Barion Pixel nuuvella

Álmok,könnyek, örömek

A hotel melletti butikban vett egy kis kosztümöt meg egy burgundi vörös estélyi ruhát. Nehéz szívvel fizette ki, a ruha többe került mint amennyit eddig élelemre költhetek havonta négyen. Hatalmasat sóhajtott, bár megengedhette magának, mégis nehéz, rossz érzés uralta az ára miatt.

A szobájából felhívta bátyját, röviden beszámolt a délelőttről, majd könnyedén hozzátette.

- Richard Demonnal vacsorázom akkor majd többet tudok - a vonal túlsó végén hosszú csend, szinte látta amint bátyja tekintete elborul. 

- Kell ez neked ?

- Igen Toby, ha ez kell a dologhoz, akkor igen, megígértem vigyázok, és teszem is, ha a mai délelőttöt túléltem akkor a többi lepkepurc - A bátyja felnevetett a vonal másik végén.

- Te tudod, felnőtt vagy, mikor találkozol az ügyvéddel?

- Kettőkor. Vettem egy barackvirág színű kosztümöt és egy estélyi ruhát álomszép, - hatalmasat sóhajtott- de rettentően drága.

- Ne foglalkozz az árával, már ne! Jól tetted érezd jól magad, de ne feledd miért vagy ott!

- Ígérem. Hiányoztok!

- Te is nekünk, még hívj! Szeretlek.

- Én szeretlek Tobias!

 Bernadett az órára nézett dél van, jól esne egy kávé. Úgy döntött lemegy a kávézóba.

 Kevesen voltak a hangulatos helységben. A pultos fiú szélesen mosolygott amikor kért egy dupla extra erős feketét simán.

- Nem teszi próbára kreativitásomat a hölgy!

- Biztos vagyok benne, hogy nem kell bizonyítania a kreativitását ha itt áll - ő is mosolygott. Ő azon a gondolaton, hogy mit szólna a fiú ha tudná kit szolgál ki?!

Belekortyolt a kávéba és elismerően pillantott a fiúra.

- Isteni az íze!

- Ez csak sima kávé, kisasszony!

- Köszönöm. További szép napot. Mennem kell, még találkozunk!

A szobába érve vadul dobogott a szíve, izzadt a tenyere. Most fog szembenézni azzal ami megváltoztatta életét, mindannyiuk életét.

Gyorsan lezuhanyozott, felvette a most vásárolt kosztümjét, haját simán összefogta egy díszcsattal, leheletnyi parfümöt rakott magára. Elismerően nézegette magát a hatalmas tükörben. Nem egy szépségkirálynő, de nem kell szégyellnie adottságait. Középmagas, arányos alkattal, bár ő úgy érzi egy picit duci, ismerősei váltig állítják dehogy,  igaz a százhatvanhét centiméter magassághoz nem sok az ötvennyolc kilógram. Mellei telten ágaskodnak, egy picivel nagyobbak mint kortársainak, de jól áll neki. Dereka vékony, csípője kerek. Hátközépig érő barna haja lágy hullámokban keretezi arcát, ha szabadon hagyja, ha meg összefogja, néhány tincs mindig kiszabadul .  

Hatalmasat sóhajtott és elindult A recepciós lánytól az igazgatói iroda felől érdeklődött.

- A folyosón balra, ki van írva, kapta a választ. Elindult, már a folyosó közepén tartott amikor megcsörrent a telefon.

- A francba ki kell kapcsolnom - morogta fennhangon, látta hogy az ügyvéd keresi, így felvette.

- Jó napot, King kisasszony a kávézóban várunk önre.

- Jó napot, köszönöm. Egy perc és ott vagyok.

Visszafordult, a recepciós lány döbbenten, de mosolyogva szólt.

- Hölgyem, ellenkező irányba kell menni!

- Köszönöm, de új utasítást kaptam - mosolygott ő is.  

A kávézóba belépve nem tudta kit keressen. Egy pillanatig tanácstalanul állt. A pultos fiú italt töltött, fel sem nézett. A teremben néhány vendég volt csupán, nevetgéltek, csevegtek italuk mellett. Pillantása megakadt az egyik ablak előtti asztalnál, ahol két férfi ült, elmélyülten beszélgettek. Tekintete találkozott az idősebb úr tekintetével, az felállt és felé indult. A fiatalabb is felállt, miközben begombolta zakóját szemével végigmérte a lányt. Bernadett megborzongott, nem volt szokva az ilyen nyílt felmérésekhez, próbált magabiztosnak látszani.  A férfi mintha egy  magazin lapjaiból lépett volna ki, széles váll keskeny csípő, tökéletes, méretre szabott öltöny, mindehhez önelégült mosoly. A lánynak ez azt üzente ,,mindent megkapok amit akarok”.

- Jó napot, King kisasszony, Maximilian O'Brian vagyok. A Max és Társa ügyvédi irodától - mutatkozott be széles mosollyal az idősebb úr, amint hozzáért.

- Örvendek, hogy végre személyesen találkozunk! Köszönöm a segítséget

- Én köszönöm a bizalmát! Jöjjön bemutatom a fiamat, a társamat Kevint.

- Ő a társa?

- Igen, szerintem jobban hangzik így mint O'Brian és fia.

A fiatal ügyvéd egy pillanattal tovább tartotta kezében a lány kezét.

- Gyönyörű  hölgyem mostanig hol rejtőzködött ?

- Éltem, köszönöm a bókot - visszahúzta kezét.

- Itt maradunk vagy máris átmegyünk az ebédlőbe? - kérdezte a lány.

- Átmegyünk, hosszú beszélgetés lesz - mondta Maximilian.

Kevin a karját nyújtotta Bernadettnek, ő egy pillanatig habozott majd alig hozzáérve fogadta el, nem akart Miss bunkó lenni már az első percekben.

A teremfőnök, az asztalhoz vezette őket, megvárta míg elhelyezkednek, majd lerakta az ital és étlapokat. Távozni készült.

- Egy pillanatra még, uram - szólt Bernadett

- Igen hölgyem?!

- Egy kétszemélyes asztalt szeretnék foglalni ma este hétre.

- Azonnal intézkedem, jó szórakozást.

- Köszönöm.


A beszélgetés végére zsongott a lány feje a sok információtól, hogy apja és nagybátyja nem beszélgettek évek óta. Bácsikája nem is tudta mi történt a testvérével, hogy árván maradtak a gyerekei. A végrendeletben az áll, hogy egyetlen örököse a testvére vagy annak családja, ha nem sikerül felkutatni őket  egy év alatt akkor az ,,Egy csepp esély" alapítvány kapja meg az összes vagyont.

- Az utolsó száz méteren találtunk magukra, ha harminc napon belül nem írják alá akkor a másik írányba kell megtenni a lépéseket. 

Bernadett eltolta maga elől a tányért, nem emlékezett az étel ízére. Homlokát összeráncolva nézett maga elé.

- Sokat gondolkodtunk a bátyámmal, sőt veszekedtünk is. Őszerinte már nincs szükségünk erre a pénzre, a nehezén már túl vagyunk. Én viszont úgy gondolom, nem rendelkezhetünk az ikrek vagyonáról, még négy év és eldönthetik mit szeretnének.

- Hét év, csak a húszonegyedik évet betöltött örökösök vehetik át az örökséget, addig a gyám dönt. Ki a fiúk gyámja?

- Tobias.

- A legsürgősebben alá kell írni a papírokat.

- Rendben, mikor lehet leghamarabb?

- Holnap reggel kilencre beszéltem meg az igazgatótanáccsal a dolgot, jelen kell lenniük nekik is.

- Köszönöm - állt fel a lány - sajnos mennem kell, akkor holnap reggel kilenckor.

- Viszontlátásra, van még szüksége bármire? - nyújtott kezet Maximilian.

- Nincs, köszönöm, már így is rengeteget kaptam.

- Jó pihenést, élvezze a vagyonát!

Rámosolygott a férfiakra és elindult a szobájába.

Arcán mosollyal, lelkében viharral igyekezett a lifthez. Vége a csendes nyugodt életnek, lehet Tobynak ismét igaza van? Minek ez nekik? Jól elvannak így is. Ő csak a kicsikre gondolt. Kicsik... Tizennégy évesek múltak, de százhetven felettiek már most. Mindig vidámak, szerencsére nem sokat éreztek a gondokból, hála bátyjának, aki éjt nappallá téve dolgozott, hogy mindenük meglegyen  tizenhét éves korától. Ahogy megjelent a testvére arca lelki szemei előtt, szívét meleg hála és szeretet öntötte el. Nagyon jó testvérek, a tragédia és Tobias áldozata összekovácsolta őket.

A szobába érve rémülten látta,  már öt óra. Fáradtan sóhajtott. Sóvárogva nézte a hatalmas kádat, de tudta most sem lehet, nem készülne el időre. Kis kontyot készített hajából, néhány szál hajat szabadon hagyva arca körül, enyhén kisminkelte magát, felvette a délután vásárolt ruhát és a hatalmas tükör elé állt. Nem ismert magára. A ruha lágyan követte felső testét, annyit mutatott  amennyit még a jó ízlés megengedett, az alsó része lazán omlott alá. Minden mozdulatra simogatta a lábait és épp bokáig ért. Arca pirosabb lett mint a ruha, nem szokott hozzá ehhez a stílushoz.  Ám most úgy érezte, Richard megérdemli. Szíve mélyén egy randira készült. Esze tudta, hogy ez csak egy munkavacsora, mégis el akarja bűvölni a férfit. Csak annyit szeretne, hogy röpke pillanatra csodálattal nézzen rá.

Tobias hangja csengett a fülében, miután telefonon beszámolt az ebédről és mondta készülnie kell a vacsorára.

- Ha hülyeséget csinálsz, megöllek! - Tudta nem szó szerint értette, de azt is hogy balhé lesz ha könnyelműen viselkedik. Éppen parfümöt szórt magára amikor megszólalt a szállodai telefon.

- Miss King,várják a hallban.

- Köszönöm - még egy pillantás a tükörbe, fölkapta kis kézitáskáját, a ruhához vásárolt stóláját vállára terítette és indult is. A liftből kilépve egyből meglátta a férfit egy görög stílusú oszlopnak  támaszkodva nézte a kezében lévő virágot. Három egyszerű fehér rózsa. Talán neki szánta?

Richard lassan felemelte a tekintetét, elismerően, őszinte csodálattal nézett végig a lányon.

- Kézcsókom, gyönyörű! Alig ismertem magára!

- Szép estét, köszönöm - fülig pirult. Richard Demon bókol neki, gyomra remegett az örömtől.

- Ezt önnek - nyújtotta át a virágokat a férfi.

Bernadett átvette és beleszagolt a rózsákba, mosolyogva nézett a zöld szemekbe.

- Nagyon köszönöm, igazán kedves. Nem is érdemlem meg!

- Biztosan megérdemli, de nem jutalom, hanem figyelmesség.

- Köszönöm még egyszer - Egy hosszú pillanatig elmerültek egymás tekintetében, majd Richard megszólalt.

- Mehetünk? - Karját nyújtotta a lánynak. Bernadett rámosolygott és belekarolt.

Alighogy beléptek az étterembe, mellettük  termett a főpincér.

- Szép estét Miss King, Mr Demon!

A lány egy pillanatra meglepődött, majd eszébe jutott ebben a városban mindenki ismeri Richardot. Az asztalhoz sétálva kíváncsi tekintetek követték. A magas, kisportolt, elegáns, méretre készült öltönyben lévő sztárt és a mellette lépkedő ismeretlen lányt. Richard nem figyelt senkire csak rá, tengerzöld szeme rajta függött, lágy hangja csak hozzá szólt.

- Jól sikerült a találkozó, milyen volt a délután?

- Hát - sóhajtott nagyot Bernadett - felkavaró dolgok történnek mostanában velem és testvéreimmel, de remélem jó irányba vezet ez az út!

- Biztos vagyok benne, hogy tudja mi a helyes. Hosszú esténk lesz, sok a megbeszélnivalónk, nem szeretek kapkodni, ha fáradt szóljon és folytatjuk holnap. Rendben?

- Bízom benne nem alszom el, szerintem ilyen még nem történt az ön társaságában, nem szeretném én kezdeni!

Összenevettek, közben asztalukhoz  értek, a férfi megvárta míg a lány helyet foglal, majd ő is leült. Mint filmekben, gondolta Bernadett, ha a pincér nem tartja a széket biztosan megteszi ő. Hirtelen nagy sürgés forgás lett körülöttük. Egy fiatal pincér karcsú vázát hozott a rózsáknak, a másik az ital és étlapot helyezte kézügybe, a harmadik különleges kívánságuk felől érdeklődött. Lassan mindenki távozott csak az italpincér maradt.

- Mit hozhatok ?

Richard a lányra nézett

- Bernadett ?

- Hát… - zavartan lapozgatott, alig ismert két-három italt a kínálatból, azt is csak névből - egy citromos ásványvizet - próbált magabiztosan nézni a férfira, az meg mosolyogva bólintott.

- Én pedig egy Jack Danielst. Köszönöm - tolta odébb az itallapot.

Tetszett a történet?

2 0

Regisztrálj és olvasd Linda Penny 9 történetét!


  • 1235 szerző
  • 829 órányi történet
  • Reklámmentes olvasási élmény
  • Ingyenesen olvasható történetek
  • Napi szabadon olvasható merítés a Nuuvella Sunrise-on






Már van Nuuvella felhasználóm.

Linda Penny

Álmok,könnyek, örömek

Műfaj

romantikus

Címkék

Rövid leírás / Beharangozó

Álmok, könnyek, örömek egy készülő könyv.

Rövid összefoglaló

Bernadett új élete folytatódik, feladatok, felelőségek, kétségek.

Olvasási idő

8 perc

Nyelv

magyar

Támogasd a szerzőt

A Nuuvellánál hiszünk abban, hogy az íróink közvetlen támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz az anyagi biztonsághoz, amely mellett a szerző 100%-ban a munkájára koncentrálhat.

Az alábbi csúszkával be tudod állítani, hogy mennyi pénzzel kívánod támogatni Linda Penny nevű szerzőnket havi szinten. Ez az összeg tartalmaz egy 100Ft-os előfizetési díjat is, amelyért cserébe a szerző összes tartalmát korlátozás nélkül olvashatod a Nuuvellán.

600 Ft

Támogatom

Bejelentkezés / Regisztráció

Kérjük, jelentkezz be a folytatáshoz! Bónusz: regisztrált felhasználóként korlátok nélkül olvashatod a Nuuvella Sunrise aktuális számát!