Barion Pixel nuuvella

Az út Hirosimáig

 

Hatalmat ölelve, tébolyult vággyal

tapostak a kor hazug csillagai.

Illúziók fénye kábulatában

hurrázott a nép apraja, s nagyjai.

Diktátori béklyó szépséget sugallt,

felsőbbrendűséget más népek felett,

kommunák jólétét, felhőtlen álmot,

vagy isteni császár mutatott jelet.

Egymással versengtek megváltó tanok,

majd a gyilkos ösztön lobbantott lángot,

Mózesnek népét szemétre seperték,

s félelem űzte a tudós világot.

Einstein, s Tellerék, majd ezrek

leltek otthont messzi óceánon túl.

Felnéztek ott az igényes elmékre,

kik kutatták titkát, pokolban mi dúl.

Pokol kínja ült Óceánián is,

Japán vad dühétől izzott Pearl Harbor

Auschwitzban lobbant „égő áldozat”,

s röhögve vicsorgott két sötét lator.

Ragyogó elmék féltve a világot,

tudás oltárán atomot boncoltak,

hátha gyógyír lesz tűz a tűzzel szemben,

bénul az önkény, s több vért már nem onthat.

Oly vadnak odvát nyitották csodálva,

hol atom sugára csillaggá robbant,

és folyt a világ vad tűznek ölében,

bár kísérlet volt, a lélek megtorpant.

Pokol tüzét látni így valójában,

iszonyú élmény, a félelem szülte.

Fegyverként jogos ember ellen vinni,

dúlt a kétely, a tudatot megülte.

Hiába a féltés, diplomácia,

foglyot téptek golyók, nem volt kegyelem,

kamikázé robbant, dúlt az őrület,

beteg vadság ült a japán nemzeten.

Százezrek haltak, végét kellett vetni,

ne táncoljon senki borotva élén!

Hívjuk a tudományt újabb tüzével,

nagy sebet ejtsünk a büszkeség férgén!

Gyenge szív felett kegyetlen düh győzött.

Vessetek véget az esztelen harcnak,

Little Boy a tudás ékszere legyen

gyilkosa a dúló, eszelős dacnak!

Rakták a bombát az Enola Gay-re,

gyászos lélekkel indult a küldetés,

tizenkét katona pulzusa gyorsult,

hisz kezükben a rettentő büntetés.

Motorok zúgtak rezgett a levegő,

monoton zajban közelgett a reggel,

Hirosima népe álmából ébredt,

s szétömlött a tűz, mint valami tenger.

Ezrek égtek, vagy párologtak nyomban.

A sugár roncsolt a légnyomás tépett,

halálnak fénye gombafelhőt ontott,

egy városnyi lét ily rútan ért véget.

Nagasaki volt, mit a tűz még elnyelt,

„soha ilyent”, sikoltott a félelem.       

Ember nem lehet önmaga hóhérja,

utat tör az erkölcs, győz az értelem.

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Kovács Károly 34 történetét!


  • 1212 szerző
  • 798 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Kovács Károly

Az út Hirosimáig

Műfaj

vers

Rövid leírás / Beharangozó

Hatalmat ölelve, tébolyult vággyal
tapostak a kor hazug csillagai.
Illúziók fénye kábulatában
hurrázott a nép apraja, s nagyjai.

Rövid összefoglaló

A hatalomvágy őrülete az atombombáig vezetett.

Olvasási idő

2 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Kovács Károly nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!