Barion Pixel nuuvella

Lidike

 Repült velük a vonat, úgy érezte Lidike. A gyermek az ölében aludt, édesdeden, apró ujjai Lidike szoknyájába kapaszkodtak, mintha attól tartana, a lány elmegy, míg ő alszik. A vagonban csend volt, csak a kerekek kattogása hallatszott. Az úr lepedőnyi újságot olvasott, az asszony horgolt, valami terítő félét. Sokat kellett még utazzanak, elfáradtak. Harisnyás parasztember ült a másik oldalon, megtermett asszonysággal az oldalán. A kövér, zsíros arcban apró malacszemek laktak. Ide-oda járt a tekintete, folyton, mintha állandóan felmérné a környezetét. Időnként a sok szoknya alól elemózsiát vett elő, megkínálta az urát, aki sosem kért, majd ő jóízűen nekifogott falatozni. 


 Szomorú arccal üldögélt egy cselédlányka, mellette rongyos kendőbe bugyolált kisbaba feküdt az ülésen. Szórakozott mozdulattal simogatta a pirospozsgás, álmában is mosolygó gyermekarcot. Vele szemben egy úri gúnyában feszítő fiatalember szundikált. Jobbjával magához szorította a gúnyához nem illő, ütött-kopott bőrtáskát. Pengeszájú nevelőnő szálfaegyenesen utazott egész végig, körötte három gyermek. Ha helytelenkedtek, csak kisziszegett a foga közül valamit, s a kicsik azonnal csendben maradtak. A vagon leghátuljában cigányasszony ült, condráját szorosan maga köré tekerte, mintha fázna. Lidike rálátott az előtte lévő ülésre. Magányos, riadt arcú idős hölgy ült ott. Hófehér haja állandó mozgásban volt a néni alig észrevehető fejremegésétől.
Sikataka, sukataka, sikataka, sukataka, kattogták a vaskerekek, s Lidike maga elé képzelte, ahogy időnként szikráznak is a gyorsaságtól. Unalmában ismét felmérte a vagon közönségét, s mikor pillantása az idős hölgyre esett megijedt. Valami nincs rendben - gondolta. Nem mozgott a néni haja. Gyors, de finom mozdulatokkal lefejtette magáról Mózsika ujjait, letette a gyermeket az ülésre, s az idős nő felé vette az irányt. Az egészen fehéren meredt maga elé, szája eltátva, merev nyakán kidagadtak a pergamenszerű bőrön keresztül az erek. A lány látta, hogy baj van. A néni rosszul volt. Visszaszaladt a helyéhez, kikapta a Mózsika kulacsát a táskából, s a néni szája elé tartotta. Az nem mozdult. Lidike óvatosan, apró kis kortyokat öntött a tátott szájba. Hatalmas sóhaj szakadt ki belőle, mikor a néni nyelni kezdett, s a színe is visszatérni látszott. Ekkor már mindenki őket figyelte.
Lidike, mikor látta, hogy az idős nő jobban van, visszaindult Mózsikához.
- Várjon, kedveském. - szólt elhalóan a néni.
- Igen, hölgyem, mit segíthetek még?
- Semmit. Csak tudni szeretném hova való.
- Én Kiskaracskáról vagyok. - húzta ki magát büszkén Lidike.
- Köszönöm, drágám. - mondta a néni, s lehunyta szemeit. - Meddig utaznak? - vált élénkké hirtelen.
A lány megmondta meddig mennek, s hol szállnak meg.
- Kérem, keressen meg a napokban, én is abban a szállodában fogok megszállni, mint maguk. Ugye megkeres, kislány? Ugye meg? - szinte könyörögve kérte.
- Hát persze- válaszolta Lidike kicsit feszengve. Nem tudta elképzelni mit akarhat tőle ez az idegen úri dáma.
A hölgy ismét lehunyta a szemeit, s egész jó színe volt már. Halvány mosoly játszott ajkain. Lidike már nem hallotta, mikor maga elé suttogta:
- Tudtam... Istenem, tudtam, hogy elém vezérli a sors. Köszönöm, Istenem, hogy nem úgy halok meg, hogy sose láthattam...
A vagonban lévők tekintete visszakísérte Lidikét az üléshez. Az úr leeresztett újsággal várta, s így szólt, komolyan:
- Jól csinálta, lányom. Helyes cselekedet volt. - azzal megint olvasni kezdte a lapot.
Lidike elpirult a dicsérő szavakra, s suta mozdulattal vette ismét ölbe a gyermeket. Nagyon várta, hogy megérkezzenek, s kiváncsian nézett az idős hölggyel való találkozás elé. Biztosan valami apróságot akar adni, hogy meghálálja a segítséget, -gondolta magában, s lassan őt is álomba ringatták a kereke ütemes kattogásai. Honnan is tudhatta volna, hogy a néni lesz az, aki fenekestől forgatja fel az életét?
( Folytatása következik )

Tetszett a történet?

3 1

Regisztrálj és olvasd Lakó Péterfi Tünde 45 történetét!


  • 1235 szerző
  • 832 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Műfaj

szépirodalom

Címkék

Rövid leírás / Beharangozó

Lidike hosszú útra kel, ami egész életét megváltpztatja.

Rövid összefoglaló

Szomorú arccal üldögélt egy cselédlányka, mellette rongyos kendőbe bugyolált kisbaba feküdt az ülésen. Szórakozott mozdulattal simogatta a pirospozsgás, álmában is mosolygó gyermekarcot.

Olvasási idő

3 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Lakó Péterfi Tünde nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!