Barion Pixel nuuvella

Karácsonyi csoda

Azon a kora őszi délután fájdalomtól elgyötörve járkáltam fel s alá. A fiam születését csak decemberre vártam és ugyanúgy elöntött a kétségbeesés, mint néhány évvel ezelőtt. Nem történhet meg újra. Milyen isten az, aki másodjára is elvenné tőlem? A múlt képei, mint apró mozaikdarabok buktak a tudatosság felszínére. Víziók gyötörtek az apró fehér koporsóra hulló földről, a sírba dobált virágokról, a nyirkos, szürke őszi napról. Láttam önmagam, ahogy lehajtott fejjel állok a sír mellett. Egyedül, összekulcsolt kezekkel. Mindenki elment már, csak én nem mozdulok.

A műtő hűvöse jéghideg kezekként ölelt körül, lehunyt szemeim gödrében összegyűltek a könnycseppek. Hallottam a felsíró gyermekemet, láttam a tőlem őt elragadó kesztyűs kezeket. S néhány nappal később, az inkubátor mellett sebtében tanácskozó orvosi konzílium eredménye, ”a vírust nem sikerült lokalizálni.”

S ott feküdt ő. Bezárva a reménytelenség üvegházába, maroknyi testéből szerteágazó csövekkel. Csak pihegő mellkasa emelkedése jelezte, hogy szíve még dobog, még élni szeretne…

Eljött a karácsony. A sűrű pelyhekben hulló hó lassan fehér takarót borított a tájra, eltakarva a város minden szennyét. A számkivetettként, elkülönítve fekvő gyermek mellett, csak a monitor folyamatos pittyegése adta hírül a még mérhető életjeleket.

Az üvegajtó hangos csattanással csapódott be mögöttem, amikor az intenzív osztály kis öltözőjébe léptem. Felvettem a lábzsákot, a sapkát és a hátul megkötős zöld köpenyt. Használatuk immár mindennapos rutinná vált és egy idő után megértettem, hogy ez a néhány ruhadarab jelenti azt a védelmet, amivel megóvom őt a külvilág kórokozóitól, mert felvételük csak a szülők kiváltsága volt.

Nem tudom, hogy Mama, hogy jutott be ide. Nem tudom, hogy mennyit könyörgött, mit ígért, kit vesztegetett meg, hogy beengedjék. Állt az inkubátor mellett, könnypárás szemüvegét törölgetve, a fordítva felvett zöld köpeny megkötői minden mozdulatánál céltalanul repkedtek körülötte. Sapkája félrecsúszott, mikor közel hajolva elsuttogta, mennyire várja őt haza.

S egy hónap múlva hazamentünk…

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Kovács Andrea 46 történetét!


  • 1235 szerző
  • 831 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Kovács Andrea

Karácsonyi csoda

Címkék

Rövid leírás / Beharangozó

Visszaemlékezés

Rövid összefoglaló

Milyen esélyekkel indul az életben egy koraszülött kisbaba? Mit érez egy édesanya ebben a nehéz helyzetben? A történetből kiderül...

Olvasási idő

1 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Kovács Andrea nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!