Ruehl úgy érezte, az ő mellkasát is akkora kövek nyomják, mint amekkorákat Lilian sírjára hordott. Amikor az utolsó is a helyére került, felállt. Teste izzadt, véres ruhája szakadt, arca, keze földtől piszkos. Az elmúlt napok, események nehézségeinek bizonyítékait hordta magán. De mindez semmi volt ahhoz képest, ami odabent, a lelkében rakódott rá.