Barion Pixel nuuvella

Rafael Tumount

Történetünk színpadi bemutatással kezdődik, túlzást nem ismerő eposzi jelzőkkel, drámai betoppanásokkal és sokatmondó pillantásokkal.

Egyik sokatmondó pillantás se hordozott még annyi szemtelenül kendőzetlen ellenérzést, keveredve épp csak annyi vággyal, amennyi egy füstös illatú édes parfüm ködéből issza be magát a bíbor kanapé kényelmes karfájába, mint az a sokat mondó pillantás, melyet Miss Carol vetett a szoba másik végén cigarettázó fiatalember felé. A hölgy, aki bár épp csak hölgy volt, kényelmes vászon nadrágjában úgy ült minden nehézség nélkül a szóban forgó kanapé karfáján, mint aki előző életében már férfiak hadán ismerte ki magát és inkább választotta a megtörhetetlen önállóságát, mintsem bizalmat szavazzon egyiknek is. Mentségére legyen szólva, jól állt neki a közöny.

Ezt még az izzó cigarettacsikket hanyagul ujjai közt tartó fiatalember is kénytelen volt elismerni, miközben próbált nem tudomást venni erről az egyértelmű tényről és így inkább a könyvespolc felé fordulva ismételte meg a kérdését.

- Tehát nem talált a testvére semmilyen kézzel fogható nyomot a projektor hollétéről?

- Szavakba öntsem, hogy nem áll szándékomban erről több információt megosztani?

- Nem, köszönöm - kezdte hátra se fordulva Rafael Tumount, egyike azon kevés bolygóközi régészeknek, akik azidőtájt a Karilia csillagrendszer ködös múltját kezdték kutatni, de persze ő akkor még csak egy kissé különc, fiatal, ambiciózus oceanológus volt, akit senki sem ismert és neki nem is volt szüksége senkire. - Bár meg kell hagyni, reméltem, hogy...

- Hogy mi? Hogy talán meggondolom magam?

- Még mindig ennyire bántja, hogy megkaptam a fivére munkáját?

- Még mindig ennyire bánt, hogy megszentségteleníti azt - villantotta rá szemét a hölgy és kezét mélyzöld pulóvere előtt egymásba fonta.

A felső dekoltázsa alig volt kirívó és az ilyesfajta részletek egyébként se kötötték le őt. Carolról elmondható volt, hogy a nőiessége nem ezeken múlott. Nem mintha valaha nőies külsőt szeretett volna ölteni. És nem mintha valaha szüksége lett volna rá.

- Csatlakozhatna az expedícióhoz - tekintett hátra válla felett Rafael.

- Miért csatlakoznék?

- Miért ne csatlakozna?

Kezdődő szócsatájukat a hirtelen kitáruló ajtó nyikorgó zaja törte meg. Rajta egy frissen nyomtatott, hatalmas térképet lobogtató cingár fazon lépett be.

- Rafael, az Istenért! Szerinted mit jelent, hogy te vagy a szakértőnk? Azt, hogy én nem vagyok. Szerinted szükségem lenne rád, ha mindezt érteném? - terítette le az asztalra Manoel a mérési eredményeket - Elnézést, hölgyem!

- Úgyis távozni készültem.

- Ne, kérem - lépett felé Rafael - Csak egy percre.

- Nem tud meggyőzni.

- De ő igen.

Rafael újra a könyvespolc felé fordult és egy megsárgult lapú könyvet emelt le az egyik sor tetejéről.

- Morikawa - fordította felé a borítót.

- A Fekete Szemű hold-ispán?

- Reméltem, hogy tudni fogja.

- Hol szerezte?

Rafael elmosolyodott a hölgy érdeklődésén és próbálta nem kimutatni diadalittas lelkesedését.

- A fivére jegyzetei közt - válaszolta, mire Carol döbbenten rámeredt.

- És mi áll benne?

- Sajnálom, de csak az expedíción résztvevők lehetnek beavatva ilyen részletekbe.

- Aha.

Manoel időközben még mindig az asztalon támaszkodva várta az események alakulását, miközben a mérési eredmények fölé hajolva nézte őket. 

"És itt megfigyelhetjük, ahogy két túlságosan racionális ember a teljes ignorancia mögé menekül az érzéseik elől, miközben próbálják nem randevúra hívni egymást" - vonta fel unottan a szemöldökét gondolkodás közben.

- Ha érdekli, továbbra is áll az ajánlatom - mondta Rafael.

- Gondolkozom.

Carol csak Manoel felé biccentett egyet, majd köszönés nélkül kilépett az ajtón.

Amint az ajtó becsukódott, Rafael győztesen a levegőbe bokszolt.

- Megmondtam.

- Technikailag én mondtam meg.

- Nem, Manoel, én mondtam hamarabb - túrt bele a hajába Rafael és visszahelyezte a könyvet a polcra.

Meglazította ingét a nyakánál és ledobta magát a székébe.

- Tehát, hol tartasz?

- Ott, hogy ha újra végig kell néznem Mr. Játszom A Kiismerhetetlen Nagypofájú Tudós Rafaelt, akkor kiugrok az ablakon. Nem tudnál egyszerűen csak kedves lenni vele?

- Drága barátom, te akkor sem tudnál modortalan lenni vele, ha véletlen tényleg elérné, hogy ne indulhasson az expedíció.

"Te pedig akkor sem tudnád beismerni az érzéseid, ha véletlen a karjaidban találnád őt" - gondolta Manoel.

- Egyelőre nem tűnik úgy, mint aki komolyan gondolja a pert.

- És nem bánnám, ha így is maradna - mondta Rafael - Úgy tesz, mintha nem vettem volna én is részt az eredeti expedíción a fivérével együtt.

- Csak egy konyhás fiú voltál.

- Évfolyamtársak voltunk! Csak mert egyedül a konyhán maradt hely, miután az összes protekciós diákot felvették, még nem jelenti, hogy a főzés lett volna az egyetlen, amit csináltam. Mit is mondtál, mikor bejöttél? Miért kellek ide?

Manoel csak megforgatta a szemét és a papírt Rafael arcába nyomta.

- Azért, hogy analizáld ezt a szélsőértéket.

- Köszönöm, még jól látok - tette vissza a lapot az asztalra Rafael.

A falon a kopott lapú üvegóra mind a négy mutatója többször is körbejárt, újra és újra elütve az egészet. Az utcáról egyre több jármű zaja hallatszott fel, ahogy a munkaidő vége felé hazaindultak az emberek és a lemenő nap vörösen izzó utolsó sugarai az asztal egyik végéről lassan a másikra vándoroltak. Rafael nem végzett a számításaival, de már el kellett volna hagynia az épületet. Estére senkit sem engedtek maradni, mert a hajnali szelek megnehezítették a közlekedést. Nem akarták, hogy akkor bárki ki-be járkáljon.

Az éjjeliőr másodjára nyitott be, hogy kezdené a zárást, úgyhogy Rafael aznapra feladta. Visszahúzta cipőjét, amit időközben az asztal alá rúgott és a kabátján kívül mindent otthagyott másnapra.

Már éjfél körül járt, ami azt jelentette, hogy csak egy óra várakozás után indult a vonatja. Felhajtotta kabátja gallérját, hogy jobban védje az erősödő szelektől és elhelyezkedett a peron egyik padjának szélén, hogy addig is pihenjen egyet. Nem telt bele sok időbe, mire már csak távoli zúgásként hatott számára a szél süvítése és egyik pislogása kissé hosszabbra sikerült, mint tervezte.

Tetszett a történet?

5 4

Regisztrálj és olvasd Koltai Beatrix 12 történetét!


  • 1201 szerző
  • 785 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Műfaj

sci-fi

Rövid leírás / Beharangozó

A Karilia csillagrendszer több birodalom számára is rejtélyt jelent. Egy letűnt kor civilizációja temérdek felfedezésre váró területet hagyott hátra, de a régészet mikor volt a 3423. században kifizetődő... Ekkor épp mindenki csak a földeket, bányákat, forrásokat kereste, mert a gazdaság, hát, még szépen szólva is a béka feneke alatt volt.
Rafael Tumount egyetlen szerencséje az volt, hogy a fénykorból még hátramaradt egy expedíció, amit papíron el kellett végezni, de már senki sem akart vele foglalkozni. Így kezdődött az ő kalandja, melyről elmondható, hogy az eredetileg kitűzött cél szempontjából totális kudarcba fulladt. Az eredetileg kitűzött cél szempontjából.

Rövid összefoglaló

Csillagközi expedícióra nem árt egy, vagy jobb esetben két szakértőt is elvinni, de még szórakoztatóbb, ha fogadsz a rivalizálásukra. Ha az egyik nem szeretne csatlakozni, kell egy ráhatás. A ráhatás pedig vagy könyv, modortalanság, vagy szemtelen tekintet lesz, efelől még nincs konszenzus.

Olvasási idő

5 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Koltai Beatrix nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!