Peter elégedetten nézett végig a tetthelyen, az ajtóban őrt álló rendőr pedig értetlenül figyelte a nyomozó arcát.
  Mitől ilyen boldog az isten szerelmére? Ott fekszik egy halott férfi, ez pedig mosolyogva szemlélgeti a szobát, mintha csak egy gyönyörűen feldíszített bálterem lenne.
  – Nem nyúltak semmihez ugye? – tette fel izgatottan a kérdést a rendőrnek, közben pedig egy nicaraguai szivart forgatott a kezében. 
  – A tetthely érintetlen nyomozó úr, csak önökre vártunk. 
  Peter Rubble Sr. határozottan lépett be a szobába, és lassan tekintett körbe. A holttest vérbe fagyva hevert a szoba bal sarkában, egy tömör fa karosszék lába mellett. A nyomozó tekintete a padlóra meredt, gondosan megnézve, hogy hova is léphet, a következő mozdulatát pedig egy egészen halk nyikorgás követte az idősödő parkettából. 
  – Mi lenne ha megvárnál mielőtt belépsz a tetthelyre? – szólalt meg valaki az ajtóból, mire az ott álló őr is összerezzent.
  – Ha méltóztatnál időben megérkezni, talán nem kéne egyedül elkezdenem a helyszín felderítését – forgatta meg a szemeit a nyomozó. 
  –Tudod van aki az őrsön van napközben, nem pedig egész nap az utcákon cirkál – válaszolta Calvin Bones nyomozó, a hangjából pedig hideg ellentét érződött. 
Rubble mintha meg sem hallotta volna a csípős megjegyzést, lassan sétálgatott a szobában.
  – Miért nem voltak még itt a helyszínelők? –nézett Bones az őrre.
  – Mr. Rubble meghagyta, hogy senki nem teheti be a lábát ide előtt.
  – Ez komoly Peter? Már helyszínelsz is? Na, rohadt gyorsan gyere ki onnan mielőtt összebarmolod a helyszínt..
  – Gondolod nem jobb a szemem, mint egy frissen az akadémiáról kirepült srácnak?
  – Azt mondtam gyere ki – mondta neki Bones ellentmondást nem tűrő hangon.
A két nyomozó néhány egészen hosszúnak tűnő másodpercig idegőrlő szempárbajt vívott, majd az ötvenes évei végén járó Rubble gúnyosan elmosolyodott. 
  – Igazad van Calvin, dolgozzanak meg a helyszínelők a pénzükért, de ha megint sérülnek a nyomok, akkor te mondod el a főnöknek – az elegáns sötét öltönyt viselő Rubble komótos léptekkel indult el az ajtó felé, hogy aztán Calvint alaposan végigmérve lépjen ki a folyosóra – megfelel nyomozó úr?
  Bones a kemény new yorki rendőrnyomozó sztereotípiája volt, az embernek olyan érzése volt a közelében, mintha csak egy ezredfordulós thriller főszereplőjével nézne farkasszemet. Halk szavú, mogorva férfi, aki ugyanakkor rendkívül jóképű volt. 

A két nyomozó egy óra múlva jutott be a helyszínre, mire az helyszínelők elvégezték dolgukat Rubble már idegesen fészkelődött az ajtóban.
  – Hát neked mi bajod van? – kérdezte az kávézóból visszatérő Bones, akinek a kezében egy fekete gőzölgött. 
  – Azt se tudják, hogy mit csinálnak, az előző két gyilkosságnál is én mentem be előbb, és minden úgy ment mint a karikacsapás. Nem tudom, hogy mit akadékoskodsz folyamatosan, legalább a koromat tiszteletben tarthatnád! – förmedt rá a fiatal nyomozóra.
  – Úgy gondolom, hogy a protokoll a kor felett áll, de szólj nyugodtan ha tévedek.
  – Nielsennek nem volt baja a módszereimmel!
  – De Nielsen már nyugdíjba vonult, öreg darab volt mint te.

  – Nagyon fel van vágva a nyelved Bones, pedig én már akkor gyilkosságokat oldottam meg mikor még középiskolás voltál. Úgy gondolom nem véletlen, hogy én vagyok a kerület sztár nyomozója, az előző két ügyet is rekord idő alatt oldottam meg. Csak nem ez bántja a lelkedet, hogy az öreg remekül boldogul nélküled is?
  – Mire jutottatok? – hagyta faképnél Bones az öreget és a helyszínelő felé lépett.
  – A módszer első ránézésre ugyanaz. A holttest kelet felé néz, két lövés a gyomorba és a torok átvágva bal fültől a jobbig. 
  –A brooklyni rém, egyértelmű – szólt közbe Rubble – innentől bízzátok rám.
  – Nagyjából stimmel, de van itt más is, szerintem csak másolja valaki – válaszolt a helyszínelő. 
  – Mi más lenne? – kapta fel a fejét Rubble.
  – Találtunk egy gyufát, pedig az áldozat nem dohányzik.
  – Mutassa – képet közelebb Rubble, szinte félrelökve Bonest – Ez gázgyújtó, nem sima gyufa! Mondtam, hogy baromságokat hordanak majd össze –fordult idegesen Bones felé – Most már érted miért nem akarom, hogy bárki megelőzzön minket? Menjetek innen, beszélnem kell a nyomozóval.
  A helyszínelők szemlesütve hagyták ott a tetthelyet, nem tették zsebre azt a fejmosást amit a rangidős nyomozótól kaptak. 
  – Örülnék ha megértenéd, hogy minden okkal teszek – lépett egészen bizalmas közelségbe Rubble – maximalista vagyok bassza meg, nem szeretném ha egy ilyen hülye miatt lógna meg végül a rém.
  – Persze, érthető – mondta egészen nyugodtan Bones, akit meglepett Rubbel hirtelen jött őszintesége.
  – A vágás, nézd meg – vett elő egy korábbi fényképet – az ív, a hossz, minden egyezik. 
  – Félelmetes az egyezés.
  – Lenyűgöző – mondta Rubble csodálattal a hangjában.
  – Mi vagy te valami rajongó?
  – Ha nem érted meg, hogy kapod el? – fordult felé Rubble, egy egészen eszelős arckifejezéssel.
  – Úr isten Peter, a frászt hozod rám.
  – El kell merülj a gyilkos lelki világában, meg kell értsd, hogy mi, miért tesz.
  – Mit kell megértsek azon, hogy ez az őrült férfiak nyakát vágja keresztül?
  – Biztos megvan rá az oka, még ha nekünk ez elfogadhatatlan is. Ne gondolkodj sablon alapján Calvin, ez a pali sem egy sablon gyilkos, meg merem kockáztatni, hogy ez egy zseni. 
  Bones nyomozónak fület ütött a megszólítás, az idős kolléga ugyanis még sosem szólította a keresztnevén. Egyszerre volt különös és jól eső érzés ez neki, hiszen addig a pillanatig amíg jobban meg nem ismerte, hogy milyen ember is valójában Peter Rubble Sr., a példaképének tekintette. Rubble ugyanis amellett, hogy egy kivételes gondolkodású nyomozó volt, az életben sajnos egy önelégült, pökhendi alak volt, aki attól sem riadt vissza, hogy a nyomozó társak érdemeit a sajátjaként tálalja a rendőrfőnök vagy a sajtó elé. 
  – Milyen nyomon indulnál el? –kérdezte együttműködően Rubbletől, aki izgatottan dörzsölte össze a tenyerét. 
  – Negyvenes férfi, szépen berendezett lakásban. A bútorokat és a számítógépet elnézve jómódú volt, minden bizonnyal a pénzügyi szektorban dolgozott, tökéletesen illik a profilba.
  – Honnan vagy ebben ennyire biztos?
  – Figyelsz is a nyomokra, vagy csak nézelődsz? – mosolygott a fiatal zsarura – Nem tűnt fel a falon az oklevél? 2022 legjobb pénzügyi tanácsadója. Az ajtó mellett a kulcstartón pedig ott csüng egy BMW kulcsa
Bones elégedetten bólogatott, lenyűgözte Rubble tapasztalata. 
  – És a gyufa?
  – Miféle gyufa?
  –Hát a gázgyújtó gyufa.
  – Az jelentéktelen – legyintett Bonesra –, csak elterelik a figyelmünket azzal, hogy megjelölnek itt minden szart. 
  – Már bezacskózták ne foglalkozz vele. 
  – Hülye barmok, megmondtam, hogy nem számít.
  – Csak a munkájukat végzik.
  – Látni akarod milyen az amikor valaki tényleg a munkáját végzi? Kövess! – azzal elindult a test felé, majd kopogtatni kezdte mellette a falat. 
  – A rejtek ajtó – mondta lenyűgözve a fiatal nyomozó.
  – Pontosan – mosolyodott el Rubble mikor a kopogás üreges visszhangját meghallotta. Óvatosan rányomott a szögletes felületre, az pedig egy halk kattanással nyílt résnyire – az ördög a részletekben rejlik – mosolyodott el ismét. 
  – Mi ez a szag?
  – Miféle szag? – kérdezett vissza zavarodottan Rubble, akit szemmel láthatóan zavart, hogy Bones nem rajongva figyeli őt.
  – Nem érzed? Büdös dohány szag. 
  – Mit vagy ezen úgy meglepve? Harmincas sikeres férfi, a dohányzás már népbetegség. 
  – Pedig nem dohányzott, megmondták a helyszínelők is, valamint ha nem csak nézelődtél volna, hanem figyeltél is volna, láttad volna az asztalon a dohányzás ellenes prospektusokat is. 
  – Biztos leszokóban volt, vagy valami haverja volt nála – mondta mérgesen Rubble, aki már tajtékzott a dühtől amiért a fiatal kolléga nem itta szó nélkül a szavait – keressük meg inkább a névjegyét, mindig szokott hagyni valahol egy üzenetet.
  – Nagyon átvetted a lelkivilágát, megyek megnézem a konyhában. 
  A két nyomozó egész délután a helyszínt vizsgálta, majd este együtt ültek le a közeli kávézóban megvitatni az eredményeket. 
  – Egyértelmű, hogy a rém az – szummázta Rubble, és megdörzsölte a nyúzott arcát –, kikészít ez a pasas.
  – Pasas? Honnan tudod, hogy pasas?
  – Ugyan már, egy nő erre nem lenne képes. Ezek a holttestek irányba vannak állítva. Próbáltál te már élettelen testet mozgatni? Különben is, egyenlőség meg minden, de ez nem a nők asztala. 
  – Menjünk gyújtsunk rá – ásította Bones, és elindultak a szitáló esőben a kávézó elé. 
  Rubble elővette a reggel óta a zsebében heverő szivart, végig szagolta azt, majd a végét levágva vette a szájába azt. 
  – Van tüzed? – kérdezte Bonest, aki fémesen kattintotta ki a zippoját és gyújtotta meg a cigarettáját – hagyd, inkább elszaladok a boltba.
  –Derogál, hogy előtted gyújtottam meg a cigimet?
  – Dehogy – nevette el magát fáradtan Rubble – De a szivarozásnak kultusza van tudod. Az úriemberek szivar gyufát használnak, de minden kötél szakad akkor vihargyújtót. Attól a benzines gyújtótól szörnyű íze lenne – tette újra zsebre a szivart, majd elindult a bolt felé. 
  Mire Rubble visszaért, Bones éppen elnyomta a cigarettáját, majd a kabátja alá nyúlt és a fegyverét előrántva üvöltött rá Rubblera.
  – Térdre! Le van tartóztatva!
  Pár órával később Rubble és Bones egymással szemben ültek a kihallgató szobában, az idős nyomozó pedig csalódottan tekintett a fiatal társára. 
  – Te mégis mit gondolsz? Mit csinálsz? Egyáltalán, hogy jött ez az egész? Tudod, szeretném érteni az abnormális viselkedést. 
  – Mindig is csodálattal figyeltem a nyomozásaidat, de az utolsó kettőt tényleg túl könnyedén hoztad le. Először azt hittem, hogy ez tényleg a tapasztalat és a zsenialitásod, de ma nagyon feltűnt, hogy mennyire isteníted a rémet. 
  – Nem istenítem, csak sokra tartom.
  – Azért voltál te annyira ideges a helyszínelők miatt, mert tudtad, hogy hibáztál.
  – Miről beszélsz?
  – A gyufa öreg barátom, a gyufa. 
  – A gázgyújtó gyufa? Jézusom Calvin, te tényleg nem tanultál tőlem semmit?
  – Csakhogy abban a lakásban elektromos tűzhely van tudod? És ezt miattad vettem észre, mikor a névjegyet kerestük. Magadat árultad el, azzal, hogy beszéltél a szivar gyufáról. Amíg elmentél a boltba rákerestem, és akkor állt össze a kép. A büdös dohány szag, hát ezért nem szivarozik senki a saját lakásában, ismerős volt nekem az a szag. És ha halványan is, de nálad éreztem már. 
  Rubble eszelősen mosolyodott el, majd ördögi szemekkel meredt egyenesen Bonesra.
  – Hát mégis tanultál tőlem valamit Calvin, még engem is meglep, de nagyon szépen összeraktad a kirakós darabjait.
  – Egyet mondj el nekem Rubble, meddig húztad volna még ezt az egészet? Meddig sütkéreztél volna a dicsfényben? Hány ártatlan embert öltél volna még meg?
  – Csináltam volna amíg tudom, a nagyság pedig nézőpont kérdése. Felgöngyölítettem volna a saját ügyeimet, a végén pedig ha megunom ráfogom valakire. Előbb-utóbb úgyis jön valaki aki a profilba illett volna. 
  – Eszelős vagy Rubble, de most vége. Megrohadsz majd a börtönben, sokan várnak, sokukat te küldted oda.