Nagyon várta azt a napot. Százszor eltervezte, minden egyes apró részletét. Ma reggel is korán felkelt és míg a kávéját szürcsölgette, végiggondolta, mit kell még elintéznie. Egy darabig ujjai között forgatta a kiürült kávéscsészét, majd egy hirtelen mozdulattal  felállt és járkálni kezdett az apró konyhában. Mezítelen lábnyoma nedves lenyomata, foltot hagyott a sötét járólapon. Minden reggel korán kelt, jóval korábban, mint ahogy az ébresztő hangja megzavarta volna a hajnal álmos csendjét. Kellett neki az a plusz idő, hogy sorba rendezze folyamatosan elkószáló gondolatait, amik szinte külön életet éltek a fejében és miattuk képtelen volt egy dologra koncentrálni. Pedig most muszáj, az a nap fontos lesz mindkettőjüknek.

Fél órával később már a felugró reklámokat nézte. Miután túl költségesnek találta a jet ski-t és a vízibiciklit, a csúszdát pedig túl gyerekesnek, csalódottan csapta le a laptop fedelét.

A kis ház a tóval álmai netovábbja volt. Mindig szeretett volna különleges helyen élni és ennek a helynek megvolt az a varázsa, hogy talán most először már nem akart menekülni saját élete elől. Tavasszal a virágzó fák beborították lehulló szirmaikkal, s a tó olyan volt, mint egy illatos fürdő. Nyár elején megszólalt a békák szerenádja és ő fagyos téli napokon már alig várta az álomba ringató szerelmes dalaikat.

Nagyon várta kislánya érkezését. Az orvosi tanácsok ellenére tudatosan vállalta őt és a kicsi lány pont olyan lett, mint amilyennek elképzelte. Fürtös fejecskéje, állandó mosolya…Még ma is bebandzsít, ha valamit meredten néz – ez a gondolat mosolyra késztette.

 Jövő héten lesz a születésnapja. Újabb kávét töltött magának és leült, hogy végiggondolja, kinek is kell meghívót küldenie.

Gondolatait a bejárati ajtó csapódása szakította félbe.

-Anyaaa!

-Barbiéknál lesz a szülinapom, te csak a tortát hozd, meg rendelj pizzát, légysziii!

A kávéval teli üvegcsésze hangos csörömpöléssel tört össze a padlón. Egy darabig még nézte az üvegszilánkokon játszó hajnali napsugarakat és a szétfröccsenő kávé barna plecsnijét a falon.

-Persze. Csak feltakarítom a szilánkokat…