Barion Pixel nuuvella

A cipőbetörő

A cipőbetörő ( első rész )
  A cipőbetörő falusi ember volt. A városba szerencsét próbálni ment, még legény korában. Lelke nem azonosult soha a városi aszfalttal, mindig az az egyszerű falusi fiatalember maradt, aki annak idején elindult.  Tengődött az első időkben, ilyen - olyan kis munka akadt, főleg cipekedés. Egyszer egy cipőbolt előtt ácsorgott, üres, éhes tekintettel bámulta a kirakatot, de nem látta mi van az üvegfalon túl. Lelki szemei előtt egy jókora hússzelet lebegett, zsírtól tocsogó, parázson sült, mint annak idején otthon, néhanapján. Hozzá fehérbélű kenyeret képzelt, s érezte, menten összeesik az éhségtől. Ekkor már napok óta nem keresett egy fityinget sem. Előtte való nap megette a szafaládé maradékát, egy darabka száraz kenyérrel. 


 - Hé, maga ott!- harsant a bolt ajtajából egy köpcös ember hangja. A boltvezető volt. - Jöjjék közelebb. 

  Zsíros húsról való álmodozásából felriadva körülnézett, ki szólt, s főként kinek. Amikor az ember egyenesen rá mutogatva integetett, bátortalanul közelebb ment. 


 - Van munkája? - röffent egyet az ember, s jóindulatú barna szemét kérdőn szegezte rá. 

- Nincs, kérem alásan. - válaszolt bátortalanul, s szívében remény gyúlt. 

- Akar-e cipőbetörő lenni? A régi feladta, elment. Egy gyárba hívták. S az uraknak nincs ki betörje a cipőket. 


 A legény nem igazán értette miről is van szó, de lelkesen vállalta el a munkát. Szeme szája tátva maradt, mikor a boltos hátravitte a raktárba, egy dézsába melegvizet öntetett az inassal, s rászólt, hogy húzza le a rongyos cipőjét, tekerje le a kapcáját, s mossa meg a lábát.

 - Hát azt minek? - csodálkozott kikerekedett szemmel. 


- Minek, minek, hogy akarja a munkát végezni, tán mocskos lábbal? - aztán mikor látta, hogy a legény nem érti, elmagyarázta. - Tudja, az úri népek tőlem veszik a cipőt. Na mármost, kérem szépen, tudvalévő, hogy minden új cipő felsérti a lábat. Be kell törni, hogy amikor a tisztes vásárló felhúzza, azon nyomban használni tudja. A maga lábát töri fel. Heti tíz pengőt tudok ezért fizetni. Megfelel? 

- Persze, hogy megfelel! - rikkantott a legény, s örömében nagyot szökkent. 


 Tiszta zoknit kapott, munkaeszköznek. A boltos elmondta, hogy minden reggel nyitás előtt itt kell lábat mosnia, s várni , mikor kell cipőt betörnie. Napi három pár cipő bizonyosan lesz, amit aztán neki három napon keresztül váltogatnia kell, s abban jönni menni mindenfelé, hogy jól betörődjön a lábbeli. Első három napon egy hófehér lakk- és két fekete bőrcipőt kellet viseljen. A lakkos pont jó volt a lábára, s mégis istenesen felsértette. A másik kettő egy számmal kisebb volt. Azoktól aztán csillagokat látott. Esténként sokat borogatta sebes lábait, de a tíz pengő tudata mindig elhesegette a fájdalom jó részét. Fura kinézete miatt alaposan megbámulták az utcán, ahogy jött ment, a vadonatúj cipőkben, melyek élesen elütöttek rongyos ruhájától. A vevőkkel sosem találkozott, mindig a főnöke adta oda a cipőket. 


 Egyszer aztán szólt neki a boltos, hogy különleges megbízást kell teljesítenie. A városka egyik nagyhírű színészének s három fiának kell betörnie a cipőiket, de nem akárhol járhat bennük, csakis a vásárló házában és udvarában. Ezért természetesen hálás lesz a színész, s jó megfizeti. A legény beleegyezett. Kimosatta , vasaltatta a szegény rongyos ruháit a házinénivel, s másnap elindult a megadott címre. Elámult micsoda kastéyban lakik a színész, ő eddig csak ripacsokat látott a kicsi kocsmában, ahova néha betért egy kisfröccsre. Azok olyan szegények voltak, hogy néha ő adott nekik kölcsön. Libériás inas nyitotta ki a kaput, s tessékelte be a ház urához. Az egy kanapén ült, ölében teleírt papírlapokkal, éppen szerepet tanult. Harsányan olvasta a szöveget, és gesztikulált hozzá. 


 Amikor a cipőbetörő belépett, feléje fordult, és az iménti harsányság tovatűnt. Finom vonású arcán halvány mosoly jelent meg, és halkan szólt a legénynek, hoogy üljön le. Az félve ereszkedett le a hófehér fotöj szélére. A színész elétette a három pár cipőt, és elkezdte mondani mi a teendőja a fiatalembernek. Az félve szólt közbe, hogy tört ő már be cipőt, nem kell a nagyságos úr elmagyarázza. 

- Csak hallgasson meg, ne szóljon közbe, - válaszolt amaz. És elkezdte sorolni a különleges feladatot, aminek a legjelentéktelenebb része éppen a cipőbetörés volt. A legény nem tudta, hogy az egész élete más mederbe lépett ettől a pillanattól fogva. 


 Folytatása következik. 





Tetszett a történet?

8 0

Regisztrálj és olvasd Lakó Péterfi Tünde 45 történetét!


  • 1200 szerző
  • 783 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Műfaj

szépirodalom

Címkék

Rövid leírás / Beharangozó

Talányos cím, talányos történet

Rövid összefoglaló

Lelki szemei előtt egy jókora hússzelet lebegett, zsírtól tocsogó, parázson sült, mint annak idején otthon, néhanapján. Hozzá fehérbélű kenyeret képzelt, s érezte, menten összeesik az éhségtől. Ekkor már napok óta nem keresett egy fityinget sem.

Olvasási idő

4 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Lakó Péterfi Tünde nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!