Barion Pixel nuuvella

Régimódias mosás

Megboldogult fiatalasszony koromban jó ideig kézzel mostam. Nem voltunk szegények, hiszen volt mit ennünk, volt fedél a fejünk felett, csak éppen pénzünk nem volt, s főleg nem olyan luxusra, mint a mosógép, esetleg ( mennyei fügefalevél!!!) centrifuga.  Már megvolt Pisti fiam, és bizony az ő kis réklijeit, ingecskéit, pelenkáit nem csupán kézzel mostam, de előtte ki is főztem őket, s utána kivasaltam. A kezem örökké sebes volt a sok súrolástól, mert bizony nem volt leánykaálom ez a fajta házimunka. Az ágynemű mosása volt a legnehezebb. Rengeteg vizet kellett melegíteni olyankor, mert Ceausecu idejében ritkán folyt a csapból. Aztán dörzsölni, súrolni, míg ragyogó tiszta lett, végül a kádban kiöblíteni, sokszor, nagyon sokszor. A mosószer ... hüm, hogy is magyarázzam el milyen volt, annak aki nem ismerte a kétlejes szódát? Durvaszemű, erős, nehezen oldodó, kezet kimaró, csípős szagú. Legtöbbször ehhez jutottunk hozzá, a "dero" , az akkor úrinak számító mosószer, ami könnyebben oldódott, finomabb szemcséjű volt, ritkán állt a polcon. Öblítőszer nemhogy nem volt, de én még csak nem is hallottam róla. 

 Akkoriban, mint mondottam, Pisti fiam kicsi volt, Attila még nem született meg, s mi egy pici garzonban tengettük ifjú napjainkat. Egyszer ajándék csomagot kaptam Magdus nénémtől, akihez (azt hiszem) magyarországi vendégek érkeztek. Volt benne baba krém, babaszappan, (az a pöttyös, még most is az orromban van az illata ), amo szappan, dunakavics, s intim spray...maga volt a mennyország ennek a csomagnak a birtokában lenni. De a csomagba nem fért bele az, amiről tulajdonképpen az írásom szól. Egy nagy, öt literes flakon öblítő! Forgattam jobbra - balra, el nem tudtam képzelni mire való az eszemadta. Magdus néném felvilágosított, hogy az málna illatú ruhaöblítő, s elmondta, hogy ezt az utolsó vízbe kell tenni, s puha és illatos lesz tőle minden ruha. Fehér volt a folyadék, s mikor kibontottam intenzív málnaillat csapott meg. Izgatottan vártam a másnapot, amikorra terveztem a nagymosást. Mostam, súroltam, dögönyöztem a ruhákat, s a végén a legutolsó öblítő vízbe óvatosan belezuttyintottam két kupak fehér, málna illatú Ö-B-L-Í-T-Ő-T! Hagytam ázni benne, jó egy órát, majd kiteregettem, az egész lakás tele lett a száradó ruhákkal, de a piciny teraszra is jutott. A földszintről Marioara feljött, megkérdezni, mit csinálok, mi ez a málna illat, csak nem lekvárt főzök októberben? Büszkén mutattam neki a kincset, amit aztán nagy nagy beosztással használtam. El voltam ragadtatva minden mosásnál, s nagyon jó érzés volt a málnaillatú ruhákat viselni, az ágyneműben feküdni. 

 Hát így találkoztam életemben először öblítővel, s később aztán sokáig használtam is. Már nem használom, már nem varázsol el. Sokkal inkább magával ragad a frissen mosott, széltől megfútt ruha természetes illata. Változik a világ... s változik az ember es.

Tetszett a történet?

2 0

Regisztrálj és olvasd Lakó Péterfi Tünde 45 történetét!


  • 1213 szerző
  • 799 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Lakó Péterfi Tünde

Régimódias mosás

Műfaj

életrajz

Címkék

Rövid leírás / Beharangozó

Életem első öblítője...

Rövid összefoglaló

Régen még a mosás is más volt.

Olvasási idő

2 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Lakó Péterfi Tünde nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!