Barion Pixel nuuvella

Pujisor

Pujisor egy hegyvidéki román csobán volt (csobán - pásztor). Fiatal volt, pirospozsgás, kicsattanóan egészséges, s örökké vidám. A vidámsága mellett mégis tiszteletet parancsolt a fellépése, a faggyú szagú, nyáron is a vállán lógó subájával, göcsörtös, a sok használattól fényesre kopott botjával, aminek legfőbb szerepe a támaszkodásban való közreműködés volt. Mert a csobán szívesen támaszkodik a botjára, s megfigyeli a világot, befogadja a történéseket, s azokat híven, esetleg kicsit kiszínezve néha tovább is adja, mesélés formájában. Ritkán van kinek mesélnie, de ha van, akkor megteszi.

Pujisort először ötéves kislányként láttam. Óriásnak tűnt, de kedves óriásnak. Zernyén ( Zernye - havas ) nyaraltunk, akkoriban még a jóléti kommunizmus dúlt, s jól ment az egyszerű embereknek is. Később sötétedett el, de akkor aztán nagyon kegyetlenné vált a rendszer. Szóval Zernyén nyaraltunk, fenn a vad hegyekben. Tisztán emlékszem a helyre, ahol voltunk. Kicsi faházikó volt a szállásunk, természetesen folyóvíz és áram nélkül. A háztól nem messze egy csűr állt, szénapadlással, s mindezek mellett folyt a patak, vad sodrással, óriás kövekkel megküzdve. A házikó egy tisztáson állt s körös-körül a rengeteg volt. A sötét rengeteg finom illatú, gyantás fenyőkkel. Ha jól emlékszem három család nyaralt együtt. Hogy kié is volt a házikó nem érdekelt akkoriban, mai napig sem tudom, nem a miénk, az biztos. Mi gyerekek felhőtlenül élveztük a szabadban rohangálást, fürödtünk a jéghideg patakban, gyűjtöttük a békákat a trikónkba, s tetszett, ahogy meztelen bőrünket kaparásszák a megrémült kétéltűek, de az erdőbe egymagunkban nem mehettünk be, kizárólag felnőttek társaságában. Időnként el is mentünk kirándulni, gombászni. Emlékszem, én láttam meg a szép nagy légyölő galócát, tudjátok, azt a szép pettyes gombát, amik a mesékben szoktak lenni. Édesapu szedte le, s a későbbiekben ott volt a házikó ablakának párkányán, kicsit becukrozva, s tele döglött léggyel.

A világ végének tűnt Zernye, senki nem járt arra, csak a medvék. Egyszer aztán halljuk, hogy valaki hangosan " Buna ziuát" köszön ( Jó napotot ) . Ott állt Pujisor, a csobán. Fél vállán a suba, fényes botja jobb kezében, a balt kicsit megfeszítve hátrafelé tartotta, így parancsolt nyugalmat a juhászkutyáknak. Hatalmasak voltak a kutyák, de így leülve, szótfogadóan, nem voltak félelmetesek. A felnőttek szóba elegyedtek Pujisorral, s szívélyesen meginvitálták az aznap esti flekken sütésre. Ő el is jött. S mesélt, sokat, hosszan, tempósan. Annyira nagyon régen történt, hogy nem emlékszem mindegyikre, de egyik nagyon megmaradt bennem. A következő történet igazságtartalmáért felelősséget nem vállalok. Felnőtt fejjel azt gondolom, hogy mese volt, talán egy szerencsés megmenekülés erős kiszínezése, de erről bővebb információt már sosem kaphatunk. Íme a mese:

Egy szép nyári este Pujisor megette a vacsoráját, ami az azelőtt való napról megmaradt hideg puliszka volt, egy darab kicsit avas szalonna és jókora vereshagyma. Miután jóllakott, még ott maradt, kényelmesen eldőlve, a tűz mellett, amit minden este meggyújtott a kalyiba előtt. Kicsit bekoppanhatott a szeme, mert egyszer csak mocorgásra lett figyelmes. Kinyitotta a pilláit, s azt látta, hogy a máskor minden neszre vadul ugató - vicsorgó kutyák a tűz másik oldalára néznek, mereven. Ő is oda pillantott, s hát, Uram Atyám, ne hagyj el! egy medve ült ott, s őt bámulta. Pujisor az első ijedtség után szépen lassan négykézlábra ereszkedett. S láss csudát! A medve is ugyanezt tette, le sem véve a szemét Pujisorról. Aztán a csobán elkezdett egy gödröt ásni a kezeivel. S a medve utána a mancsaival a tűz másik oldalán. Sokáig ástak mindketten, s mikor már elég nagy lett a gödör, Pujisor belefeküdt, s nem moccant. Hallja ám egyszer, hogy valami suppan egy nagyot, s utána csend. Szépen lassan kiemelkedett a gödörből, s látja, hogy a medve is belefeküdt a saját maga ásta gödörbe. Erre Pujisor felugrott, s uccu neki, beszaladt a kalyibába. Égre földre esküdözött, hogy másnap reggel ott volt mindkét gödör, ő biza nem álmodta a történteket. Hát ez volt Pujisor meséje. Azzal elköszönt s komótosan hazaindult a kalyibájába.

A felnőttek vacsora után a tűz mellett üldögélve sokáig beszélgettek, mi gyerekek egy petróleum lámpa fényénél még málnahabot csináltunk az aznap szedett málnából, s mikor azt is megettük, bennünket ágyba parancsoltak. Még sokáig nem aludtunk, suttogva beszéltük meg, s éltük át a nap eseményeit, s elborzadva emlegettük fel Pujisor történetét a medvével. Egyszer csak nagy csörömpölés odakinn, halljuk ám, hogy csapódnak egymásnak a konzervdobozok, amit Édesapuék a tisztás köré kifeszített drótokra tettek, ha medve jönne, meghallják. Feltérdeltünk az ágyban, kinéztünk az ablakon, de nem láttunk mást, csak több fényt ide-oda futkosni. Az asszonyok bejöttek, s megnyugtattak minket, gyerekeket, mondván, hogy nem medve az, csak Pujisor akar megijeszteni bennünket. Másnap aztán elmesélték, hogy bizony medve volt az, három boccsal, s a futkosó fények a férfiak erős elemlámpái voltak, melyekkel a mackó szemébe világítottak, s az megijedve ettől bocsostól elmenekült.

Szép volt ez a régi nyár a vadonban... Vajon mi lehet most Pujisorral? Bizonyára már öreg csobán lett belőle, s faggyú szagú subjával a vállán, meséli hihetetlen történeteit.... 

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Lakó Péterfi Tünde 45 történetét!


  • 1200 szerző
  • 784 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Műfaj

életrajz

Címkék

Rövid leírás / Beharangozó

Pujisort először ötéves kislányként láttam.

Rövid összefoglaló

A világ végének tűnt Zernye, senki nem járt arra, csak a medvék. Egyszer aztán halljuk, hogy valaki hangosan " Buna ziuát" köszön ( Jó napotot ) . Ott állt Pujisor, a csobán

Olvasási idő

4 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Lakó Péterfi Tünde nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!