Barion Pixel nuuvella

Zwei Prinz


VVan a külföldre húsz, harminc, negyven, ötven éve kivándorolt magyarnak az a típusa, aki mindenkinél mindent jobban tud. 
Tisztelet a kivételnek persze, de akiről én szoktam írni az nagyon idegesítő..
Kiment -mi így mondtuk valamikor, megteremtette az egzisztenciáját, online folyton okoskodik, mindenkit lesajnál, mindenkinél mindent jobban tud. Az internetes világon kívül a személyes megjelenése kisebb vihart kavar. Az itthoni közösségekbe, boltokba belépve is sokszor zavart kelt. Régen gyerekként, a távolról jött ember okosságát csodáltuk benne: hozott Milka csokit, Tobleronet, pár levetett nyugati holmit, játékokat és tusfürdőt. Ennek mi örültünk, boldogan elfogadtuk a nagy szegénységben, a vasfüggöny mögött. Olyan volt, mint az indiánoknak a színes üveggyöngyök, az aranyukért cserébe. Meséltek nekünk arról, hogy milyen nyugaton élni, s mi tátott szájjal hallgattuk őket. Arról álmodoztunk egyszer mi is így élünk majd, ma már nem így gondoljuk. Ma már jobban becsüljük a saját értékeinket és a saját itthoni jólétünk megteremtésén fáradozunk. 
Ugyanúgy, mint A veréb is madár című rendkívül szórakoztató, szocialista vígjátékban, amelyben Kiskabos játssza saját magát, az itthon ragadt testvért és az Amerikából hazalátogató ikertestvérét is, aki itt akar üzletet kötni. 
A csinos, bolti, modell nőt a külföldi vendégnek, delegációnak csomagolópapírba csomagolva adják el. Gyárlátogatáskor emeletenként leterítik a piros futószőnyeget, mert itt minden szép és jó, de a hátsó tűzlépcsőn loholnak fel a munkások a szőnyegtekerccsel, mert csak egy van belőle.
Most pont fordítva van. Már nem csak ők élhetnek jól. Lehet, hogy az illető megteremtette a külföldi egzisztenciáját, de nem az a hazája, idegen környezetben él, lehet, hogy vannak barátai, tisztelik a kollégái, de mindig idegen marad, mint oly sok külföldre vándorolt nagyságunk. Karády Katalin, vagy Jávor Pál, esetleg Kabos Gyula színészek, akik itthon ünnepelt sztárok voltak, kinn meg gyakran a meg nem értettség, anyagi gondok, sikertelenség, éhezés várt rájuk. Ezerből egy olyan, mint Teller Ede, vagy Bíró Lajos, Karikó Katalin tudósok vagy azok a hollywoodi magyar szakemberek, akiknek a nevét jegyzik és sikerre viszik a tudásukat világszinten. De ők büszkék voltak a hazájukra és a riportokban soha nem beszéltek lekezelően, sőt szerényen. Mert az anyaország táplálta azt a tudást, amiből boldogultak. Semmi sincs önmagában, senki sem lehet sikeres mások segítsége nélkül. 
Marosvásárhelyi Kleindl László  -Laci könyvkiadó barátom, egyszer mesélte egyik Kolozsvári Magyar Napokon, a könyvutcában, hogy azok a külföldre vándorolt magyarok a legrosszabbak, akik hazalátogatva azt kérdik:
-Hogy lehet itt élni?
-Köszönjük megélünk- felelte szerényen, de, hogy mit gondolt magában nem közölte velük.
Én meg azon töröm a fejem, a bicskanyitogató pofátlanságon, hogy ezek az emberek mit hisznek? Mint az a néhai rokon, akit Kolozsvárra hazalátogatva Nagymamám etetett-itatott és utána azt hazudta Budapesten, hogy ő vásárolt be nekik, nehogy éhen haljanak a nagy nyomorban. Na ja.

A jóltartást meg kell fizetni, ha már a szállás és a szakács ingyen van évtizedekig. Otthon aztán lehet nagyzolni azon, amit a szegény rokonon megspóroltál. 
Az én vevőm, egy élénksárga dzsekis, kisimult arcú, kövérkés, hatvanas nő volt, akinek miután illedelmesen köszöntem, hisz vásárló, s a főnököm szerint a pénznek előre köszönünk, így szólt hozzám tört magyarsággal:
-Van itt a két herceg?
Bámultam rá, mint Rozi a moziban. 
-Szerzői nevet tudna mondani?
-Nem, nézze meg a computerben! -utasított ellentmondást nem tűrően, mintha minden tudás ott lenne. Délután egy kedves lány megdicsért, hogy mennyi könyvet tudok fejből, de az egy másik történet. 
Nézem neki A két herceget, semmi. Kishercegről már hallottam, olvastam is, de két hercegről nem. 
Kezdte elveszteni a türelmét, hogy nem találtam. 
-Most jelent meg! -rivallt rám.
Ezt az egetrengető információt naponta kétszázszor halljuk. 
Kerestem a nagy Googleban, semmi. Kutattam az összes nagy könyvterjesztő oldalán, semmi. 
-Németországban Zwei Prinz címmel jelent meg, ez olyan szexuális felvilágosító mesekönyv gyerekeknek. 
Ennyit még én is tudok németül -gondoltam, pedig ezzel a nyelvvel boldogultam a legkevésbé, a latin nyelvekkel inkább.  
-Értem, de nálunk nincs ilyen-feleltem. 
Szája lefele konyult, arca elkomorult. 
Nagy sértődötten kivonult, köszönés nélkül. 
Mi, akik itt faekével szántjuk az ugart, amit ökrök húznak, nyereg alatt puhítjuk a húst, hátrafele nyilazunk a lovainkról és gyertyával világítunk este, amikor bibliát olvasunk, ezt sem tudjuk. 
Köszönjük az újabb tapasztalatot, megint okosabbak lettünk. 
Mi tudunk itt élni.

Tetszett a történet?

2 2

Regisztrálj és olvasd Kocsis Nagy Noémi 126 történetét!


  • 1201 szerző
  • 785 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Műfaj

szatíra

Rövid leírás / Beharangozó

Van a külföldre húsz, harminc, negyven, ötven éve kivándorolt magyarnak az a típusa, aki mindenkinél mindent jobban tud.
Tisztelet a kivételnek persze, de amelyikről én szoktam írni az nagyon idegesítő..
Kiment -mi így mondtuk valamikor, megteremtette az egzisztenciáját, online folyton okoskodik, mindenkit lesajnál, mindenkinél mindent jobban tud. Az online világon kívül a személyes megjelenése kisebb vihart kavar. Az itthoni közösségekbe, boltokba belépve is sokszor zavart kelt. Régen gyerekként a távolról jött ember okosságát csodáltuk benne: hozott Milka csokit, Tobleronet, pár levetett nyugati holmit és tusfürdőt, amit mi csodáltunk, boldogan elfogadtunk a nagy szegénységben, a vasfüggöny mögött. Meseltek is nekünk arról, hogy milyen nyugaton élni, s mi tátott szájjal hallgattuk őket. Arról álmodoztunk egyszer mi is így élünk, ma már nem. Ma már jobban becsüljük a saját értékeinket és a saját jólétünk megteremtésén fáradozunk.

Rövid összefoglaló

Van a külföldre húsz, harminc, negyven, ötven éve kivándorolt magyarnak az a típusa, aki mindenkinél mindent jobban tud.
Tisztelet a kivételnek persze, de amelyikről én szoktam írni az nagyon idegesítő..
Kiment -mi így mondtuk valamikor.

Olvasási idő

3 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Kocsis Nagy Noémi nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!