Barion Pixel nuuvella

Váratlan látogató - Az istenek új szolgája

Az idős asszony csöndben térdelt az oltár előtt. Fejét alázatosan lehajtotta, magába mélyedve mormolta imáit, egyiket a másik után. Közben fáradhatatlanul dolgozott. Az ölében tartott edény tartalmát kevergette.

Körülötte megszámlálhatatlan gyertya égett. A róluk lefolyt viasz egybefüggő masszává olvadt össze a padlón. A nemrégiben gyújtott gyertyák már sok rétegnyi viasz tetején csücsültek, amelyet a frissen olvadt cseppek csak tovább növeltek. Ennyi gyertya lángja megvilágított és melegséggel árasztott volna el akármekkora helyiséget, de ezek most nem a fény és meleg hírnökei voltak.

A sötét szolgálatában álltak, megannyi szertartás és rítus tanúi voltak már. Minden egyes darabjuk nagy gonddal készült, szigorú szabályok betartásával, csakis az arra érdemes személy keze által.

Némelyik emberi csontok porát rejtette magában. Másokba vért kevertek, a harmadikban fogak vagy hajszálak kaptak helyet. Ezek a gyertyák nem azért születtek, hogy bárkit is fényükkel árasszanak el. Ők a sötét birodalom felé vezető utat világították meg. A legértékesebb kandegyertyákláberek voltak, amelyeket meggyújtóik többre becsültek az aranynál.

– Vagy távozz, vagy jöjj beljebb! – szólalt meg most az asszony anélkül, hogy hátrafordult volna. Őt mindenki csak Mamaként ismerte, valódi nevét homály fedte, kilétét mítoszok övezték. De ezen a helyen ez a név nem egy hőn szeretett, szelíd asszonyt jelölt. Nem egy idős, bölcs matriarchát, aki nemzedékeket magába foglaló családot tart össze és igazgat. Hanem olyat, akinek a tiszteleten kívül a legalázatosabb félelemmel is adózni kell. Olyat, akinek egyetlen szúrós pillantása elhozhatja egy ember végzetét.

A váratlan látogató is tudta ezt, még úgy is, hogy Mamát mindig csak távolról látta, a szentélynek pedig eddig a közelében sem járt soha. Számára ez a legszigorúbban tiltva volt, de hiába a tiltás, ha az emberben ott dolgozik a kíváncsiság. Milliószor hallotta, hogy ez a tulajdonság egyszer még nagy bajba sodorja, de ő mindig csak legyintett. Mit neki a veszély, ha lassanként, cseppről cseppre hallott izgalmas dolgokat, amiknek aztán saját maga akar a végére járni!

Így szerzett tudomást a Mamáról is, akinek személye nemcsak a szentélyben volt ismert. Ismerte a kerület, a város, az ország, de az időnként megjelenő gazdag külföldi emberekből ítélve távoli vidékekre is eljutott a híre.

– Na mi az? – kérdezte Mama. – Elég merész vagy érdemtelenül betörni e szent helyre, de ha beljebb invitállak, elfogy a bátorság?

Abbahagyta a kevergetést, és a válla fölött hátra pillantott. Tekintete szúrós volt, hideg, keményebb, mint a padló a lábuk alatt.

– Gyere ide! Hadd lássalak!

Szavai ijesztőbbek voltak mindennél, ami körülvette őket. Ijesztőbb a feketére festett falaknál, a vörös kőpadlónál, de még az oltárra állított felismerhetetlen képződménynél is, ami a gyertyák fényénél megmozdulni látszott, és különös szagot árasztott magából.  

Percek teltek el, de a vendég nem mozdult. Ami kíváncsiságból fakadó izgalmas kalandnak indult, hirtelen ijesztő meggondolatlansággá vált, amiért valószínűleg komoly büntetés jár. Megdermesztette a rémület. Az ajtófélfába kapaszkodva próbált erőt meríteni, hogy engedelmeskedjen az utasításnak, de mindhiába. A lába nem mozdult.

Végül Mama cselekedett helyette. Felállt, és az oltárra helyezte az edényt. Kilépett a gyertyák alkotta körből. Mezítláb volt, hosszú fehér ruhája ide-oda libbent csupasz lábfeje körül, miközben a betolakodó felé közeledett. Amikor odaért, megragadta a kezét. Erős marokra fogta, elhúzta az ajtófélfától, és kényszerítette, hogy felé forduljon. A látogató próbált ellenállni, de az asszony jóval erősebb volt nála, így felkészült rá, hogy megbünteti, amiért megzavarta, de a pofon, amit várt, nem csattant el.

– Ez micsoda? – kérdezte a Mama a másik nadrágzsebéből kikandikáló valamire mutatva.

A nem várt személy ösztönösen takarni akarta, hiszen már el is feledkezett arról, mit rejtett oda. De Mamával nem lehetett ellenkezni.

– Mutasd! – és egy hirtelen mozdulattal ő maga vette ki.

Ha Mama meg is lepődött azon, amit talált, nem mutatta. A szeme se rebbent, miközben ujjai közt forgatta a kis kék hullámos papagáj merev tetemét.

– Hát ez? – kérdezte, mire a látogató a földet bámulva ösztönösen hazudott.

– Találtam. Az erdőben.

Mama figyelmét nem kerülte el sem a gyanús hanglejtés, sem az állatot pettyező vér és a tény sem, miszerint a papagáj farok- és szárnytollait valaki precízen egyenesre vágta.

– Nem tűröm a hazugságot! – mondta, de hangját nem emelte fel. Leguggolt, így arca egy síkba került a látogatóéval. – Szóval megkérdezem még egyszer. Hogy került ez hozzád?

Másodjára már az igazságot hallotta.

– Én csak… Kíváncsi voltam…

– Mire?

– Hogy mi történik vele, ha levágom a tollait. És…

– És?

– Hogy vérzik-e, és tud-e sírni…

Mama tűnődőn nézett rá pár pillanatig, majd felállt.

– Gyere!

Maga után húzta, vissza az oltárhoz. Ott elengedte, átlépett a gyertyákon, és úgy ült vissza előző helyére, mintha ez a kis közjáték meg sem történt volna.

– Ülj le ide mellém! – adta ki az utasítást.

A látogató óvatosan kémlelte a gyertyákat és a felkínált helyet, majd bátorságát összeszedve maga is belépett a gyertyakörbe. Érkezésére az addig nyugodtan pislákoló lángok teljesen egyszerre lobbantak fel. A Mama nem reagált a szokatlan jelenetre.

A látogató lépett egyet, hogy elérje a számára felkínált helyet, mire mozgásra lett figyelmes. A gyertyák tövében a viaszhalom alatti árnyék vele együtt mozdult lassan, egybefüggően, akár a higany. Fejét ide-oda forgatva próbálta megfejteni a rejtélyt, mi lapulhat meg a padlón. Aztán rájött.

Nem árnyék volt. Bogarak. Megszámlálhatatlanul sok bogár teljesen fekete, matt páncéllal, szorosan egymás mellett, együtt mozogva, összefüggő masszát alkotva.

– Tán félsz tőlük? – hangzott el mellette a kérdés.

Válaszként megrázta a fejét, és ezúttal nem hazudott, mert nem volt rá szükség.

– Érdekesek – mondta mosolyogva. – Főleg az, ahogy egyszerre mozognak.

Mama egy bólintással helyben hagyta a választ, és visszatért korábbi elfoglaltságához, míg vendége – feladva a fura bogarak figyelését – megpróbálta lemásolni a testhelyzetet, ahogy a Mama ült.

Az asszony felvett egy kis márványmozsárt az oltár lábától, a látogató kezébe adta, majd egy sötét bőrszütyőből apró, fehér dolgokat szórt bele, amelyek halk csilingeléssel koppantak az alján. Fogak voltak. Emberi fogak.

– Törd őket porrá!

Így hangzott az instrukció, amely a kezdet volt, és amit az azt követő években még sok-sok követett. Ez volt az első, amelyet a látogató buzgón, kérdés nélkül végrehajtott, és ami lehetővé tette, hogy ezután a Mama ne tudjon olyan utasítást adni, amit ő megkérdőjelezne és ne teljesítene azonnal.

*

Sok-sok évvel később jött rá, miben részesült akkor. Mama felszabadította és felemelte őt. Ő lett mind közül a legkiválóbb, legalázatosabb tanítvány, úton egy olyan világ felé, amelyet csak kevesen ismerhetnek, és még kevesebben élnek túl.   

A látogató egy tízéves kisfiú volt. Mateónak hívták.

---

Legújabb könyvem, a Rítus címet viseli, és a misztikus thriller világába kalauzolja el az olvasókat.

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Leda DRasi 44 történetét!


  • 1216 szerző
  • 802 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Leda DRasi

Váratlan látogató - Az istenek új szolgája

Műfaj

thriller

Rövid leírás / Beharangozó

– Vagy távozz, vagy jöjj beljebb! – szólalt meg most az asszony anélkül, hogy hátrafordult volna. Őt mindenki csak Mamaként ismerte, valódi nevét homály fedte, kilétét mítoszok övezték. De ezen a helyen ez a név nem egy hőn szeretett, szelíd asszonyt jelölt. Nem egy idős, bölcs matriarchát, aki nemzedékeket magába foglaló családot tart össze és igazgat. Hanem olyat, akinek a tiszteleten kívül a legalázatosabb félelemmel is adózni kell. Olyat, akinek egyetlen szúrós pillantása elhozhatja egy ember végzetét.

Rövid összefoglaló

Egy kisfiú, akit a gyermeki kíváncsiság hajt, és nem is sejti, ez a tulajdonság milyen messze vezeti őt. Olyan messze, ahová csak kevesen jutnak el...élve. Egészen a sötét istenek birodalmáig...

Olvasási idő

5 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Leda DRasi nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!