A modern magyar könyv, plakátművészet és grafika elterjedése két irányzathoz köthető elsősorban a szecesszióhoz és az expresszionizmushoz. A XX. század első évtizedében a nemzetközi szecessziós formajegyek uralkodtak, majd megjelent az expresszionizmus, amire hatást gyakorolt a konstruktivizmus, a magyar Nyolcak és az aktivisták művészete. A rajzművészet önálló műfajjá érése előtt, a festészet mellékágaként vonult végig a művészettörténeten, hiszen a rajzolást a legtöbb művész a festők, szobrászok és az építészek vázlatozáshoz, előkészítő tanulmányokként használták. Az impresszionizmushoz képest, ahol a fények modellálták és tették puhákká a formákat, a szecesszióban a vonal lett a legfontosabb és a körvonalak által határolt kompozíció kezdett érvényesülni.
