volna sokat liftezni és természetes megvilágításra vágytak, ezért csak háromszintes lett az épület. Az épületet olyan betontámaszokra, pillérekre helyezte, amelyek három villára ágaztak szét. 

Breuer Marcel: IBM Kutató Központ, 1960-1962 oldalfala a betontámaszra, pillérre helyezett épület, ami háromfelé ágazik szét és ez tartja a falat. IBM Research Complex, La Gaude, France
(Marcel Breuer, 1961-79) forrás: Fuck Yeah Brutalism

Breuer tervezésénél a dél-franciaországi hőséget figyelembe vevő megoldások születtek beton elemekből, amik a tető nehéz voltát is képesek kibírni és árnyékot is adnak a legmelegebb órákban. Természetesen arra is gondot fordított, hogy ezek a bizonyos betonelemek a légkondicionáló rendszer minden egyes tartozékát is magukba foglalják, elegáns megoldásaként annak, hogyan kell egy épületet minden részletében átgondolni, hogy jól működjön. 

Breuer Marcel: IBM Kutató Központ, 1960-1962 oldalfala a betontámaszra, pillérre helyezett épület, ami háromfelé ágazik szét és ez tartja a falat. IBM Research Complex, La Gaude, France.
(Marcel Breuer, 1961-79) forrás: Fuck Yeah Brutalism

Mivel a megrendelők az első szinthez kapcsolt reprezentatív bejáratot képzeltek el, ezért ahhoz Breuer széles, mutatós nagy felhajtós betonrámpát tervezett. Az építész egyik legnagyobb sikereként könyvelhető el ez a kutatóközpont, amit józan ésszel végiggondolva is, annak használata során mérhetünk le. Egy épület kellemes-e, jó-e, működik-e a mindennapokban, jól érezzük-e magunkat ott, avagy sem? Itt ez a felfogás teljes mértékben megvalósult, hiszen a már meglévő egységeket még 1978-ig két alkalommal is kibővítették, sőt Breuer Marcell ennek köszönhetően kapta meg az IBM más hasonló kutatóközpontjainak tervezési feladatát is: Boca Ratonban, Floridában, az Egyesült Államok.