Barion Pixel nuuvella

Vallomás

Mit

akarsz,

hagyj békén,

nem ismerlek,

magányba térek.

Ahogy Valéria kisírt szemmel az ágyon gubbasztott, legszívesebben megsemmisítette volna magát, hogy ne kelljen még lélekként sem élnie, semmit sem éreznie.

Hát mégis ismerik egymást? Hogy tehették ezt velem? Hogy tehette ezt velem Csekő úr? Miért kell az én nyamvadt lelkem? Miért bántanak engem?

Ahogy gondolatai közt vívódott, ismét madárhangra lett figyelmes. Felkelt és kitekintett az ablakon. Ugyanolyan kis madár volt ugyanazon a fán, mint korábban.

Talán ugyanaz az állat – gondolta magában.

Odatekintett, és egy sárgarigót vett észre. A növényzeten kívül más élőlényt azonban nem vett észre ezen a területen. A nő mintha értette volna csilingelő énekét:

– Ne félj! Nem lesz baj!

Valéria megrémült.

Már hangokat is hall?! – morfondírozott magában.

Az állatka ebben a minutumban tovaröppent. Az erdő sűrűjéből éneket hallott, amelyet a szél suttogott a messzeségbe. Kristálytisztán értette minden egyes szavát:

Felhők gyülekeznek az égen,

Mint ahogy a lélek egészében,

Távol látható már az eső lába,

Mint szív hasad könnyázva,

Dörög és villámlik a téren,

Ér feszül a test belsejében.

Immár egy új helyen lépdelsz,

De megnyugvást itt nem lelsz,

A józan ész elkerüli e létet,

Nem ad semmi valós képet,

Árnyék vetül szerteszéjjel,

S te hadakozol a fénnyel.

Tekints rá a horizontra,

Bátran lépj fel a porondra,

Meglátod, amit e világ takar,

Lelkedben nem lesz zűrzavar,

Tedd, amit helyesnek vélsz,

Az útra így könnyen térsz.

Kopogtattak az ajtón, ami ismét Valéria részére egy hatalmas szívdobbanással járt. A dallam elhalkult, beleveszett a messzeségbe, amit már a nő nem hallott. Odalépett az ajtóhoz.

– Ki az?

– Zsófia.

A levegő mintha megfagyott volna körülötte. Alig mert megszólalni.

– Mit akarsz?

– Engedj be, és elmondom.

Kinyílt az ajtó, miközben Valéria eltávolodott, az ágyhoz sétált. A belépő hölgy csendben becsukta maga mögött az ajtót.

– Tudom, hogy tudsz róla. Éreztem a jelenléted az ajtónál. De nem vártad meg, mi volt utána. Átvert.

– Megérdemelted.

– Tudom. Nem ez volt a tervem. De hát mindenkinek vannak tervei, amik ugye nem biztos, hogy ugyanazok.

– Honnan ismeritek egymást?

– Ha majd jobban bekapcsolódsz a mi világunkba, akkor te is ismerni fogod a többieket.

– És mit nem hallottam meg? – szipogta a kérdést Valéria.

– Én alvilági lény vagyok, nekem el kellett volna úgymond „rabolnom” Larifetti lelkét, amit most Csekő úr meghiúsított. Mindenki átvert mindenkit.

Valéria csak ült az ágy szélén, egy szót se szólt. Ismét Zsófia törte meg a csendet:

– Ha a szív legmélyére hatolnak kegyetlenséggel, az már helyrehozhatatlan sebeket okoz, amely sebek soha nem múlnak el, hiába hiszi az ember. Nyílt sebként ott fertőzi az emberi lényt, amely mutatja, hogy milyen is a való élet.

Ezzel mit akarsz mondani?

– Tudom, hogy sok szenvedésen mentél keresztül, de keresned kell a boldogságot.

– Ezt pont egy gonosz lény mondja?

– Nekem az a feladatom, hogy fenntartsam az egyensúlyt, ha gonoszként, akkor úgy. De te jóra születtél, és hamarosan el fog jönni a boldogság számodra. De nem itt. Hatalmamnál fogva megtehetem, hogy feloldom a régi átkot, szabadon mehetnek a lelkek a hotelből.

– Akkor tedd meg! Ennyivel úgyis tartozol.

– De csakis miattad teszem.

– Értem és köszönöm. Ezek szerint van kedves oldalad is, vagy csak tőrbe akarsz csalni.

– Én a kevésbé gonoszokhoz tartozom. Csak feladatokat teljesítek. Ennyi.

– És hol találom meg a boldogságom?

– Nem vagyok látnok, csak érzem, hogy közel az az erő, ami hozzád tartozik, és az nem itt van a hotelben. Lépj hát ki innen, és hamarosan megtalálod. Amúgy különleges is vagy, de majd megtudod.

– Totál rébuszokban beszélsz.

Zsófia elnevette magát, majd hozzátette:

– Vannak dolgok, amiket neked kell megtapasztalnod, nekem nincs beleszólásom. Úgyhogy megyek is. Mikor kilépek a hotel halljának ajtaján, mindannyian szabadok lesztek.

– Csekő úr is?

– Bár rafinált volt és keresztbe húzta a számításaimat, de igen, ő is. Minden jót, Valéria!

– Reméljük úgy lesz – sóhajtott egyet az ágyon ülő.

Mielőtt kilépett volna Zsófia a szobából, fejét hátrafordítva még odaszólt Valériának:

– Mindenki úgy tudja, hogy nincs szívem, de egy kis darabkája még létezik bennem, amit Csekő úr éltet… mert tiszta szívvel szeretem őt, még ha meg is hiúsította a megbízatásomat. Bár eddig élőben még soha nem találkoztunk, mindig figyelemmel kísértük egymást varázslaton át, és beleszerettem – azzal kilibbent a szobából, és az épület hallja felé vette útját.

Amint a bejárati ajtóhoz ért Zsófia, a recepciós hölgy ismét düledező szemeket meresztett rá. Az ördögi lény amilyen könnyedén bejött, úgy is távozott. A teraszon lévő láthatatlan energiaáramlat egyszerű könnyedséggel szétnyílt előtte, sárgás fényt hagyva maga után. A sötétedő természet hívogató képet árasztott. A recepciós hölgy, aki már többször próbált átjutni a láthatatlan energiafalon, megrökönyödve bámulta, majd egy kósza könnycsepp végigcsurgott arcán.

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Lady Nairi 17 történetét!


  • 1200 szerző
  • 784 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Műfaj

fantasy

Rövid leírás / Beharangozó

Árnyékvilág című kötet 1. részének VII. fejezete. A kötet 2 részes.

1. rész: Valéria egy szerelmi bánattól vezérelve belép az elátkozott hotelbe, ahol rádöbben, hogy milyen naivan fogta fel a világban zajló eseményeket.

2. rész: Valéria a hotelt elhagyva megismeri a világ másik oldalát… a misztikum varázslatos birodalmát, és ami a legfontosabb… önmagát, miközben találkozik az Igazival.

Rövid összefoglaló

Valéria egy szerelmi bánattól vezérelve belép az elátkozott hotelbe, ahol rádöbben, hogy milyen naivan fogta fel a világban zajló eseményeket.

Olvasási idő

4 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Lady Nairi nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!