Barion Pixel nuuvella

Felhő

      A lovacska állt a réten.  Szép, fehér csikó volt, nagy, barna foltokkal. Csak állt, nem csinált semmit. Azaz, ez így nem igaz. Valamit nézett. Hogy mit, azt mindjárt mondom.

A lovacska csak volt a réten.

      Egy réten lenni jó, és nem csinálni semmit. Csak lenni. Amikor csak vagy a réten, akkor a rét része vagy. És az remek dolog, ha egy ilyen helynek a része vagy, mint a rét.

       Mert ugye, rögtön ott vannak a virágok. Fehérek, kékek, pirosak, sárgák. Csudaszép. Meg a fű. Meg a mindenféle zöld csudanövények. Majd’ elfelejtettem. Hiszen ott vannak még a pillangók, a méhecskék, meg a milliónyi fajta bogárkák.

      Ja, és persze ott vannak a nyuszik. Őket nem hiszem, hogy be kell mutatnom, a nyuszik szuperek, és nem csak Húsvétkor. Egy nyulambulam úgy zaba ahogy van, ez nem vitakérdés.

      Tehát, a lovacska állt a réten. Szeretett ott lenni, a gazdája (Maja, 11 éves), éppen pillangókat hajkurászott egy lepkehálóval. Amikor megfogott egyet, megcsodálta, aztán elengedte.

Maja.

      A lovacska(2 hónapos) tehát állt a réten. És most azt is elárulom végre, hogy mit nézett. A lovacska az eget nézte. Illetve nem is az eget, hanem a felhőket. Elvarázsolták a felhők. Ahogy szálltak, szabadon, az égen, az teljesen elbűvölte a kis csikót.

„Bárcsak én is felhő lennék!”

De ez csak egy vágyálom volt. Ha az ember lovacska, akkor lovacska. Nem lehet például kutya, tehén, vagy repülőtér.

Ez ilyen.

A lovacska nem volt bugyuta, akármilyen fiatal volt. Tudta a korlátait, búsan lehajtotta fejét, és harapdált egy kis füvet.

Ekkor megjelent a réten Apa.

-Maja! Indulunk haza!

       A lovacska felkapta a fejét, és megrázta sörényét. Körbenézett, kis gazdája után kutatva. Maja hamarosan előbukkant egy domb mögül, és lihegve futott Apa felé, kezében a lepkehálóval.

-Jövök, apa, csak hozom a csikómat!

Már ott is termett a lovacska előtt. Meg simogatta a hátát, és így szólt:

-Gyere kiscsikóm, megyünk haza!

A pici csikó engedelmesen baktatott gazdája után, és kisvártatva oda is értek Apához.

Apa rápillantott Majára, aztán a csikóra. Megszólalt:

-Jól mulattatok?

-Jól. Én lepkéztem, ő meg nézte az eget.

-Ő? – kérdezte Apa.

-Igen, ő. A lovam, apa. Tudod.

Apa elmosolyodott, és megvakarta az üstökét.

-Majcikám, drágám. Már egy hete megvan a lovacskád. Nem kéne lassan kitalálni, hogy mi legyen a neve?

      A lovacska figyelt. Természetesen minden szót értett. Kevéssé ismert tény, hogy az állatok értik az emberek beszédét. Igen, szinte minden állat. Kivéve a meztelencsigákat. Azok nem értik, senki nem tudja, hogy miért. Különös, de így van. A macskák például, nem azért nem figyelnek az emberre, mert nem értik, amikor szólnak hozzájuk, ó, nem. Hanem azért, mert meggyőződésük, hogy az emberek végtelenül ostoba lények. Így, ha valamit mondanak, az óhatatlanul valami égbekiáltó buggyantság lesz. Megjegyzem, az esetek egy igen nagy részében igazuk is van.

      A lovacska tehát feszülten figyelt. Ami nem is csoda: nem mindegy, hogy milyen nevet kap a ló fia. Ez könnyen belátható.

-Valami ötlet? – firtatta Apa.

Maja az orrát vakarta. Aztán tétován így szólt:

-Öööö… Repülőgép?

Apa mereven nézett a kislányra.

-Repülőgép?!

-Ühüm – felelte Maja, most már egy árnyalatnyi bizonytalansággal a hangjában.

-Egy lovat nem hívhatnak Repülőgépnek, Majci – szögezte le Apa – kevés dolgot tudok biztosan, de ez azok közé tartozik.

Maja bólintott. Ez tényleg buta ötlet volt. Aztán felderült az arca:

-Akkor legyen Buksi!

Apa kétkedő arcot vágott.

-Buksi? Az kutya név, tudomásom szerint. Persze, a Repülőgépnél jobb, de azért még csak gondolkozz.

Aztán hozzátette:

-Nézd, milyen szép nagy barna meg szürke foltjai vannak. Esetleg azokról nem jut valami jó ötlet az eszedbe? (A lovacska büszkén kihúzta magát. Tényleg szép barna meg szürke foltjai voltak).

Maja elmélázva nézte kedvencét, aztán bátortalan hangon így szólt:

-Esetleg… Zsömle?

Apa újfent az állát vakarta.

-Hát…a Nagyi tehenét hívták Zsömlének. Meg aztán képzeld el, egy lóversenyen, ahogy mondaná a bemondó: „Kedves közönség, Csillag és Villám előtt a győztes befutó az új reménység, ZSÖMLE!” Mindenki a hasát fogná a nevetéstől, nem gondolod?

-De, gondolom –felelte lemondóan a lányka. Hirtelen nem volt új ötlete. Tanácstalanul körülnézett a réten. Aztán felsandított az égre. A kis csikó, aki kitartóan nézte őt, követte a tekintetét.

A felhők lustán sodródtak a nagy kékségben. Egy ideig mindketten azt bámulták.

Aztán egyszer csak a kicsi ember és a kicsi ló összenéztek. Rögtön megértették egymást, szavak nélkül.

-Apa, legyen a lovacska neve Felhő!

Apa önkéntelenül felkiáltott:

-Igen! Ez az!

A kiscsikó nem akart hinni a fülének. „Hát mégis csak felhő leszek!”

Két hónapos élete eddigi legboldogabb pillanata volt. Mosolygott a három lény, az ember, a kicsi ember és a kicsi ló. Maja megcirógatta a csikó kis pofáját, és így szólt:

-Gyere Felhő, megyünk haza!

Nem kellett kétszer mondania. A lovacska nemcsak haza, a világ végére is követte volna.

Tetszett a történet?

2 2

Regisztrálj és olvasd Lajos László 16 történetét!


  • 1213 szerző
  • 798 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Műfaj

mese

Rövid leírás / Beharangozó

Hallottátok már hírét a jóságos Szenszi bácsinak? Igen? Nem? Tartsa fel a kezét, aki már hallott róla!
Hát, ez bizony nem sok.
Nem is csoda, a jóságos Szenszi bácsi nem egy világsztár.
Fura egy emberke ő, ahogy egy jó barátja, Ádám (az egyik mese hőse, Dönci apukája) mondaná.
Kicsit ilyen is, kicsit olyan is. Mint, mindannyian. De alapvetően szerethető, ugyancsak, mint mindannyian.
Egyik, méltán szerethető oldala a meséi.

Rövid összefoglaló

Mese egy kis lóról és egy kislányról. A kislány neve Maja. A kis lóé? Na, erről szól ez a mese

Olvasási idő

4 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Lajos László nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!