Barion Pixel nuuvella

Lányom lettél

-Mennyit kell még aludnom, Kata? – lökte félre a kislány az asszony kezét, hogy belekucorodjon az ölébe. -Már nem sokat, kicsim -ölelte át Kata Lilit, egy puszit nyomva a homlokára.

Miután lefektette a kislányt, céltalanul járt-kelt a lakásban. Összeszedte a játékokat, kint a homokozóra ráhúzta a fedelet. Vihar közeledett. A bodros bárányfelhőket sötétszürke sáv váltotta fel az égen és már érezte az eső illatát.

Feltétel nélküli szeretet. Ez a három szó zakatolt a fejében, mikor elkezdett emlékezni. Egy éves kora óta nevelte Lilit és érezte, hogy nem szabad magához közel engednie, de azt nem, hogy így is belehal az elszakadásba. Pedig a kislány nagyon várja, hogy örökbe fogadják. Esténként még hallotta suttogását, ahogy az új szót ízleli: „anya”.

Neki és Pistának nem lehetett gyermeke, talán ezért döntöttek így, hogy nevelőszülők lesznek. A gyermeket mindketten Isten ajándékának tekintették és próbálták eszerint is nevelni őket. Pont úgy, mintha mindegyik a sajátjuk lett volna. De az út nem volt könnyű. Látta az irigységet az emberek szemében, ahogy a hétszemélyes autó befordul az iskola elé és élénken emlékezett a kérdésekre is. „Meddig marad itt nálatok?” Mennyit kapsz, megéri?” 

Az emberek nem tudtak semmit. Egyszer-kétszer még Lacika osztályfőnöke is szólt, hogy a kisfiú túl sokat eszik és a tenyerébe nyomkodja a ceruzáját. 

Lacika túl későn került hozzá és élénken emlékezett az átélt borzalmakra. Hogyan értené meg bárki is, mennyire félt, hogy másnap már nem kerül étel az asztalra és hogy számára a fizikai gyötrelem enyhítette a lelki kínt?

A kislány felébredt és kacagva-csicseregve röpködte körül. Mártáról és Tamásról beszélt, akik örökbe fogadják.

-Képzeld Kata, rózsaszín szobám lesz és csak az enyém! És Tamás megígérte, hogy elmegyünk az állatkertbe és születésnapomra akkora, de akkora tortát kapok, rózsaszínt! Két kis karjával hatalmas köröket rajzolva mutatta, mekkora tortát fog kapni és csak kacagott, kacagott.

Márta estefelé telefonált. Meggondolta magát. Kata nem hallgatta végig a magyarázkodást, hogy mekkora felelősség, mennyi lemondás, különben is, az egészet csak Tamás erőltette. Feltétel nélküli szeretet…erre gondolt, mikor csendben letette a kagylót.

Másnap, mikor meglátta Lili véresre karmolt arcát, döntött. Két gyermeket örökbe fogadott már és a szíve mélyén még örült is neki, hogy Lili lesz a harmadik.

Szorosan átölelte a kislány sírástól rázkódó vállait. Megvárta, míg zokogása csendes hüppögéssé csitul és halkan a fülébe súgta: „kislányom”.

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Kovács Andrea 46 történetét!


  • 1200 szerző
  • 784 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Kovács Andrea

Lányom lettél

Műfaj

szépirodalom

Címkék

Rövid leírás / Beharangozó

Egy örökbe fogadható kislány története.

Rövid összefoglaló

Történet egy kislányról, aki arra vár, hogy örökbe fogadják. A valóság sajnos nem mindig happy end.

Olvasási idő

2 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Kovács Andrea nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!