Ma nagyon eseménydús napunk volt a könyvesboltban. Kedves őrültek és őrülten, nem kedves vevők szórakoztattak minket. A legviccesebb volt az a nő, akinek a férje jólelkűen szólt hozzánk, aranyosan kérdezett és érdeklődött. Ez beindított a nejében valami parancsoló hajlamot, hogy mi tudjuk, hogy hol a helyünk és neki, mint feleségnek mutatni kell, hogy ő van tulajdonon belül. Egyébként nagyon szép és hangos kislányuk mindenkit túlharsogott, de ő a mama is mindent vitt. Általános iskolásoknak szóló, tanítónénis stílusban diktálta a nevét a kolléganőmnek és intézkedett, fontoskodott, mint a Karenek Amerikában. A férj szinte szóhoz sem jutott, de egyikünknek sem állt szándékában flörtölni vele, vagy különösebben viszonozni a kedvességét. Láttam, hogy a kolléganőm szája széle remeg és mosolyra ferdül és nekem is erősen fegyelmezni kellett magam, hogy ne nevessem el magam.
Aztán egy férfi megkérdezte, hogy meghívhat-e egy kávéra? Valószínűleg látta rajtam, hogy fáradt vagyok. Annyira meglepődtem, hogy igennel feleltem és erre otthagyta az árát, nem kávét hozott, de jólesett a kedvessége.
Hozzánk mindenféle népek jönnek, nyugdíjasok, kismamák, vásárolni küldött férjek, akik a rendelést nem tudják, csak a feleségük nevét és fizetniük kell a könyvcsomagért. Valahogy így képzelem el a szituációt:
-Papa indulj, hozd el a könyveimet, amit a héten rendeltem.
-Jó, de mit és honnan?
-Hát a könyvesboltban, azzal az áruházzal szemben, ahol a múltkor a sörödet, meg a ruhaszárítót, és a steaknek valót vettük neked! Már ezt sem tudod? Majd ott megmondják! A boltos lányok tudni fogják.
Aha. Mi tudjuk.
Szállítók, akik olyankor jönnek, amikor a legnagyobb kavalkád van. Vagy az a sportoló nő, aki majdnem elfelejtkezett a csomagjáról és lihegve rohan be futóruhában.
Olyan azonban még nem volt, hogy bejöjjön egy ételszállító két, teli szatyor kajával és megkérdezze, ki rendelt innen szemből a nagyáruházból? Tudtunkkal senki, de mindenféle finomságok domborodtak a zacskókban. Elképzeltem, hogy kaviár, pezsgő, lazac, ropogós, friss kiflik, sajtok, eper, csokoládék és kávé. No meg pisztácia.
- Innen rendelték, nem?
-Mi nem rendeltünk, mert tudnánk róla.
-Ide az van írva, hogy ilyen és ilyen bolt, ez nem az?
-De - feleltem. - Esetleg megnézhetném a rendelést, hogy kinek a nevére jött?
-Igen - és odamutatta. Valami Bayani Risalino Alon, vagy hasonló nevű volt. Jobban megnéztem és láttam, hogy oda volt írva angolul a rendelésre, hogy a bolt mellett. Vagyis nem nekünk hozta, inkább a bolt mellé valakinek. Így elkedvetlenedve távozott a futár. Nem is tudtam, hogy meg lehet jelölni olyan helyszínt, hogy "a bolt mellett", de ha a bejáratunk előtti rész római fórummá, vagy görög agorává változik olykor és ott cserélnek gazdát a világrengető információk, akkor bármi lehet.
Nagyjából olyan tíz perc telhetett el, amikor három Fülöp-szigeteki srácot láttunk, a kezükben a rendeléses szatyrokkal, akik a bolt előtt üldögéltek a kanapékon és vártak. Abban a pillanatban, amikor megkapták a finomságokat, boldogan szelfiztek a helyszínen és a háttérben ott világított az áruház. Élni tudni kell. Próbáltam rájönni, hogy turisták, vagy menekültek, akik egyetemen tanultak Kijevben és idejöttek továbbtanulni? De fiatalok voltak, jókedvűek és kellemes volt rájuk nézni. Mi kell még?
Feladat:
Válogass továbbra is kedvencekből az írásaim közül és kommenteld az írás alatt, hogy melyik kerüljön be egy kötetbe. Kedveld és oszd meg a közösségi médiában!
Lechner Ödön
https://nuuvella.hu/kocsis_nagy_noemi/3387-lechner_odon
Arts and Crafts
https://nuuvella.hu/kocsis_nagy_noemi/2879-arts_and_crafts_muveszetek_es_kezmuvesseg
Art nouveau, szecesszió, bécsi műhely
https://nuuvella.hu/kocsis_nagy_noemi/3102-art_nouveau_szecesszio_becsi_muhely
Béemvével suhanok
https://nuuvella.hu/kocsis_nagy_noemi/3220-beemvevel_suhanok
Ideálom a vendéglátóm
https://nuuvella.hu/kocsis_nagy_noemi/3275-idealom_a_vendeglatom
