2020.11.09 New York

A Madison Square Garden közönsége majdnem felrobbant, mikor a helyi sztár ájultan terült el a ring padlóján. Anthony Miragliotta a középsúlyú bajnoki címét igyekezett megvédeni a los angelesi Denis Mosley ellen, ráadásul az utolsó menet első feléig úgy nézett ki, hogy ez menni is fog neki.
  Tony könnyedén bokszolt, jó hatással volt rá a hazai közönség. Az ütései gyorsak voltak, a lábmunkája pedig olyan pazar, hogy a ring mellett helyet foglaló szakkomentátorok ódákat zengtek róla. Denis a hatodik menetre már kétszer is megjárta a padlót, de a hatalmas szíve és a győzni akarása talpra állította. A jó kötésű bokszoló űzte, hajtotta az olasz–amerikai ellenfelét, de többnyire a fedezékét vagy a levegőt ütötte mellette.
  – ÜSD KI! ÜSD KI! – zengte a közönség, Tony pedig időről-időre meg is próbált eleget tenni az akaratuknak, és kemény kombinációkkal támadta a jó iparosként utána masírozó Mosleyt.
  Már alig volt másfél perc a tizenkettedik menetből, mikor Mosley egy utolsó rohamra indult. Két kemény egyenesen kellett keresztül gyalogolnia, de végre beért az ütőtávba, ijesztett jobbal, majd egy betonkemény balhoroggal pontosan állon vágta a bajnokot. Tony térdei megrogytak, ő pedig eszméletlenül terült el a padlón, mire a mérkőzésvezető azonnal beszüntette az összecsapást.
  Mosley térdre borult és egyenesen az égre nézett, minden ereje elszállt, ő pedig szótlanul bámulta a ring felett vakítóan égő reflektorok fényét. Meg akarta köszönni istennek, hogy erőt adott neki, de csak arra tudott koncentrálni, hogy minél több levegőt szívjon a tüdejébe. A nézőtéren döbbent csend volt, a bokszoló pedig arra lett figyelmes, hogy tisztán hallja a légzését.
  Az orvosok hosszasan vizsgálták Miragliottat, majd amikor úgy döntöttek, hogy biztonságos egy székre ültették a bokszolót. A közönség ekkor tapsolni kezdett, de ez a taps nem az újdonsült világbajnoknak szólt, hanem a lokális kedvencnek.
  Mosley derekára csatolták az IBF piros övét, de mikor beszélni kezdett a mikrofonba a maradék közönség hangos fújolásba kezdett. Mosleyt zavarta a reakciójuk, de tudta, hogy a boksz egy hálátlan játék, ő pedig ma este rengeteg embernek rontotta el a kedvét.
  – Denis Mosley tehát tizenkét menetnyi kemény iskolaboksz után, fordítani tudott a tizenkettedikben, és a padlót is megjárva szerezte meg az IBF bajnoki címét. Mit is mondhatnánk, ilyen a boksz, néha egy szerencsés ütés dönt – zárta a riporter a beszélgetést.

A következő hetek arról szóltak, hogy a bokszújságírók egymásnak adták a kilincset Anthony Miragliota házánál. és a jövőről kérdezgették. Denis Mosleyt egyre jobban zavarta, hogy a csapból csak az folyik, hogy egy szerencsés ütéssel nyert és, hogy az újságírók tovább koptatják az így is unalmas közhelyet, miszerint ilyen a boksz.
  – Szerencsés ütés, még mit nem – morogta Mosley edzője a vele interjút készítő fiatal újságírónak – Maga az első aki minket is megkeres a mérkőzéssel kapcsolatban.
  – Próbáltam elérni Mr. Mosleyt, de nem vette fel a telefonját.
  – Nézze el neki, kicsit belekeseredett a helyzetbe.
  – Abba, hogy világbajnok lett? Úgy gondolom, hogy pont az ellenkezőjét kéne éreznie, nem?
  – Dehogynem, de a szakma és a rajongók nem arról beszélnek, hogy Denis Mosley megnyerte a világbajnoki címet, hanem arról, hogy Anthony Miragliotta elvesztette. Pedig az az anyaszomorító nem feladta, nem letérdelt, hanem eszméletlenül rogyott össze a ringben. Állon lett vágva.
  – Egy szerencsés ütéssel.
  – Maga is kezdi? – szakította félbe az edző a riportert – Maga szerint a semmiből robbant ki az a kurva balhorog? Denis és én tizenöt éve dolgozunk együtt, és azóta csiszolgatjuk, azt a bizonyos szerencsés ütést. Vette a fáradtságot, hogy egy kicsit jobban utána nézzen a mérlegének? A huszonegy győzelméből tizenhat kiütés, ebből pedig tizenkettő balhoroggal lett kivitelezve. Ez a legjobb, legerősebb ütése, de ez korántsem jelenti azt, hogy csak úgy van és kész.
  Az a balhorog több milliószor lett már megütve edzésen, sparringon és iskolázásnál, ha csak rágondolok, megfájdul a vállam és a könyököm. Ő az egyetlen középsúlyú, aki még a mexicoi pajzsot is átüti egy balhoroggal, ha gondolja jöjjön vissza egy edzésére és tartsa neki. A bicepszem belseje és a mellkasom is csupa véraláfutás egy-egy edzés után.
  Tudja ő nem egy született tehetség, hanem egy szorgos iparos, ez pedig az ökölvívásban egy ritka és értékes tulajdonság. Lehet, hogy elég lenne egy héten ötezerszer megütni azt a balhorgot, de ő megüti tízezerszer, mert tudja, hogy eljön majd az a pillanat, amikor semmi másban nem bízhat, csak abban az unalomig gyakorolt, csonttörő balhorogban.
  Álljon elé egy edzés végén, mikor már lángol a bal válla annyit gyakorolta ezt az ütést, és akkor mondja a szemébe, hogy ez egy szerencsés ütés volt és, hogy ilyen boksz.