Barion Pixel nuuvella

Erik és a Pisztrángos - völgy

Utazás a Pisztrángos-völgybe

     A virágzó fák között hosszú kígyóként húzódott meg a fényes sínpár, melyen hangos füttyszó kíséretében egyre közeledett az óriási mozdony, maga mögött húzva sorban a döcögő kocsikat. Majd lassított, és a peron elé érve hangos, csikorgó fékezéssel méltóságteljesen megállt. Erik szíve tele volt izgalommal, de ugyanakkor fájdalommal is, hiszen ma új és távoli helyre költözik szüleivel és kishúgával, Kittivel. A peronon volt még apa, anya, Erik és húga mellett nagyapa, nagymama és keresztanya és keresztapa is. Búcsúzni jöttek, hiszen egy jó darabig nem látják egymást és ehhez méltóképpen nagyon nehéz búcsú volt ez. Hosszan ölelkeztek, majd a kis család a bőröndöket felvéve, amik addig lábuk mellett pihentek, a vonathoz léptek, és felszálltak. Próbáltak minél előbb helyet keresni, majd elhelyezkedni a hosszú útra. Mikor a vonat ismét csikorogni kezdett, és nehézkesen elindult ők is véglegesen búcsút intettek e kedves helynek, Zöldrétnek. A kis városnak, ahol eddig éltek, ahol születtek, és mindenki lakott, akik nekik oly sokat jelentett. A vonat nehézkesen útnak indult velük egy számukra még ismeretlen vidékre, mely ezután az új otthonuk lesz. Erik anya mellett ült a mély színű bársonyos ülésen, amíg húga Kitti, apa mellett ült. Kis életük során nem túl sokat utaztak a gyerekek még vonaton, ennek ellenére nagyon élvezték.

Erik már az utazás előtti napon azzal játszott, hogyan fog zötykölődni majd a vonat, ült az ágyán, és föl-le rugózott, majd elképzelte, ahogy majd nézi a tájat, miként futnak a fák és a bokrok egy új vidék felé.

 Az út fárasztó, és hosszú volt a gyermekek számára, de miután végre megjelentek az ablakban a hegyek, teljesen lekötötte a figyelmüket a táj látványa. Csodálattal figyelték a hatalmas hegységet, ahogyan kimagasodnak minden mellől, mint valami óriások. Annyira más látványt nyújtott ez az addig megszokottakhoz, hogy nem győztek benne gyönyörködni. Erik szeretett a végeláthatatlan Zöldréten is lakni, hiszen imádta a horgászatot, a hatalmas zöld mezőket. Élete mind a tíz évét ott töltötte, és nem is nagyon tudta, mit várjon a költözéstől. Kicsit nehéz volt a szíve a barátait ott hagyni, és belegondolni, hogy új iskolába fog majd járni.  Azonban apa azt ígérte, ahová most költöznek, ott is lehet majd horgászni, valamint jókat kirándulni. Méghozzá igazi pisztrángot is lehet fogni, ami az ő eddigi vidékükön nagy ritkaság volt. Arcukon egyre jobban láthatóvá vált a fáradtság, ennek ellenére ahogy közeledtek, sokkal vidámabbak lettek. Kitti kissé nehezebben viselte ezt a hosszú utat, de befészkelte magát anya ölébe, és néha aludt egy kicsit. Apa és anya már jártak itt, mikor megvették a kis házat, ahol lakni fognak, de a gyerekek még nem láthatták. Végre egy hatalmas fékezéssel megállt a vonat, és meglátták a megállót. Öreg fatáblán állt a név: Pisztrángos-völgy. Régi épület volt, körülvéve fákkal, de nagyon varázslatos hangulatot sugárzott. A tavasz itt is gyönyörűvé tette a tájat, és a kicsik tágra nyílt szemekkel, rajongással nézelődtek minden irányba. 

- Alig várom, hogy lássam, hol lehet horgászni! - mondta Erik, és kis horgászkosarát fogva elindult a többiek után. Szomszédjuk, Joseph Wood várta őket az állomás mellett, hogy hazavigye a családot új otthonukba. Nagyon kedves emberek voltak Woodék, ők etették az állatokat is a tanyán, amíg meg nem érkeztek.

- Jó napot Joseph! Hadd mutassam be a gyerekeimet. Erik és Kitti - mondta apa, miközben maga elé tolta a kicsiket. Eriknek nagyon magasnak tűnt az ismeretlen férfi, de nagyon barátságosnak találta.

- Én vagyok Erik Blake, ő pedig itt a húgom, Kitti Blake. - mondta büszkén, és nagyon kihúzta magát. Mr. Wood lehajolt, és a kezét nyújtotta a fiú felé. Belenézett kék szemeibe, és mosolyogva mondta:

- Igen, én is így gondoltam fiatalember. – majd kezet fogtak, igazi felnőtt módra. Majd Mr. Wood megsimogatta a fiú dús barna haját, majd leguggolt és köszönt Kittinek is. – Na, most már gyertek gyorsan, pakoljuk fel a csomagokat a kocsira, és induljunk! Majd még odalépett anyához, és köszöntötte: 

- Isten hozta Mrs. Blake!

- Köszönöm Joseph, de kérem, csak hívjon nyugodtan Karennek.

  Egy órányi kocsizás várt rájuk, de az idő fel sem tűnt, a hihetetlen látvány elvarázsolta őket. Egy erdei úton haladtak, a mohás fákat megvilágította a beszűrődő napfény, amely a sűrű lombok között tört utat magának. Ám ezt a varázst is felülmúlta az a kis patak, amely ott csordogált az út mentén a fák között, végig az erdő mentén. Kisebb-nagyobb szikláknál zuhatagként folytatva útját, még a csobogását is élvezet volt hallgatni.  Majd feltűnt a fák között egy kicsi, de otthonos ház, ami szinte várta új lakóit. Két hatalmas meggyfa állt előtte, lombjukat összehajtva mutatták az utat a kertkapu felé.  Virág borította a többi fát is a kertben, és már a kerti virágok is nyíltak, főleg a nárciszok. Volt még a háztól arrébb egy pajta és persze csirkeól is. 

- Hát, megérkeztünk - szólt Mr. Wood.

- Hogy tetszik gyerekek az új otthonotok? - kérdezte apa, miközben figyelte a kicsik arcát, így már válasz nélkül is tudta mit felelnek.

- Nagyon szép! - lelkendezett Kitti.

- Igen szép. De remélem, azért lesznek majd barátaink is itt. - mondta Erik a horgászkosarát szorongatva, kissé bizonytalanul.

- Biztosan lesznek. – felelte bátorítóan Mr. Wood, kedves megnyugtató hangon. - Este áthozom a családomat, és megismerkedhettek a gyerekeimmel. Biztosan jó barátok lesztek. Ők már nagyon vártak benneteket! Ja, és szólítsatok nyugodtan Joe bácsinak!

Majd Mr. Wood felült a kocsira, elköszönt, és elment. Apa még gyors köszönetet mondott neki, majd kinyitotta a ház ajtaját, és betessékelte anyát.

- Ismerjük meg az új otthonunkat! - majd beléptek mindannyian.

- Én alszom az emeleti szobában! - kiabált Erik, miközben felrohant a lépcsőn.

- Mindannyian ott alszunk, ott van az összes hálószoba!  - nyugtatta a kedélyeket anya. Majd végignézték az egész házat és az udvart. A délután többi része a csomagolással telt, pakolással és egy kis vacsorafőzéssel. A gyermekek izgatottan várták az estét, mikor Joe bácsi áthozza a családját.

 Végre elérkezett az este, a házban jó meleg volt, apa begyújtott a kandallóba, anya pedig megtálalt. Majd végre kopogtak, és apa kinyitotta az ajtót. Öten léptek be a kis házba, így gyorsan megtelt a helyiség. 

- Na, Erik, ahogy ígértem itt az én kis családom. - mondta Joe bácsi. Mellette egy nagyon szép szőke asszony állt, aki egyből elvarázsolta Eriket. 

- Ő Mrs. Emília Wood. - majd előléptek mögüle a gyerekek, és őket is bemutatta sorban. 

- A legnagyobb és egyetlen lányom Georgia. A fiaim: Peter és Adrian.

Erikkel szemben egy ugyanolyan szőke lány állt, mint az édesanyja, a két fiú is szőkés volt, és egy kicsit pufók. Farkasszemet néztek egymással, mint akik ellenséget látnak. A kissé kínossá váló csendet anya törte meg.

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Kristin M Furrier 6 történetét!


  • 1212 szerző
  • 798 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Kristin M Furrier

Erik és a Pisztrángos - völgy

Műfaj

szépirodalom

Rövid leírás / Beharangozó

Hogyan éli meg egy nyolc éves kisfiú hogy szülei új helyre költöznek? Sikerül neki beilleszkedni az új környezetbe? A 18. századi történet, egy kis család szemén keresztül mutatja be, hogy milyen fontosak voltak akkor az emberi értékek, és az összetartozás.

Rövid összefoglaló

Hogyan éli meg egy nyolc éves kisfiú hogy szülei új helyre költöznek? Sikerül neki beilleszkedni az új környezetbe? A 18. századi történet, egy kis család szemén keresztül mutatja be, hogy milyen fontosak voltak akkor az emberi értékek, és az összetartozás.

Olvasási idő

5 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Kristin M Furrier nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!