Barion Pixel nuuvella

Patrik, a tarantula

Patrik, a tarantula

 Patrik ajándék volt. Karácsonyi. Pisti adta Attilának. Merthogy Attila szerette a pókokat, s mindenféle mást is, de akkor éppen a pókokat nagyon. Na jó. Ha ezt kapta, akkor ezt kapta. De ki gondozza? Merthogy a fiúk egész héten kollégiumban voltak abban az időben, sőt, minden második héten jöhettek haza, hétvégére lévén szó egy ilyesfajta házirendről. a nyakas kálvinista iskolában. Ó, legyintettek hanyag eleganciával a magzataim, az nem gond, hiszen anyuka majd szépen ellátja, nem nagy dolog az. Hogy én? Én??? A pókot? Az engem nem eszen meg? Nem. Na jó. S mit eszik egy ilyen vadállat? Rántotthús maradék jó? 

 - Anyuka, semmi nagy dolgot nem kell elképzelni. Bogarakat. Tücsköt, legyet, ilyesmit eszik. - hangzott a logikus érv. 

 - Fiam! December van! Ok, mire visszamentek január lesz, de az még tél a javából! 

 - Jaj, az nem baj! Szerencsére a házunk déli fekvésű, s mikor rásüt a nap olyankor felmelegszik, s elébújnak a jó kövér, lusta legyek. Azt te majd megfogdosod, s Patriknak odaadod. 

 Mit volt mit tennem, nem hagyhattam a karácsonyi ajándékot elpusztulni, január havában minden egyes napsütéses délután legyeket vadásztam, a piciny falucska nem csekély megdöbbenésére. De aztán a derék embereknek eszébe jutott, hogy ez a fehércseléd, (mármint én) sétáltatni szokta a kecskéjüket ritiküllel, s ünneplőben, biztosan nem sok a sütnivalója, s legyintettek egyet, majd továbbálltak, rámutatva egy-egy kékesfekete döglégyre, hogy ott van ni, azt fogja meg , lelkem! Igen ám, de Patrik nem evett. Pedig én beszéltem es hozzá, s kérleltem, hogy ugyan egyen már, 'sze mindjárt letelik a két hét, s porontyaim érkeznek haza, számonkérni rajtam becses életét, de mindhiába. Patrik nem evett, sőt, mozdulni is csak akkor mozdult, mikor megböktem egy biztonságosan hosszú bottal, ellenőrízendő az életjeleit. Akkor tovább cammogott, méltóságteljesen, fontossága teljes tudatában, s újra tetszhalottat játszott. 

 Mit volt mit tennem, felhívtam Pistit, s elmondtam, hogy gáz van, a pók éhen hal mire hazaérnek. A lelkemre kötötte, hogy én azért próbálkozzak még, s ő majd bemegy a kereskedésbe ahol vette, és utánakérdez a dolgoknak. Így is tett. Elérkezett a nap, mikor a legények hazaindultak. Egész délelőtt, miközben a konyhában sürögtem -forogtam , oda-oda szaladtam Patrikhoz, megböktem, s morózusan megfenyegettem, hogy ne próbáljon nekem az utolsó percekben megdögleni, mert akkor tuti eltaposom!  Pisti diadalmasan hozta Patriknak a lakomát, jó kövér tücsköket az állatkereskedésből, és elmagyarázta, hogy túl hideg volt neki, s azért nem mozdult, nem evett. Ezért szépen közel tettük a kályhához. A rusnya dög ekkor sem mozdult. Nem és nem. Meg se hessintette a tücsköket. Ő hibernált, s slussz. Kérleltük még kis ideig, de semmi. Aztán ráhagytuk, s a fiúk következő héten megint elmentek a kereskedőhöz, megkérdezni mit tegyünk. Kiderült, hogy nem elég meleg a kályha mellett sem neki, hiszen afrikai az eszemadta, kell valami lámpa, amit az akvárium fölé teszünk, s ott majd jól érzi magát, tuti enni fog. 

 Nosza, a gyermekek felhívtak, s kiadták az ukázt, mit s hogy csináljak. Lelkiismeretes anyuka lévén, szépen szót es fogadtam. Olyan lámpát tettem oda ami fölé tornyosult, s jó melegecskét adott csóri afrikainak. Kivettem az egyik tücsköt a likacsos dobozból, s beejtettem Patriknak a lakomát, hogy ne, te ne, most aztán zabálj, a teringettét! Kis idő múlva látom ám, hogy a tücsök megdöglött, s Patrik továbbra is mozdulatlan. Na jó, biztos a dögöt nem szereti, élve kell neki a kaja. Fogom a másik tücsköt, s beteszem. Várok szépen, türelmesen, s mormolom a fogaim közt, hogy még Pistinek se könyörögtem ennyit kiskorában, pedig ő közismerten rossz étkű gyermek volt, mint ennek a csúf nyolclábúnak. Hát, te jó ég! Ez a tücsök is ugrik kettőt, s megdöglik. Na, ennek fele se tréfa, gondoltam magamban, de az es lehet, hogy hangosan kimondtam, azt mondják rólam, időnként beszélek magamban... Hozom a biztonságos botomat, s megpiszkálom Patrikot, hogy, hé, ott a kaja, te, eriggy egyél már, mert kihűl! A karácsonyi ajándék meg se mozdul. De olyan furcsán nem mozdul... Megint megbököm, ezúttal erősebben. Semmi. Egyszer csak leesett a tantusz. Rájöttem mi történt. Lassan megfordultam, s felhívtam Attilát. 

 - Mondd , kisfiam, szereted te a sült pókot is? Ugye szereted??? 

 Nem tört ki belőle az öröm... Szegénynek megsütöttem a lámpával a karácsonyi ajándékát....

Tetszett a történet?

2 0

Regisztrálj és olvasd Lakó Péterfi Tünde 45 történetét!


  • 1199 szerző
  • 783 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Lakó Péterfi Tünde

Patrik, a tarantula

Műfaj

életrajz

Címkék

Rövid leírás / Beharangozó

Patrik karácsonyi ajándék volt...

Rövid összefoglaló

Legyet??? Én??? Télen???

Olvasási idő

3 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Lakó Péterfi Tünde nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!