Mavis a pisztolylövedék nyomát szemlélte az autója kerekén, miközben egy pulóvert a feje fölé tartva guggolt az esőben. Volt nála gyorsjavító folyadék, ha defektet kapna, de ekkora lyukat nem tudott betömni vele. Miután a két ismeretlen alak átpakolt egy eszméletlen férfit az egyik autójából a másik csomagtartójába és egy kellemetlen másodpercig tartó szemkontaktus után belelőttek az ő kerekébe, Mavis még egy darabig a benzinkút külső fala mellett szentségelt és a biztonság kedvéért várt egy keveset. A két alak nem jött vissza és más autó sem érkezett a hajnali sötétben, így visszament az autójához, hogy szemügyre vegye a gumikat.

Az eső azóta is zuhogott és az összegyűlt vízmennyiség kisebb folyókban csorgadozott a kút betonján.

Mavis idegesen ökölbe szorította a kezét és bele akart csapni a legközelebbi falba, de mivel ez a saját autója oldala volt, így csak megtámaszkodott rajta, majd lemondón leeresztette mindkét kezét. A pulóvere így is csöpögött már a víztől és nem segített sokat.

- MKL5P32 - ismételte a rendszámot, miközben visszaindult.

Belökte a benzinkút ajtaját és leült újra az ablak mellé. Eltörölte az arcára folyt esőt és előhúzta a mobilját.

- Gyerünk, Tia, vedd fel - mondta maga elé, miközben elkezdte csörgetni az egyetlen embert, aki egy napon belül bármilyen eseményt le tudott nyomozni. És akit Mavis ismert.

- Mavy drágám, hát helló - szólt bele egy édes hang a másik oldalt.

- Tia, mentsd meg az életem. Le tudsz futtatni egy rendszámot most?

- Diktálhatod.

- MKL5P32, a faszi rálőtt a kocsimra - törölte meg újra a vizes arcát Mavis.

- Hogy micsoda?? Istenkém, hol vagy? Nem esett bajod? Mavy hordod, amit adtam neked?

- Persze, attól könnyezem ennyit. Ezek a kontaktlencsék iszonyat irritálóak.

- Ne izélj, már. Lekérem a felvételt - sóhajtott Tia és billentyűzetpötyögés hallatszódott - Istenkém! De ronda alak. Épp nézem, amit láttál. Nem futnék össze vele. Oh, meg is van a neve. Gregers Babiavic, gyógytornász. Persze, én meg a galaktikus cárné. Ha ez egy gyógytornász, én hátast dobok.

Tia kommentálva pörgette a felvételt, amit a Mavisnek adott kontaktlencse készített az elmúlt 24 óráról. Mavis mosolyogva megrázta a fejét és elvett egy szalvétát a pultról.

- Tia, az autót nézd.

- Merre jártál előtte? Uuuh, egy Horacy Siper - mondta elismerően Tia, megnyomva a szótagokat, és Mavis biztosra vette, hogy még a szemöldökét is huzogatta hozzá - És micsoda rendszáma van, KD92KD3.

- Tia … - sóhajtott türelmetlenül Mavis.

- Nyugibugi, nézem az ürgét. Bár a helyedben távol maradnék tőle. Nem féltelek. Veled sem jönnék szembe az utcán, ha mérges vagy, de nem ér annyit - csacsogott Tia, de mielőtt Mavis újra megszólalhatott volna, meg is találta a központi kamerák felvételeit az autóról - Hamar lehajtottak a pályáról és a tenger felé mentek. Sorompós övezet, a fegyveres őrökkel.

- Ennek akkor lőttek - dobta vissza az asztalra a szalvéta darabot Mavis, amit addig gyűrögetett.

- Várj, várj. Ez érdekelni fog. A Salamander Hillre mentek…

- A legutolsó hely, ahova betenném a lábam - fújt dühösen Mavis.

- … és a Horacy Spider is.

Mavis csodálkozva várt egy pillanatot.

- Úgy érted, egy helyre?

- Nem egészen. A Horacy begördül kicsivel három után, ekkor még bőven a pályán mentél a kút fele. Ott vagy most is, nem? Aztán fél hatkor megjelenik ez a két gusztustalan zöld autó is, de 5 óra 32 perckor másfél perces karbantartást végez a szerver és ilyenkor egy másodlagos egység veszi a kamerákat, de azt tegnap kikötötték. Én nem hívtam fel a közlekedés felügyeletet, hogy helló, amúgy bent vagyok a rendszeretekben és van egy kis biztonsági résetek. Egy idő után csak észreveszik.

- Szóval, nem tudod, hogy hova ment a két autó? - kérdezte Mavis.

- Azt gondolnám, másfél perc alatt nem mehettek nagyon magasra. Vagy várj … - Tia elgondolkozva összeszűkítette a szemét - … nem, nem tudom megítélni.

Mavis elmerengve megtámasztotta az állát és egy pillanatig dobolt mutatóujjával a mobil oldalán.

- Tia, lehetséges, hogy ugyanoda mentek, mint a Horacy Spider?

A vonal másik végéről megint billentyűpötyögés hallatszódott és Mavis azt feltételezte, hogy barátnője nagyban keres valamit.

- Megvan a száma. Felhívom - szólt bele újra.

- Mi? Várj … - Mavis nem tiltakozhatott sokáig, mert már hallotta a dupla sípolást, ami azt jelezte, hogy Tia ugyan benthagyta őt a hívásban, de már egy másik számot csörget.

Pár másodperc várakozás után fel is vették a telefont és egy kimért, illedelmes férfihang köszönt bele egy bizonyos Angevin birtok képviseletében. Tia azonnal átváltott egy hivatalosabb hangvételre és műkincskereskedőnek adta ki magát, aki éppen ritkaságnak számító autókban, motorokban és hajókban utazik. Érdeklődött a család birtokában lévő értékekről és mikor a másik oldalt elhangzott, hogy a beszélgetőpartnerük munkáltatója oldtimer autókat gyűjt, Mavisnek is felcsillant a szeme. Megtudták, hogy igen, van Horacy Spiderjük, de nem, nincs olyan autójuk, mint a két zöld másik. Az illető, aki feltehetően a komornyik volt, nem beszélt sokat, így hamar le is tették a hívást és Tia visszatért a szokásos csevegős énjéhez.

- Na, mit szólsz? Egy Horacy, meg még ki tudja mennyi csilivili kocsi, plusz két kifejezetten vészjósló alvilági alak, akik valahol a közelben lehetnek.

- Úgy hangzik, mint egy kellemes reggeli program - nézett ki az ablakon Mavis, ahol időközben kivilágosodott - Még nincs 8 óra, de máris érdekesebb ez a nap, mint a héten bármelyik.

- Ugye most csak viccelsz. Én nem mondtam komolyan, hogy menj oda - hüledezett Tia.

- Jaj, ne aggódj. Dehogy megyek oda - indult el kifele Mavis.

- Ha kinyiratod magad, én verlek meg. És tudod, milyen bunyós vagyok.

Mavis elnyomott egy nevetést és elővette légdeszkáját a csomagtartóból.

- Kösz, Tia, tudod, hogy imádlak.

- Nem te tehetsz róla, mindenki imád - incselkedett Tia, majd letette a hívást és elküldte Mavisnek a címet.

Mavis ledobta a deszkát, ami fél méterrel a föld felett meg is állt, majd felpattant rá és elsiklott vele a legközelebbi elágazásig. Túl jól ismerte az utat a Salamander Hillnek nevezett hatalmas, elkerített övezethez és még mindig a kisujjában volt, hogy hogyan tudja kicselezni a kapuit őrző fegyveres katonákat.