Barion Pixel nuuvella

Új nemzedék - részlet 2.

Alig fél órával később Healy elhagyatott, keskeny úton haladt az erdő közepén. Rettegett és még soha életében nem érezte ennél magányosabbnak magát.

– Ennyit arról, hogy majd csak úgy megszököm és boldogulok egyedül – motyogta, miközben mániákusan nézett hol jobbra-balra, hol meg a visszapillantóba, nem közeledik-e valaki.

Hónapok óta tervezte, hogy elhagyja Avecket. Hónapok óta gyűjtötte azokat a holmikat, amiket magával visz, és amelyekkel – tervei szerint – kitűnően boldogul majd a még vadabb körülmények között is. Hónapok óta turbózta magát lelkiekben az előtte álló feladatokra.

Erre tessék, nem ért el semmit, minden ment a kukába, miután a doki lóhalálában megjelent nála, és közölte, hogy idegenek vannak a városban. Sue szóval tartja a fickókat, de őt figyelmeztetni akarták.

– Menjen fel a leszállópályához! – ajánlotta a doki. – Azon túl van egy kerülőút, amit csak kevesen ismernek. Kicsit hepehupás, de a terepjáróval nem lesz gond. Vigye el a kocsimat! Így ki tudja kerülni, hogy áthaladjon a városon, de eléri a műutat, ott pedig balra forduljon! Sue délre és észak felé küldte őket, úgyhogy maga keleti irányba haladjon, egyenesen a hegyek felé!

– De ahhoz is a város felé kell mennem, hogy elérjek a leszállópályához!

– Vagy átmegy a városon vagy csak a közelébe megy. Választhat.

– Más út nincs?

– De. A folyó meg az erdő. Az egyik csónakkal, a másik gyalog. Ha kocsival akar menni, kockáztatnia kell. És a gyerek miatt nem kérdés, hogy kocsival kell menjen. Siessen!

Így Healy a felhalmozott hasznos holmik helyett alig egy táskányi holmit meg némi élelmet vitt magával. Annyit, amennyit öt idegbajos perc alatt össze tudott dobálni maguknak. Christophert a kosárral az anyósülésre fektette, bekötötte a biztonsági övvel, és már indultak is. A doki velük ment a város határáig, ott ő kiszállt, és elsietett, hogy segítsen Sue-nak. Healy pedig ráfordult a reptérhez vezető kaptatóra, és közben egyfolytában azon imádkozott, hogy sikerüljön észrevétlenül eltűnnie az erdei úton.

Lassan haladt, sokkal lassabban, mint ahogy szeretett volna, de az út minősége gátat szabott a száguldhatnékjának. Vagy gyorsan megy, szétveri a kocsit és szétrázza a gyereket vagy lassan halad, vigyázva mindannyiuk testi épségére, viszont megőrül az idegességtől.

Mintha egy örökkévalóság telt volna el, mire elérte az út végét, amiről a doki beszélt. Innen ráfordulhatott a műútra, ami a hegyek elé vezet. Ott meg… Hát fogalma sem volt, hogyan tovább, azon kívül, hogy követi az utat, és nyomja a gázt. De hol álljon meg? Hol szálljon meg? A babával nem éjszakázhat a kocsiban, hiszen bár napközben szépen süt a nap, na de mínusz húsz fokban is sütött. Márciusban pedig éjszakára jócskán mínuszba hajlik a hőmérséklet.

Itt végre tövig nyomhatta a pedált, bár a doki lepukkant terepjárójának nem nagyon tetszett az ismeretlen sebesség.

– Kérlek szépen, ne add be a kulcsot! – bíztatta a tragacsot. – Légyszi, légyszi, szükségem van rád! Te vagy az én megmentőm, a hős lovagom! Most pedig mindent bele!

A kocsinak esélye sem volt hűségesküt tenni előtte, esetleg bebizonyítani, hogy több rejlik a motorjában, mint amennyit a rozsdás kaszni mutat, mert pontosan öt másodperccel később Healy elkövette élete legnagyobb hibáját.

Elérték ugyanis azt a bekötőutat, ami Aveck főutcája felől jött, onnan pedig négy autó érkezett éppen. Négy hatalmas, fekete terepjáró, túl tiszták, túl drágák és túl egyformák ahhoz, hogy helyiekhez tartozzanak. Ahogy meglátta őket, Healy azonnal ugyanazt érezte, mint akkor, ott dr. Weatherby irodája előtt hallgatózva. Megdöbbenésére pedig a lehető legostobább módon reagált: bevágta a satuféket.

Persze azonnal rájött, mekkora marhaságot követett el, sajnos azonban rögtön utána folytatta is a hülyeségek sorát, mert a féket kompenzálandó a gázra taposott, amitől a motor nagyokat pöfögve lódult meg. A terepjárókban ülőknek ez úgy nézhetett ki, mintha a másik kocsi fekete indián füstjelzésekkel adta volna hírül menekülő státuszát.

Healy ezekkel az őrülten szélsőséges reakciókkal visszavonhatatlanul felhívta magára a figyelmet, és nem volt visszaút. Főleg mivel nagyjából két végtelenül hosszú másodpercig gyakorlatilag farkasszemet nézett a legelöl haladó autó sofőrjével.

Soha életében nem látta, ellenben meg mert volna rá esküdni, hogy a férfi arcán felismerés futott át. Őt ismerte fel.

A terepjárókban utazók tehát észrevették, és azonnal akcióba is léptek. Gázt adva vágódtak ki az összekötőútról, és utána vetették magukat. Vastag, erős kerekeik alól kavicsok csapódtak szerteszét. Healy amennyire lehetett, a gázba taposott, de a vén tragacs már elérte sebessége maximumát, nem volt hova tovább gyorsulni.

Mögötte vészesen közeledtek a járművek, ő pedig kétségbeesetten markolta a kormányt. Nincs menekvés, nincs egérút. A főútról letérve mindenfelé csak keskeny, elhagyatott, gödrökkel teli hegyi utakat találna, ahol bár üldözői kénytelenek lennének visszafogni a sebességüket, viszont ő még náluk is jobban. A végeredmény ugyanaz. Elkapják.

A közvetlenül mögötte lévő kocsi beérte, megpróbálta megelőzni. Healy az út közepére húzódott, hogy megállítsa ezt a próbálkozást, majd ide-oda szlalomozott, hogy a kocsit maga mögött tartsa.

A másik sofőr ezt nem nézte jó szemmel és agresszív technikához folyamodott: felgyorsítva hátulról nekiment.

– Szent isten! – sikított fel, és fél kezét ösztönösen a mellette fekvő mózeskosárra fektette, hogy védje a heves rázkódástól. Christopher nyugtalanul mozgolódni és nyöszörögni kezdett, de szerencsére még nem volt olyan nagy, hogy a biztonsági övvel rögzített kosárból kitornássza magát. – Semmi baj, kicsim! – csitította az anyukája, de nem volt teljes a siker, mert hangja minden volt, csak nyugodt nem.

A támadó autó teret engedett maguk közé, de csak azért, hogy aztán felgyorsítson, és újra neki menjen. Healy-nek mindkét kezére szüksége volt, hogy egyenesben tartsa a kocsit.

Aztán minden elromlott, és bekövetkezett az elkerülhetetlen. Kihasználva, hogy ő a támadó autó mozgását követve szlalomozik, amikor ők az út jobb oldalán haladtak, a karaván következő kocsija hirtelen kivágódva melléjük hajtott. Nem sikerült Healy-t kielőzni, de eléggé mellé ért ahhoz, hogy oldalról taszítson rajta egyet, így a kettős erőhatástól elvesztette uralmát a kocsi fölött, és lesodródott az útról.

Épp egy kiszélesedő részhez értek, egy pihenőhöz, de Healy így sem tudta megállítani a kocsit, és belehajtott egy, a pihenő szélén álló fába. Amikor észlelte, hogy az ütközés elkerülhetetlen, amennyire az öv engedte, jobbra hajolt, rá a mózeskosárra, és a saját testével védte a babát. A kocsi végül hatalmas rándulással állt meg, hangos csattanás, fémes csikorgás, és üveg reccsenésének a kíséretében.

Healy fájdalmat érzett, ahogy feje oldalra csapódott, bele a műszerfalba.

Megszédült, a látása elhomályosodott pár pillanatra, de az adrenalin dolgozott benne, és tudta, hogy azonnal cselekednie kell. Csak azt nem tudta, mit tehetne, hiszen csapdába esett az autóban. Nyílt terepen van, előtte fa, mögötte pedig a támadók gépjárművei már el is torlaszolták az utat.

Óvatosan felegyenesedett és a visszapillantón keresztül látta, ahogy a terepjárókból sorra szállnak ki az emberek, összesen nyolcan, fegyverekkel felszerelkezve.

Elhatározta, hogy bármi történik is, a babát nem engedi megkaparintani. Gyorsan kikapcsolta mindkettejük biztonsági övét, és belebújt az előre elkészített hordozókendőbe, amivel a mellkasához tudta fogni a kicsit, miközben a kezei szabadon maradtak. Nem tudta, ér-e valamit azzal a tervvel, hogy gyorsan kivágódik a kocsiból, és beveti magát az erdőbe, de megfogadta, hogy megpróbálja és nem adja meg magukat csak úgy, minden szó nélkül.

Épp elkészült a művelettel, amikor a háta mögött kiáltás harsant:

– Támadásra készülj és azonnal tüzelj!

Healy teljes pánikban szorította magához Christophert, és nem értette mi történik. Tüzeljenek? Egy nőre és egy gyerekre? Hiszen még a kocsiból se szállt ki, azt se láthatják, van-e nála fegyver.

Aztán rájött: nem ő a célpont.

Tőle alig néhány méterre jobbra intenzíven gomolygó fekete füst támadt a semmiből, olyan különösen, hogy még az ő pániktól tompa figyelmét is magára vonta. Nyomában egy hosszú fekete hajú férfi félelmetes alakja bontakozott ki, mintha a füst egy portál lenne, amelyen keresztül az ismeretlen egyszerűen kilépett a fák közé.

Egy átlagember számára ez mondhatni kimerítette az elképzelhetetlen fogalmát, de még ezt is lehetett fokozni. Mert nem önmagában az volt az őrület, ahogy a férfi megjelent.

Az őrület az ő érkezése után hágott a tetőfokára.

----

Vajon sikerül-e Healy-nek kikerülni a szorongatott helyzetből? Meg tudja menteni a gyermekét? És ki a váratlanul érkezett idegen? A válasz a hamarosan megjelenő Új nemzedékből kiderül...

Tetszett a történet?

1 0

Regisztrálj és olvasd Leda DRasi 48 történetét!


  • 1261 szerző
  • 857 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Leda DRasi

Új nemzedék - részlet 2.

Műfaj

fantasy

Rövid leírás / Beharangozó

A kocsinak esélye sem volt hűségesküt tenni előtte, esetleg bebizonyítani, hogy több rejlik a motorjában, mint amennyit a rozsdás kaszni mutat, mert pontosan öt másodperccel később Healy elkövette élete legnagyobb hibáját.

Elérték ugyanis azt a bekötőutat, ami Aveck főutcája felől jött, onnan pedig négy autó érkezett éppen. Négy hatalmas, fekete terepjáró, túl tiszták, túl drágák és túl egyformák ahhoz, hogy helyiekhez tartozzanak. Ahogy meglátta őket, Healy azonnal ugyanazt érezte, mint akkor, ott dr. Weatherby irodája előtt hallgatózva. Megdöbbenésére pedig a lehető legostobább módon reagált: bevágta a satuféket.

Persze azonnal rájött, mekkora marhaságot követett el, sajnos azonban rögtön utána folytatta is a hülyeségek sorát, mert a féket kompenzálandó a gázra taposott, amitől a motor nagyokat pöfögve lódult meg. A terepjárókban ülőknek ez úgy nézhetett ki, mintha a másik kocsi fekete indián füstjelzésekkel adta volna hírül menekülő státuszát.

Rövid összefoglaló

Menekülni akkor sem egyszerű, ha az embernek van benne rutinja. Ha nincs, a helyzet drámai. Ha pedig egy ádáz, halhatatlan lény verbuválta csapat üldözi, akkor egyenesen kilátástalan...

Olvasási idő

7 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Leda DRasi nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!