Katrin sietve igyekezett kifelé az áruházból, kézenfogva a három éves Kiarát. 
A drogéria előtt hirtelen valaki útjukat állta. Katrin gyomra összerándult amint meglátta Robertet.
- Szia kislány, - nézett végig a lányon a férfi - fáradt vagy!
- Szia! - próbálta kikerülni a férfit, de az megfogta a karját.
- Engedj! - sziszegte a lány.
- Hová sietsz? Évek óta nem láttalak!
- Mami menjünk! - Kiara érezte a feszült helyzetet.
- A mami még marad! Mesélni valója van! - nézett a kislányra Robert, Katrin érezte a félelem elhatalmasodik rajta.
- Megyünk Picim, nincs mondanivalóm a bácsinak!
- Dehogy nincs! Csak úgy eltűntél, tudni akarom miért!? A kis varangy apja miatt? - nézett a kislányra.
- Mindegy az neked! Mondtam, köztünk mindennek vége!
- Én meg azt mondtam, akkor lesz vége, ha én úgy akarom!
- Mami! - Kiara arcán elindultak a könnyek.
- Semmi gond picim! - Katrin ölébe vette és megpróbált kiszabadulni Robert szorításából, sikertelenül. 
- Értsd meg beszélni fogunk! - dörrent rá a férfi.
Katrin megrázkódott az átsuhanó rettenetes emlékek miatt.
- Engedj! Kérlek! - nézett könyörögve a férfira.
- Ez már jobb, de nem mész sehová! Elmegyünk egy kávéra, ennek a varangynak is bedugjuk a száját valamivel, hogy csöndben legyen, majd hazamegyünk.
- Ne nevezd Kiara-t varangynak! Nem megyek sehova!
- Ne hisztizz Katrin, úgyis az lesz amit én akarok!
- Hölgyem, valami gond van? - a biztonsági őr szólalt meg mellettük.
- Az úr már menni készül, köszönöm a segítségét! - nézett hálásan az egyenruhás férfira Katrin.
- Nem megyek sehova, neked semmi közöd hozzá! - nézett flegmán végig a biztonsági emberen.
- Segítségre van szükségem, egy fickó erőszakoskodik egy hölggyel! A földszinten! -szólt  mikrofonjába a biztonsági ember.
- Nem erőszakoskodom, meg akarok vele beszélni valamit!
- Engedj! Ne nézessük magunkat! - Néhány bámészkodó már figyelte őket.
- Katrin beszélnünk kell, a pokolban is megtalállak és véged!
- Ne fenyegesse a hölgyet! - emelte meg hangját az egyenruhás.
- Te kussolsz! - nézett rá dühösen Robert, de elhallgatott, egy másik biztonsági közeledett két rendőrrel. Érezte vissza kell fognia magát.
- Csak egy kávéra invitáltam a barátnőmet srácok, nem kell bepánikolni!
- Fenyegette a hölgyet! Kérem fáradjon velünk! - nézett rá egyik rendőr.
Robert nyelt egyet, Katrinra nézett, tekintete dühösen villant.
- Mond, hogy régi ismerősök vagyunk!
- Így van uraim, Robert a rémálmaim megtestesítője, köszönöm a segítséget! Elindult a kijárat felé.
- Katrin! Ezért megöllek! - csattant Robert hangja.
- Hölgyem! - lépett mellé egyik rendőr - Fel szeretném írni az elérhetőségeit és az adatait, ebből bírósági ügy lesz.
- Lehet, de nálam nélkül. Köszönöm mégegyszer!
- Kérem hölgyem, gondolja át, ha nem tesz feljelentést el kell engednünk!
Katrin Robert után nézett ahogy a két biztonsági és a rendőr elkísérte. 
- Rendben - letette a kislányt a földre, aki nyomban sírni kezdett.
- Picim, egy pillanat és megyünk is. Már nincs mitől félni! - Elővette az igazolványát, a rendőr felírta az adatokat, majd az elérhetőségeket is. 
- Köszönöm hölgyem, vigyázzon magára és kislányára!
- Köszönöm! - újra karjaiba vette Kiarát és sietősen a kijárathoz indult. Még akkor is remegett amikor a kislányt becsatolta a biztonsági ülésbe, visszanyelte a könnyeit. Kiara is szipogott.
- Nyugi picim, néhány perc és otthon vagyunk! Beült a vezető üllésre, egy pillanatra lehunyta a szemét, majd a visszapillantó tükörbe nézett.
- Mit énekelünk hazáig? 
- Egy, kettő! - Gyöngyözően nevetett az ének említésére .
- Akkor rajta! Egy, kettő érintsd meg a cipődet...
Néhány pillanat múlva automatikusan énekelte a dalt, gondolatai a történteken jártak. Úgy tudta Robert Dubaiban van. Hazalátogatott vagy hazaköltözött? Nem mindegy! Amikor öt éve elhagyta a férfit messzire menekült tőle. Később tudta meg ő is elhagyta a várost. 
Tegnapnak tűnt amikor Peter felhívta, hogy húga meghalt és itt van az akkor néhány hetes Kiara, akit nem tud és nem is akar felnevelni egyedül. Döbbenten nézte a telefont, Hanna elvesztése még nem ért el tudatáig csak az, hogy van egy pici baba amit rá akarnak sózni. Ma már szégyelli magát ezért a pillanatért, ha adott az élet jó dolgot akkor az a kislány. 
Hazautazott, kis lakást bérelt a város szélén és nevelte a kislányt. Szerkesztőként dolgozhatott otthonról, majd óvodába íratta Kiarát. Befordult a kapufeljáróhoz, kiszáll kinyitotta a kaput, behajtott majd visszazárta. Nagyobb biztonságot érzett így mintha távirányítóval irányítaná. Kivette a kislányt az ülésről és letette a földre. Szinte repült a levegőben Foxi, a golden retrivere, Kiara boldogan nevetve szaladt elé.
- Foksiiii! - átölelte a kutya nyakát és a ház felé indultak. Katrin megvárta amíg nyílik az bejáratiajtó, megjelenik Mrs. Krol a házvezetőnő, ezután visszaült az autóba a garázsba hajtott. Amint leállította az autót feltört belőle a zokogás, ráborult a kormányra és szabadjára engedte könnyeit. Újra átélte a pofonokat, a megalázásokat, a bántalmazásokat. Ébren peretek előtte a rémálom képei...