-         Halló, hallóóó!

-         Jó napot kívánok. Jelenleg nem vagyok telefon közelben, kérem a sípszó után, hagyjon üzenetet, adja meg a telefonszámát, amin visszahívhatom.

-         Na, azért keresem, mert…

-         Mondom a sípszó után!

-         Jaj bocsánat.

-         ………………

-         Most mi van? Mért nem mondja?

-         Nem sípolt kérem.

-         Ilyen nincs! Figyeljen, elkezdem elölről. Jó napot kívánok…

-         Jó napot.

-         Ne szóljon közbe maga barom! Kinek köszönget? Egy gépnek?

-         Bocsá….

-         Ne szóljon közbe!

-         De maga kérdezett.

-         Az költői kérdés volt, maga impala!

-         Csak nem költő ön?

-         De bazzeg, én vagyok Petőfi! Üzenetrögzítő vagyok! Nekem ne köszöngessen! Velem nem lehet beszélgetni! Érti?

-         Értem.

-         Na jól van, kezdjük elölről. Jó….

-         Elnézést.

-         Mi van már megint?

-         Ööö, mi az az impala?

-          Mit tudom én?! De hülye kérdés! Honnan veszi?

-         Ön hívott így az imént.

-         Azért hívtam így, mert felidegesített. Indulatból kifolyólag.

-         Indulat, egy gépnél?

-         .......................................Ohó! Lebuktam. Oké, itthon vagyok, mit akar?

-         Hát lelki bajom lenne. Ez a lelki segély, nem?

-         Igen az. Most örül?

-         Nagyon! Az lenne a bajom, hogy otthagyott az asszony.

-         Nézze, a beszélgetésünkből ítélve, ez nem csoda. Maga egy pancser.

-         Tudom, jaj, én öngyilkos leszek. Kérem, segítsen!

-         Rendben, adja meg a címét, küldök kötelet.

-         De, de magának le kellene beszélni engem erről.

-         Piha! Akkor ne legyen öngyilkos!

-         Miért?

-         Van kötele?

-         Nincs.

-         Akkor azért.

-         Jó.

-         Köszönöm, hogy hívott. A hívás díja 280 Ft. Plusz áfa. A viszont hallásra.