Szilikátban szórt ösztön... lebegésben fosztatlan, akár az önzetlenség forró lélegzete. Szemcsés paráznaság, mely perzseléskor párologtatta el a reménység fakó elegyéből a tékozló ragadalmat: nyelhetetlen, kevert kristályként olvadt tovább a sorvadás akut reflexiója.
Szájakból pergő, klórterhelt kárhozás, az idegenség üvöltő harmóniája; szinaptikus kaszkád, akár a psziché kozmoszában keringő vándorok szivárgó önkívülete…megtudod és viseled, de felejteni méltatlan.