Barion Pixel nuuvella

Vér, csont, hús

Denver, 1999. december 31. 23.50

A nő nem sikoltott.

Üvöltött.

Hangja már alig volt, de minden megmaradt erejével azon volt, hogy a világba kiáltsa kínját.

Vele szemben – úgy két méterre – három férfi állt. Férfiak, akiknek még a valódi nevét sem tudta, csak azt, hogyan szólítják őket azok, akik velük együtt érkeztek: Őrző.

Hármójuk közül kettő csöndben állt, mozdulatlanul, mintha nem is emberi lények, csak szobrok lennének. Érzelem nélküli tárgyak, akiknek a szeme sem rebben. Ők egy ujjal sem nyúltak a nőhöz, mindent arra a társukra hagytak, aki ezen az estén igazán különleges tisztséget töltött be. A harmadik egy könyvből olvasott, amely a szertartás lépéseit tárta fel.

Ő vezethette a rítust. A teremben mindenki rá figyelt.

Amikor néhány órával ezelőtt a nő és a férfi megismerkedtek, a férfit takaró palást még hófehér volt. Mostanra vér színezte öltözékét, amely a vérfoltok által lett az, ami: felszentelt viselet.  

Kezében hajlított pengéjű tőrt tartott. A rituálék egy ősöreg eszközét, amelynek markolatát emberi csontból faragták. Hegyéről vér csöpögött a padlóra.

A szertartást végző férfi hátra lépett, megszemlélte művét.

– Jó hírnök vagy! – dicsérte az asszonyt, aki úgy bezárkózott a szenvedésbe, hogy nem is hallotta a hozzá intézett szavakat. – Kiáltásod áthatol a szellemvilág sötétjén, és utat nyit uraink felé.

Mondandója közben elismeréssel gondolt saját teljesítményére is.

Isteneik elégedettsége az ő érdeme is. Jó munkát végzett. Semmi fölösleges vágás, semmi meggondolatlan mozdulat, amely a nő – kívántnál korábbi – halálát okozhatná.

Mindent pontosan úgy tett, ahogy az elő volt írva. Precíz bevágást ejtett a bőr alá a hajszálvékony pengével, majd mozdulatok sokaságával véste a bőrbe a bonyolult, misztikus mintákat és az idegen nyelven íródott szavakat, varázsigéket. Közben maga is transzállapotba került, még közelebb érezve magához isteneit. Ott, ahol a rítus megkövetelte, határozott rántással szíjat hasított a nő bőréből. Az istenek szerették a bőrtől megfosztott nyers hús látványát.

Így ment már órák óta. Ahogy az idő telt, az áldozat egyre többször vesztette el az eszméletét, ezt a luxust azonban nem engedhették meg neki. Ha elhallgat, az istenek nem kapják meg, ami jár nekik. Ezért különböző módszerekkel tartották tudatánál. A kín megélése volt a cél, valamint az, hogy mindaddig öntudatánál legyen, amíg az utolsó vágást meg nem ejtik rajta, a fájdalom csillapítása nemkívánatos a rítus során.

A segédek feladata volt ezt a kritériumot teljesíteni. Ők mind képzett szakemberek voltak. Értették a dolgukat, fel sem merült, hogy hibát vétve belerondítanak a szertartásba, és a nő idő előtt meghal.

Fontos volt az időzítés.

A lábuk előtt terjedő vértócsa azt jelezte, hogy hamarosan elérkezik az idő. A szertartás a vége felé közeledett.

A férfi tudta, hogy az istenek most a teljes figyelmüket rájuk fordítják. Sokat ígértek nekik ma éjjel, és ígéretük nem maradhat teljesítetlen. Ártatlan kedveskedéssel kezdték a sort, amivel gyengéden felébresztették őket hosszú álmukból. Majd felemelőbb rítussal irányították maguk felé az érdeklődésüket.

Áldozatuk hangja elért hozzájuk, és ők kíváncsian várták, mit adnak még nekik. Számukra ez a hang nem zaj, hanem édes muzsika volt, étvágygerjesztő finomságra hívó csengettyűszó a kecsegtető főfogás beharangozása előtt. Halandó szolgáik ajándéka, amellyel jóindulatukat kívánták elérni, és segítségükért fohászkodtak az egyetlen fizetőeszközzel, amelyet néztek valamibe: emberáldozattal. Nem siettek hát. Hadd kapjanak az istenek minél többet a csemegéből, ami a kedvencük. Hiszen a vér, csont, hús az ősi istenségek imádott eledele.  

Mindenkinek van némi elképzelése arról, milyen lehet az, amikor egy érző lény mély fájdalmának sikollyal ad hangot. Csonttörés, szülési fájdalmak, de akár a gyász is előcsalhat ilyet.

A hétköznapi ember fejében azonban soha nem fordul meg, milyen az, amikor a fájdalomtól elveszti a kontrollt maga fölött, és olyan szintű kínt él át, amitől megszűnik embernek lenni.

Akaratlagos izmai nem engedelmeskednek neki többé. A test megtisztul, mintha pontosan tudná, milyen nagy útra készül. Aztán az elme is elindul ezen az úton. Mindent levet magáról, ami születése óta rárakódott: büszkeség, empátia, dac, manipuláció, de még a tudás is. Egy idő után a teljes személyiség megszűnik, mígnem az illető nem lesz más, csak az, amire egy hasonló szertartásban szükség van.

Tiszta elméjű áldozat.

Valaki, aki sem mozdulni, sem gondolkodni nem tud. Csak érez, de abból is csupán egyetlen dolgot. A kilátástalan és végeláthatatlan fájdalmat.

Emlékei, valaha élt élete, álmai, reményei törlődnek, és amikor végre megengedik neki a halált, lelke sem lesz az övé többé. Nem vár rá feloldozás, sem mennyország, sem pedig újjászületés. Mert ő addigra már rítusrabszolgává változott. Megcsonkított teste a földön marad, hogy ha az istenek úgy döntenek, a fizikai síkra lépnek, itt szolgáltasson számukra gyönyörűséget hozó látnivalót. Lelke a szertartás során a sötét urakhoz távozik, hogy a halál felé vezető úton magába szívott kínnal táplálja őket, és az idők végezetéig mindent megtegyen nekik, amit csak kérnek tőle.

A segédek is érezték az idő közeledtét. Körben álltak, elmélyültek hitükben, imákat mormoltak szinte dalolva, és várták, hogy részesei legyenek a csodának. A rítust végző férfi körülnézett. A másik két Őrző mozgását is észlelte, ahogy két oldalról hozzá léptek, egy lépéssel mögötte maradva, mégis közrefogva őt. Úgy álltak most ott, mint egy tökéletes háromszög egy-egy sarka. Azok is voltak. Az örök háromszöget jelképezték ezen a dicső napon.

De nem csak ők voltak jelen. Rajtuk kívül még két áldozati személy várt sorsa beteljesedésére, a megkínzottal háromszöget alkotva. Ők hozták el az együttállás beteljesülését.

Kettejük közül az egyiküké lesz a legnagyobb feladat. Nehéz, de annál nemesebb. Már az ő felkészítése is elkezdődött, hiszen azzal, hogy csendre és mozdulatlanságra, valamint arra kényszerítették, hogy végignézze munkásságukat, a lelke számára megalapozták az utazást. A látottak beleégtek az elméjébe, és saját kínjával összekapcsolódva áldozata olyan ínyencséggé lesz az isteneknek, amilyenre csak ritkán van példa.

Amikor az Őrző ránézett a „kellék” férfira, látta a szemében, mennyire szenved. Egész testében remegett, kifeszített szeme mögül olyan fájdalom sugárzott, amely mármár az őrülethez állt közel. A tehetetlenség őrületéhez.

– Tökéletes!

A felcsendülő hang tulajdonosa a helyiség legtávolabbi részéről bukkant elő. Eddig a sötét sarokban állt, köpenyébe burkolódzva. Ha nem szólal meg, nem mozdul, akár észrevétlen is maradhatott volna a többiek előtt, de ez számára ettől a pillanattól nem volt lehetséges. A puszta jelenlétével magára vonta a figyelmet.

Övé volt a legmagasabb tisztség a helyiségben, de nem csak ott. Rajta kívül a földi világban csak egy magasabb rangú személy létezett az istenek szolgálatában. Így az, hogy saját szemével kísérte végig ezt a rituálét, maga volt a megtiszteltetés és a rítus felszentelése. Ő volt a Vérhozó.

– A háromszög csúcsai, amelyek egyszer sem érnek egymáshoz, mégis egyek ők, szétszakíthatatlanul – mondta, az áldozatokhoz intézve szavait. – Hármatok halála zárja majd magába uraink energiáját, és biztosítja előmenetelünket a következő harminc évben. Egy évtized egy életért. Ez az ár, amit megfizetünk.

Mindannyian bólintottak.

– Végezd be! – adta ki az utasítást a rítust vezető Őrzőnek.

Az a földre tekintett. Körülötte úgy sorakoztak a véres bőrcafatok, mintha csak leszaggatott gézdarabok lennének. A szöveg teljes, és vele a varázsige is. Élő ember bőre lett a pergamen, és saját vére adta hozzá a tintát. Az órára tekintett. Mindjárt éjfél. Új kor kezdődik, olyan, amelyet megélni kiváltság. Ahogy közeledett az új évezred első perce, elérkezett az utolsó vágás dicsőségének ideje is.

Közel lépett a kifeszített alakhoz. Mostanra csönd lett. A nőben nem maradt erő, nem maradt hang. Testétől is megvonták mindazt, ami még itt tarthatta volna, így viszont már nem az ájulás, mint inkább a halál kerülgette. Gyengén, de még lélegzett. Az utolsókat pihegte. Minden tökéletes. A férfi olyan közel hajolt hozzá, hogy a fülébe tudta suttogni az üzenetet, amelyet az isteneknek szánt:

– Fogadjátok ölelő karotokba szerény szolgátok ajándékát, amely előleg csupán. Ezen az éjszakán vérfolyammal ajándékozunk meg titeket, legkedvesebb szertartásotokkal… A kétszáz vágás rítusával…

Azzal tövig nyomta a nő szívébe a tőrt, éppúgy, mintha ezzel tenne pontot egy befejezett mondat végére.

----

A történet tovább folytatódik legújabb könyvem, a RÍTUS lapjain...

Tetszett a történet?

1 0

Regisztrálj és olvasd Leda DRasi 44 történetét!


  • 1200 szerző
  • 784 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Leda DRasi

Vér, csont, hús

Műfaj

thriller

Rövid leírás / Beharangozó

Las Vegas a bűn városa. Drog, prostitúció, maffia és a legdurvább gyilkosságok. A helyi nyomozók ehhez edződtek, és hiszik, őket semmi nem lepheti meg, amit ember elkövetni képes.

Ebben a hitben ringatja magát Nick Eckerton is, mégis eláll a szava, amikor egy megnyúzott holttest ügyében kezdi követni a nyomokat. Amit talál, túlmutat a hatóságok munkáján, Nick pedig eddigi hitét átgondolva kezd ráébredni az igazságra: van, amit még Las Vegas bűnben fogant városa sem látott. Egy titkos társaságot, akik sötét rítusokkal szólítják az elfeledett isteneket, és hússal, vérrel, csonttal lakatják őket jól a segítségükért cserébe.

Ismeretlen terep ez, ahová nem rendőr kell, hanem valaki, aki otthon van ebben a világban. De ki lehet az?

Egy fiatal nő, aki nem csak megjárta a rítusok poklát.
De bele is halt…

Rövid összefoglaló

Az ősi istenségek nem tűntek el az idő homokjában. Itt vannak, hű szolgálóik megadják nekik, amire szükségük van, és életben tartják őket. Az sem zavarja őket, ha ehhez emberáldozatokon keresztül vezet az út. Hiszen a vér, csont, hús a sötét istenek kedvenc eledele, amelyből erőt merítenek.

Olvasási idő

6 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Leda DRasi nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!