A férfit melegség öntötte el. A néni sajnálta letépni a gyenge kis hóvirágokat, de mivel pénzre szüksége volt, így kitalálta, hogy élve adja el őket. Megvette mind a négyet.

A világ végének tűnt Zernye, senki nem járt arra, csak a medvék. Egyszer aztán halljuk, hogy valaki hangosan " Buna ziuát" köszön ( Jó napotot ) . Ott állt Pujisor, a csobán

Legyet??? Én??? Télen???

Régen még a mosás is más volt.

Lelki szemei előtt egy jókora hússzelet lebegett, zsírtól tocsogó, parázson sült, mint annak idején otthon, néhanapján. Hozzá fehérbélű kenyeret képzelt, s érezte, menten összeesik az éhségtől. Ekkor már napok óta nem keresett egy fityinget sem.

A sánta nő és férje története

Eleinte csak salátát árult, így ragadt rá a név. Egy letűnt kor utolsó mohikánja volt ő. Kertes házikója egyedüli volt a betonkockák között, amit a kommunista diktatúra épített, egyik öt éves terv keretén belül.

 Böbörcsik Elemér sikeres vállalkozó volt, de pénze jórészét nem egészen tisztességes módon szerezte, ezért kínosan ügyelt arra, hogy ne nagyzoljon semmilyen téren.

Mikor mamához mentünk, útközben betértünk a Zöldbékába, s megivott egy felest, én meg kaptam egy marék mogyorót, vagy egy rumoscsokit, s cinkosan villogó szemmel kért, ne mondjam meg Édesanyunak, hogy a Zöldbékát is útba ejtettük.

Egyenesen a nő felé tartott. Az továbbra is szoborként állt a terasz előtt. Durván ragadta vállon, s fordította meg a fiú. Nem szólt, csak lihegett, az ujjai elfehéredtek, ahogy szorította a törékeny vállakat.