Barion Pixel nuuvella

1971-ben születtem, 1992-ben kezdtem írni. Ifjúsági irodalommal és tudományos fantasztikummal foglalkozom. Jelenleg tizenegy publikált regényem van, kettőn dolgozom. Egy kisregényt kiadtam nyomtatásban, de mivel nem fogyott és erre nincs pénzem, továbbra is online publikálok.
Ars poetica? Humanista vagyok, hiszek az emberekben és hiszek a gyerekekben. Hiszek abban, hogy az emberek csak jobban szeretnének élni, és a legtöbben azok közül, akik ezt mások rovására próbálják elérni, azért teszik, mert nem látnak más módot rá. Hiszek abban, hogy az emberiség egésze végső soron pozitív változások felé törekszik, csak ettől persze még lehet, hogy a mi pár évtizednyi életünkben ezeknek nyomát sem fogjuk látni.
Az irodalomban hiszek a hősökben. A köznapi hősökben, nem Korben John McClane Dallasban, bár ők is szeretnivalók, hanem olyan emberekben, akik képesek megküzdeni az előttük álló nehézségekkel. Azért hiszek bennük, mert ilyen emberek vesznek körül az életben is. Az összes hősöm gyerek vagy serdülő lány, mert ők a legbonyolultabb lelkivilágú emberek, akik eredeti megoldásokat találnak. Mindegyik hősömet és a mellékszereplőimet is a gyerekeimnek tekintem, és úgy gondolom, ha már kitaláltam őket, nekem kell vigyáznom rájuk. Akkor is, ha a főhősöket nem is én találtam ki. Szembejöttek az életben.


Történetek

A nagy kísérlet
Dorgáliában az a legenda járta, hogy a subaráng ezer évig él.
humor   2 perc olvasás
Tévedés
TETSZEL NEKEM. PÉTER.
romantikus   3 perc olvasás
Szerény javaslat
Olimpiai tudósítás egy rendkívüli fontosságú sportágról.
humor   3 perc olvasás
A bennfentes riporter
Egy kis szatíra a televíziózásról.
szatíra   2 perc olvasás
A medve
Szinte már hiteles vadnyugati anekdota egy mutatványos medvéről.
szépirodalom   2 perc olvasás
A jégkunyhó
Kis fantázia egy felnőtt és egy gyerek közös délutánjáról.
mese   4 perc olvasás

Láng Attila D.

1971-ben születtem, 1992-ben kezdtem írni. Ifjúsági irodalommal és tudományos fantasztikummal foglalkozom. Jelenleg tizenegy publikált regényem van, kettőn dolgozom. Egy kisregényt kiadtam nyomtatásban, de mivel nem fogyott és erre nincs pénzem, továbbra is online publikálok.
Ars poetica? Humanista vagyok, hiszek az emberekben és hiszek a gyerekekben. Hiszek abban, hogy az emberek csak jobban szeretnének élni, és a legtöbben azok közül, akik ezt mások rovására próbálják elérni, azért teszik, mert nem látnak más módot rá. Hiszek abban, hogy az emberiség egésze végső soron pozitív változások felé törekszik, csak ettől persze még lehet, hogy a mi pár évtizednyi életünkben ezeknek nyomát sem fogjuk látni.
Az irodalomban hiszek a hősökben. A köznapi hősökben, nem Korben John McClane Dallasban, bár ők is szeretnivalók, hanem olyan emberekben, akik képesek megküzdeni az előttük álló nehézségekkel. Azért hiszek bennük, mert ilyen emberek vesznek körül az életben is. Az összes hősöm gyerek vagy serdülő lány, mert ők a legbonyolultabb lelkivilágú emberek, akik eredeti megoldásokat találnak. Mindegyik hősömet és a mellékszereplőimet is a gyerekeimnek tekintem, és úgy gondolom, ha már kitaláltam őket, nekem kell vigyáznom rájuk. Akkor is, ha a főhősöket nem is én találtam ki. Szembejöttek az életben.

Béta.

Ez a funkció még nem érhető el.

Hogy mikor lesz vége a béta verziónak? Amint lesz elég történet, rögtön elindul a szolgáltatás...

Rendben