Barion Pixel nuuvella

Beismerés

Idézet: Nickelback – Gotta be somebody

„Ma éjjel az utcán világít a holdfény,
És olyan fene jó érzés, olyan, mint egy deja vu,
Ahogy itt állok veled, visszatartom a lélegzetem.
Lehet, hogy itt a vége,
Ez az a pillanat, mikor megtalálom, akivel leélem az életem?”


Szakítottam Csabával. Beállítottam hozzá, ő azt sem tudta, mi van, mit akarok, ráadásul valószínűleg zavart lehettem, mert rögtön kaptam tőle egy limonádét, és olyan törődő volt, ahogy leült mellém a kanapéra, aztán egyszerűen azt mondtam neki, hogy szakítani jöttem. Ott hablatyoltam arról, hogy nem vagyok belé szerelmes és tudom, hogy ő sem belém, s csak azért kapaszkodunk egymásba, mert így legalább van valaki, akivel megoszthatjuk a napjainkat és akivel jókat kefélünk, de hogy ennek semmi értelme, ő keressen magának egy másik csávót, aki idősebb nálam, én meg megpróbálom rendbe rakni az életem. Szerencsétlen ült mellettem, kamillázott nagyokat és jobb híján simogatta a hátamat, végül közölte, hogy nagy hülye vagyok. Aztán szexeltünk. Igazából nem tudom, hogy jutottunk erre, csupán mire észbe kaptam, már faltuk egymás száját és vetkőztünk-vetkőztettünk. Forró együttlét volt, teljesen kifulladtunk, és ott is aludtam nála, másnap meg bekérdezte, akarok-e vele tényleg szakítani. Már nem voltam biztos a dolgomban, noha mindketten tudtuk, hogy volt igazság a hablatyolásomban. Ilyen az, ha az ember nem akar egyedül maradni. Vagy az ilyen, ha nem akarja magának kiverni? Igazából fogalmam sincs.


Teltek így a napok, alig jártam haza. Nem volt sokkal több a dugás köztünk Csabával, mint egyébként, de jóval több időt töltöttünk együtt, volt olyan, hogy elkísértem dolgozni, reggel meg ő vitt engem az egyetemre, onnan meg csak azért mentem haza, hogy legyen tiszta ruhám. Ati nem örült a hirtelen jött magánynak, ám valami olyasmit mondott, hogy így legalább tud gondolkodni. Őt tényleg nagyon földhöz vágta, hogy Dóra a páromnak hitte, csupán azt nem vágom, miért. Szíven ütötte, hogy melegnek hitték? Vagy akart valamit mégis attól a nőtől? Le kellett volna ülnünk megbeszélni, de akkor elő kellett volna venni a fiók mélyéről az eltemetett közös kufircot és a közöttünk lévő szimbiotikus viszonyt is, amit azt hiszem, egyikünk sem mert. Én tudtam, hogy veszélyes talaj, hiszen ha beérik vagy kiderül, hogy beleszerettem, az mindkettőnknek szar lesz, mivel ő nem dugáspárti, én viszont bekattanok nélküle. Vicces, mi? Meg hát Attilának lett volna lehetősége rám hajtani, egy darabig a vele való szex után nem bírtam másra gondolni se, nyitott voltam, azt hiszem, de sose tűnt úgy, mintha...


Nem jó ilyen kétségek közé hazaesni. Pláne, hogy megbomlott köztünk a harmónia, Ati nem jön elém, nem kérdez tőlem semmit, én szinte elkerülöm őt. Lefürdök és csendben, árnyként fekszem mellé az ágyba. Fészkelődöm egy kicsit, a hasamra fordulok, de felhúzom a bal lábam, átkarolom alulról a párnámat, majd mikor befejeztem a mocorgást, Attila rám fordul és átölel. Mit ne mondjak, megállt bennem az ütő. Lélegzetvisszafojtva várom, hogy mi lesz ebből, ám csupán a nyakamba temeti az arcát. Lassan mozdulok, kiszabadítom a kezem a párna alól és megsimogatom a fejét.

– Hiányzom? – találgatok halk hangon, mire bólogat párat.

– Miért hagysz el? – Sok más módon is bizonyára meg lehetett volna ezt kérdezni, de pontosan értem, miért így tette fel ezt a kérdést nekem Ati. Tudom, hogy nem akart, de szíven ütött vele.

– Én nem... én... én egyszerűen beijedtem, érted? Hirtelen úgy éreztem, ott vagyunk a szakadék szélén és húz lefelé a mélység – magyarázkodom.

– Azt mondtad, idő kell, aztán azt mondtad, szakítottál Csabával, de ezeknek már majdnem három hete. Mi van most és mi várható még? – faggat kétségbeesetten. Már bánom, hogy ennyire ellöktem őt magamtól, mert bár neki van több haverja, mégis nekem könnyebb keresni valakit, akivel ideig-óráig elvagyok.

– Sajnálom. Nem gondoltam át, mit csinálok, csak elmenekültem – vallom be az igazat.

– Szeretsz még?

– Persze.

– És nyitott is vagy?

– Miért? – kérdezek vissza meglepetten.

– Bármit megtennék, csakhogy ne hagyj el – felel őszintén, amivel baromira megijeszt.

– Nem akarom, hogy kompromisszumokat köss magaddal miattam! – vágom rá hevesebben, mint szerettem volna.

– Ez nem kompromisszum! – ellenkezik velem rögtön és kicsit még jobban rám fekszik. Valószínűleg az ösztön vezérelte, de a mondata kap egy másfajta értelmet, ahogy a merevedése a seggemhez nyomódik. Hű-ha... Atiban sikerült felébreszteni a testi vágyat? Ez sugall némi szándékosságot az előbbi mozdulat tekintetében. És kezdek összezavarodni.

– Akarsz?

– Kellesz nekem.

– Nem úgy értem, azt tudom, és geciség volt, amit csináltam – mondom reflexszerűen, mert ezt most nagyon fontosnak érzem, hogy teljesen tisztázzuk. – Vágysz rá, hogy megdughass?

– Nem tudok neked ígérni ezzel kapcsolatban semmit, és így tudom, hogy nem lenne fair bármit is kérni tőled.

– Csak válaszolj rendesen a kérdésemre – kérem őt komolyan.

– Te nem vagy olyan, aki lefekszik mással, mikor van valakije...

– Igen, vagy nem?

– Flóri, nem akarom kihasználni, hogy...

– Nem fogok nyomulni rád – jelentem ki a szavába vágva. A gondolat, hogy csak le kellene húznia két réteg cuccot rólunk és belém nyomnia magát, teljesen megőrjít. Kegyetlenül kívánom, de tudva, hogy mennyire kockázatos lenne... A lófaszt, pengéken táncolunk már egy ideje! Meddig meneküljek még a vonzástól? Tulajdonképpen mindenhol elér és húz, csalogat, csábít, mindig ugyanaz a vége, lefekszem Attila mellé és figyelem, mit reagál, felém mozdul-e, vagy betartja, amit mondott, hogy nem lesz ismétlés. Meddig bírom még eltitkolni magam elől, hogy kurvára vágyom újra és újra ismétlésre? Nehéz kompromisszumok nélkül élni, mert mindketten másra vágyunk, mégis elengedhetetlen kelléke az életünknek a másik közelsége. Kellünk egymásnak, ezt Ati nagyon jól megfogalmazta, még ha csak magára értette is, de nekem kell a szex is, az, hogy a másikhoz tartozhassak, összefonódhassak vele, míg neki az a biztonság kell, hogy nincs szükség kefélésre egy stabil kapcsolathoz, különben fullasztja a másik közelsége. Akkor most ott vagyunk, ahol a part szakad? Persze, hogy ott, még mindig, változatlanul, csupán eddig nem voltam hajlandó szembenézni vele.

– Nem tudom, mit csináljak – suttogja.

– Semmit – felelem megsimogatva a fejét. – Mindketten meg kell nyugodjunk, akkor talán át tudjuk látni jobban a helyzetet és olyan döntést tudunk hozni, amit nem bánunk meg utána.

– Ezt nekem kellene mondanom – mormolja a nyakamba keserűen.

– Ja, de most te vagy jobban kibukva.

– Rég éreztem magam elhagyva.

– Tényleg sajnálom.

– Nem ez a lényeg, én megértem, ha azt mondod, hogy odavagy azért a fickóért és nem fér bele a továbbiakban velem fenntartani azt, ami volt.

– De nem vagyok érte különösebben oda, csak jól érzem magam vele. Miattad mentem el.

– Túl szorosan vagyunk együtt?

– Igen, mert... – Bevalljam? Jobb az, ha nem titkolózom, amúgy sem rejtegettem sosem Ati elől semmit, ami nagyon sokat jelentett mindkettőnknek, remekül kiegészítettük a másikat és minden klappolt. – Igazad volt, amikor azt mondtad, hogy engem a szexszel lehet megnyerni, és... neked sikerült.

– Éreztem.

– Sose tudtam azután úgy lefeküdni melléd az ágyba, hogy ne futott volna át a fejemben, milyen frenetikus volt veled és vajon tényleg nem ismételjük meg, hogy ne vártam volna, hogy egyszer csak rád tör a vágy. Persze sok ügyes magyarázatot találtam, amivel kimentettem magam a csávából.

– Én vagyok az oka, hogy nem jött össze Csabával, igaz?

– Ez faszság – jelentem ki. – Csaba dögös faszi, tudja is, mi a dörgés, de egzisztenciálisan magasabban van, mint ami komfortos számunkra. Nem szeret, csupán barátilag, meg kíván, szóval olyan ez köztünk, mint a barátság némi extrával.

– A miénk nem ilyen? – kérdezi erőtlenül elnevetve magát.

– Részemről tuti nem, én megveszek érted, amint hozzám érsz. Kész, nekem ott végem, de komolyan, lehengerel a vágy, és tessék, a tiéd vagyok, tégy, amit akarsz.

– Nem akarom ezt kihasználni.

– Akkor se jobb, mert csak várom, hogy mégis, hogy talán most, talán egyszer...

– Akkor hogy lenne jó?

– Passz. Próbáltam elmismásolni, félremagyarázni, letagadni, eltusolni, megfeledkezni róla, próbáltam vele együtt élni, és ment is, amíg Dóra reflektorfénybe nem állította a kapcsolatunkat. Beijedtem, mert rájöttem, hogy elvesztem és tök hiába kapálózok.

– Mondtam, hogy szeretlek és ez nekem már kapcsolat, méghozzá olyan, amire vágyom.

– És azt is, hogy sose volt szerelem, meg azt is, hogy nem érzel vágyat szexelni a társaddal.

– Az megváltozott.

– Mitől?

– Nem tudom, de egyre gyakrabban jön elő.

– Tök aranyos vagy, tudod?

– Mulattat, hogy közel a negyvenhez egy tudatlan kiskamasz szintjén élem meg a vágyaimat?

– Tulajdonképpen igen – mondom meg őszintén. – De tényleg aranyosnak találom – biztosítom róla Attilát.

– Akkor nem segítesz megérteni és normálisan megélni?

– Hülye. Persze, hogy segítek. Én leszek a szexgurud – teszem hozzá röhögve.

– El is kezdheted az első leckét, mert rosszul vagyok, annyira akarlak.

– Kérdezősködjek, vagy térjünk a lényegre?

– Inkább maradj nyugton – kéri. Érzem, ahogy egy szikla legördül a szívemről, ahogy a vérem forrongani kezd az ereimben és vadállatias birtoklással akarom a magaménak Atit. Heves, ösztönnel telt, már majdnem fizikális érzetek ezek, de nem tudok megijedni tőlük vagy saját magamtól, mert nem marad hozzá eszem, hiszen már attól is elveszítem minden józanságom, hogy a férfi letornázza rólam az alsónadrágot. El is dőlt a kérdés a szakadék mélyével kapcsolatban, ugrottunk bele egy fejest. Nem tudom, mi van lent, de túlságosan régóta húz lefelé, és ha meg is bírtam volna állni még egy darabig, hogy ugorjak, csak idő kérdése lett volna, hogy ide lyukadjak ki. Akarom Atit. Azt akarom, hogy az enyém legyen és én hozzá tartozhassak. Önző vagyok, mert bármit megtennék ezért és kibaszottul remélem, hogy a vágyai nem félévente kétszer jelentkeznek, mert akkor a falat fogom kaparni. De már akkor sem engedem el. Kitalálok valami megoldást, bármit, hogy ne szenvedjünk egymás mellett, de nem hagyom elbaszódni a kapcsolatunkat. Kell lennie valami aranyközépútnak, basszus, kell lennie...!


Borzongva, libabőrösen és sóhajtozva állok négykézláb az ágyon, így élvezem Attila tapogatózó simogatását. Néha összeránt a kéj, belemarkolok a takaróba, de néha megálljt kell parancsolnom a testemnek, hogy ne dörgöljem a hátsóm a farkához, ne húzzam közelebb őt magamhoz, persze sürgetés gyanánt, hiszen azt kérte, maradjak nyugton, és én is azt akarom újraélni, amit az első szeretkezésünkkor éltem át. Mindenemet odaadtam Atinak, egybefonódtunk, méghozzá úgy, ahogy gyerekként az álmokra gondoltam. Akkor mi ketten közösek voltunk, egyek. Soha nem éreztem még ilyen erős kötődést, még Ricsit is el tudtam engedni, sőt, én voltam az, aki kiszeretett belőle és szakított vele, de Attila más, őt képtelen vagyok elereszteni, mert mikor megpróbálom, belekapaszkodom mentsvárként egy másik emberbe és úgy élősködöm az örömökön, mint dögkukac a rothadó húson, mégis mindig Attilához vágyom haza, ő képes békét hozni számomra.


Felkavar már a vágy is, amit érzek, szinte fájdalmasan forró minden simítás, amit Ati a testemen ejt meg, a bőröm ég a tenyere alatt és sikít a további perzselésért. Téboly jár át, újabb gyönyörű megsemmisülés, kapkodok a levegőért, hullatom a könnyeimet és legbelül azért könyörgök, hogy most már semmi se álljon közénk vagy elénk, mert abba beledöglök. Nem bírok tovább úgy csinálni, mintha nem minden sejtemmel külön erre vágynék, mintha nem lennék belehabarodva ebbe a férfibe. Mit belehabarodva?! Őrülten szerelmes kezdek lenni. Vagy összekeverem a szerelmet a mámorral? Ati esetében őszintén kétlem, hiszen a gondoskodása és az általa teremtett biztonság mindig létszükség volt a számomra, amint először ölelt vele körbe. A picsába, hagynom kéne ezt a gondolkodás-dolgot, úgyse lehet jól megmagyarázni, ezt érezni kell! És én érzem; érzem Attila minden lökését a seggemben, a gyomromban, a mellkasomban, a fejemben, pulzál az ujjaimban, hasogatja a torkom. Félek, hogy elájulok, mert ennek minden másodpillanatát az emlékezetembe akarom vésni. Félek, hogy rosszul lesz vége, mert ez túl jó, hogy elcsesszük. Félek, hogy kevés vagyok én ehhez a kapcsolathoz, túlságosan függök a fizikális kielégüléstől. Félek, hogy nem leszek jó Attilának vagy nem fog rám vágyni, ha tényleg és teljesen kitárulkozom előtte, ha megismeri az ösztönlényt bennem, aki akar, aki birtokol és aki fél.


Aztán elmúlik minden. Az orgazmus leterít és üressé tesz. Beteljesültség tölt el, olyan érzés, amiből sem elvenni nem lehetne, sem hozzáadni nem tudok. És nem is érdemes, így tökéletes. Kábultan heverek az ágyon, szédülök, zihálok, sírok, ráz a hideg, de boldog vagyok.

– Hozzak két törölközőt?

– Mih?

– Két törölközőt. Hozzak?

– Ja... aha. – Se kép, se hang, csak akkor jut eszembe, hogy kurva felesleges az egész, mert ráélveztem a lepedőre, mikor a nyúlós ragacs egy része visszacsapódik a farkamra feltápászkodáskor. Nem mondom, hogy jó élmény, de erőtelen nevetgélek rajta.

– Jól vagy?

– Csodásan. Fogunk ismételni, ugye?

– Már holnap ilyentájt.

– Belejöttél? – kérdezem rekedten röhögve.

– Azt hiszem.

– Ennek örülök. Viszont most kimegyek a mosdóba, aztán át kell húznunk az ágyat.

– Menthetetlen?

– Tettünk róla – röhögöm vidáman, persze még mindig rekedten. A hátsómat összeszorítva, gyenge lábakkal, erőtlen kézzel mászom le az ágyról és vergődök talpra, majd kifelé indulok. Csak egyetlen mondat erejéig torpanok meg és fordulok vissza Ati felé. – És beléd szerettem – tájékoztatom. Ez már biztos és ő is tisztában van vele, hogy nem vicceltem, úgyhogy az arcára szégyenlős mosoly ül, amit a sárga lámpafény még tetszetősebbre színez, mintha belepirult volna, aztán magára hagyom megismerkedni azzal a gondolattal, hogy ezentúl csókolgatni és simogatni fogom, bújni hozzá és legalább napi egyszer zaklatni a közös élvezetekkel. Nem lesz könnyű együnknek sem, de elkerülhetetlen volt ez a végkifejlet köztünk. Hát ez van és pillanatnyilag még jó is.

Tetszett a történet?

0 0

Regisztrálj és olvasd Liani Hikawa 20 történetét!


  • 1232 szerző
  • 821 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Műfaj

felnőtt

Címkék

Rövid leírás / Beharangozó

A szeretetnek többféle formája van, mezei szeretet, ragaszkodó szeretet, szerelmes szeretet, melyek másfajta kapcsolati típushoz rendelhetők hozzá, így hívhatjuk ismeretségnek, barátságnak, testvériségnek, párkapcsolatnak. Minden ember vágyik valamilyen szeretetre, de mindenki másképp próbál meg hozzájutni és nem mindig jár sikerrel. Sőt, vannak, akik képtelenek elfogadni egy bizonyos mérték után a szeretetet, vagy olyanok, akik nem ismerik fel, illetve nem hisznek benne. De ettől a szeretet még létezik, létrejön és tart, amíg tart.

Rövid összefoglaló

"Nem bírok tovább úgy csinálni, mintha nem minden sejtemmel külön erre vágynék, mintha nem lennék belehabarodva ebbe a férfibe. Mit belehabarodva?!"

Olvasási idő

11 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Liani Hikawa nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!