Ady szépen:

Egymás csigaházát hordják
vándorútjukon a nappalok;
előre ásott folyómederbe
temetnek süket csillagok.

Zötyögj tovább! húz egy sánta ló
talpadra makacs sár ragadt.
Tegnapod, ahol a tavalyi hó:
megtetszett neki, és ott maradt.

Ady őszintén:

Öblös pohár a kád, amiben fekszem,
összefolyt Csontváry-kép testem,
és asszem' vérzik itt benn a minden -
és hiányzik, de fel nem hívnám
baszódj meg

* * *

(Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomoru vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold.

Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.

Fut velem egy rossz szekér,
Utána mintha jajszó szállna,
Félig mély csönd és félig lárma,
Fut velem egy rossz szekér.)