Barion Pixel nuuvella

"Kicsi drágám"

 Fiatal és jóképű. Szakállt visel. Csak szakállt, bajuszt nem, mint mások. Puha a szakálla, nem szúr. Huncut a mosolya, s tele van szeretettel. Kicsi drágám. Így nevez. Csak akkor szólít a nevemen, amikor szigorú. Amikor meg kell szidnia. Ő A Férfi. Édesapám. Hozzá akartam feleségül menni. Senkinek nem volt olyan apukája mint nekem, sőt, a többieknek, akkoriban azt gondoltam, nincs is igazi apukájuk, mert az igazi apukák csakis úgy nézhetnek ki, mint az enyém. Erősek, dús hajúak, puha szakállúak, és nagyon nagyon jóképűek. Csak ő tud rendesen kinyitni egy befőttes üveget. csak ő tudja a velős-pirítóst megkenni vasárnaponként, csak ő az aki mindent tud rólam, s akkor is lát, amikor én nem tudom. Ő az aki, ha kell a földhöz csapja a rata-buszon az elromlott széket, mert valamelyikünk leesett róla, ő az aki nem fél senkitől és semmitől. Egy egyszerű lakatos ember volt, de a gyárban mindenki előre köszönt neki. Brilliáns volt az elméje, s olyanokat csinált meg segítő szakanyag nélkül, mint például a fénymásológép. Addig gondolkodott, míg rájött, hogyan működik, aztán kivitelezte. Otthon mindig barkácsolt valamit. Különleges lámpabúrát, olyan karnist, amilyent soha senkinél nem láttam. Azt hiszem rézkarcnak nevezik amit csinált. Fát borított be rézzel, és arra csatajeleneteket karcolt, vagy egyebet, virágmotívumokat. Ült a kisszéken, lába között a hosszúkás karnis, és pontokat ütött rá egy vasdarabbal. Türelmesen, nyugodtan. A karnis mai napig megvan, a testvérem házát dísziti.


 Az italt mindig szerette. Mikor mamához mentünk, útközben betértünk a Zöldbékába, s megivott egy felest, én meg kaptam egy marék mogyorót, vagy egy rumoscsokit, s cinkosan villogó szemmel kért, ne mondjam meg Édesanyunak, hogy a Zöldbékát is útba ejtettük. Megígértem mindig, de mégis elmondtam... Talán mert tudtam, hogy ő tudja, hogy elmondom. Aztán Édesanyu meghalt, és Édesapu özvegyen maradt alig 36 esztendősen, és soha többé nem lett ugyanaz az apa. Már csak férfi volt, akitől féltem. Sokáig féltem. Lázadó kamaszként mindegyre megszöktem otthonról, utcán hányódtam, ideig - óráig barátoknál lakhattam. Féltem hazamenni. Újra nősült. Ez volt az egyik ok, amiért nem mentem haza, csak mikor már az éhség hajtott, vagy a hideg. Vagy a román milicisták elkaptak egy park padján, éjjel, amikor aludtam, s hazavittek. A nő maga volt a megtestesült gonoszság. Két éves húgomról tudta, hogy nem szereti a szalonnát, de azzal érvelve, hogy ő majd móresre tanítja, csak azt adott neki, s addig nem mozdulhatott az asztaltól, míg meg nem ette. Később , mikor lusta volt elvinni óvodába, azt mondta neki, hogy olyan rossz volt, kirúgták az oviból. Gonosz volt. Illetve még most is az. Azt hiszem az ötödik férjét nyüstőli. Édesapú mellette szenvedett, gyenge papucs lett, mind többet ivott, s viszonylag fiatalon meghalt. Huszonévesen két kisgyerek anyukája voltam, amikor Magyarországról, ahova kiköltöztünk '91-ben, még fel-felhívtam telefonon. "Kicsi drágám!" - hangzott a vonal másik végén, sírósan, reszketegen. S nekem a szívem hasadt meg....
Édesapu... A kicsi fiam olyan mint ő. Olyan jóképű, olyan erős, olyan Férfi. De csak egyszer, kétévesen látta őt.

Tetszett a történet?

1 0

Regisztrálj és olvasd Lakó Péterfi Tünde 45 történetét!


  • 1261 szerző
  • 857 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Lakó Péterfi Tünde

"Kicsi drágám"

Műfaj

életrajz

Címkék

Rövid leírás / Beharangozó

Csak ő tud rendesen kinyitni egy befőttes üveget. csak ő tudja a velős-pirítóst megkenni vasárnaponként, csak ő az aki mindent tud rólam, s akkor is lát, amikor én nem tudom.

Rövid összefoglaló

Mikor mamához mentünk, útközben betértünk a Zöldbékába, s megivott egy felest, én meg kaptam egy marék mogyorót, vagy egy rumoscsokit, s cinkosan villogó szemmel kért, ne mondjam meg Édesanyunak, hogy a Zöldbékát is útba ejtettük.

Olvasási idő

2 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Lakó Péterfi Tünde nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!