Ablakot csókol a hajnal
s az éj árnya a falon lapul.
Puha pamlagán egy angyal,
csendben mozdul, a teste lazul.
A vágya enged, vére vadul,
s karján simul álom arccal.
Ruhája selyme bőrén jajdul,
s felül ágyán méz ajakkal.
Combok rejteke, sejtelem,
s feje biccen, vállára hajol.
Karcsú karjai fesztelen,
s a pillanat ölelve vackol.
Szótlan, a csend sírása harcol,
hisz tudja jól nincs kegyelem.
Az élet követel és hajszol,
túl a fájó ébredésen.
Már van Nuuvella felhasználóm.
A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.
Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni László Sándor nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.
Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!
